Ennek oka, hogy a környezetvédelmi célok teljesüléséhez elengedhetetlen az energiatermelés szerkezetének (erőművi portfólió) átalakítása.
A szén-dioxid-kvóta növekedésnek indult árai miatt az európai szénerőművek nagy részét 2020 után várhatóan végleg leállítják, és a kieső kapacitások pótlása kisebb károsanyag-kibocsátást eredményező, megújuló energiaforrásokat hasznosító erőművek, atomerőművek és földgáztüzelésű erőművek segítségével valósul majd meg. A lenti ábra a CO2-kvóta-árak utóbbi egy évben tapasztalható erőteljes emelkedését mutatja. Az áremelkedés várhatóan tovább folytatódik, mivel az EU a jövőben fokozatosan kvótát von ki a piacról, ami felhajtja az árakat, és ezzel növeli az erőművek és iparvállalatok termelési költségeit.
A tömegesen terjedő megújuló erőművek azt eredményezik, hogy egyre nagyobb tároló/szabályozó kapacitásra van szükség a villamosenergia-ellátás folyamatos biztosításához (hogy akkor is legyen áram, amikor nem süt a nap, vagy nem fúj a szél). Mivel a villamos energia közüzemi léptékű tárolására még nem létezik gazdaságos megoldás, ezért a rendszer szabályozása ilyen méretben gazdaságosan kizárólag gázerőművek építésével biztosítható.
A földgázigény várható növekedését jelzi az is, hogy több nagy gázinfrastruktúra-fejlesztési projekt elindult a közelmúltban. Ezek közül a legfontosabbak az orosz gázt szállító Északi Áramlat 2, a Déli Áramlat, a fekete-tengeri román gázmezőkről gázt szállító BRUA gázvezeték, valamint a cseppfolyósföldgáz-terminál horvátországi fejlesztése, amely a tengeren túlról hajókkal érkező földgáz fogadására ad majd lehetőséget.
A földgáz jövőbeni szerepének várható felértékelődésére utal az is, hogy a hetekben Oroszország és Ausztria 2040-ig szóló, hosszú távú gázszállítási megállapodást írt alá. Mindez azt mutatja, hogy még a környezettudatosságban élen járó nyugati szomszédaink is hosszú távon számolnak a fosszilis energiahordozó használatával.
Simon Tamás, az MKB Bank ágazati szakértője
