Magyarország nem lesz a régió földgázelosztó központja, mivel soha nem fogja igazán nagy mennyiségű gáz tranzitját lebonyolítani és a szállításokról nem a politikusok, hanem az energiakereskedők döntenek: a gáz oda megy, ahol a legtöbbet fizetnek érte – mondta romániai energiaipari szakújságíróknak Terhes Kristóf, az FGSZ Földgázszállító Zrt. vezérigazgatója a BR Business Review angol nyelvű romániai gazdasági hírportál tudósítása szerint. A Mol tulajdonában lévő FGSZ üzemelteti a magyarországi gáztovábbító hálózatot.
Súlyos érvek
A romániai gazdasági portál úgy értékeli, hogy a magyar vállalat kiemelkedő szerepet játszhat hálózatával a régió fejlődő gáziparában. A cég kulcsfontosságú játékossá szeretne válni a romániai tengeri partmenti földgázlelőhelyekről kikerülő energiahordozó exportjában a következő évtizedben.
Románia nem igazán képes elfogyasztani azt a gázmennyiséget, amelyet a felszínre tud hozni – fejtegette a Magyarországról érkezett vezérigazgató. Például nézzünk egy összehasonlítást: míg Romániában a háztartások 30 százalékát kötötték rá eddig a gázelosztó hálózatra, addig Magyarország esetében 95 százalék ez az arány.
További érvek
Az FGSZ vezére arra is rámutatott, hogy ha Románia külföldön akarja értékesíteni a Fekete-tenger térségében található gázkincsét, akkor földrajzi elhelyezkedésénél fogva az egyetlen észszerű tranzitország ehhez Magyarország. Ha autóval el akarnak jutni Németországba, merre indulnak? – tette fel a költői kérdést egy másik magyar menedzser a romániai újságíróknak.
A magyar cég álláspontja szerint az itthoni vezetékhálózat fejlesztése, így az ezzel kapcsolatos befektetési döntések kulcsszerepet játszanak a fekete-tengeri gázmezők kiaknázásában, mivel a magyar tranzit kihasználása csökkenti a projekt teljes költségét.
Csak semmi pánik!
Ugyanakkor hiába van Magyarországnak erős pozíciója a régió gázellátásában, nincs abban a helyzetben, hogy gázelosztó központtá váljon (gas hub). Ehhez arra lenne szükség, hogy évente legalább 40-50 milliárd köbméter gázt pumpáljanak át a területén lévő vezetékeken a szállítók – fejtegette Terhes.
A vállalat arra számít, hogy Ausztria megtartja erős régiós pozícióját ezen a téren a következő évtizedekben. Romániának nincs esélye arra, hogy felvegye a versenyt az osztrákokkal. Ehhez nyitott piacra lenne szüksége, amelyet két-három különböző forrásból látnak el gázzal. Emellett kiszámítható jogi környezetet kellene garantálnia.
A magyar vezetők – a cikk szerint – cáfolták azokat a vádakat, amelyek szerint politikai döntések alapján fejlesztenék a magyarországi energiaipari infrastruktúrát. A kritika részint oroszbarátsága miatt éri a magyar kormányt, részint azért, mert a kivitelezéseket Mészáros Lőrinc milliárdos végezheti.
Nagy biznisz
A romániai fekete-tengeri olaj- és gázszektorba fektetett tőke a Deloitte tanácsadó cég becslések szerint 26 milliárd dollár hozhatt a bukaresti költségvetésnek és további 40 milliárddal növelheti az ország GDP-jét 2040-ig. (A kettő együtt az éves magyar GDP közel fele.) Ehhez összesen 22,2 milliárd dollár befektetésére lenne szükség.
A tanácsadó cég úgy számol, hogy összesen 170 milliárd köbméter földgázt rejthetnek az ország partmenti gázmezői. Ennek kitermeléséhez az említett költségből 15,7 milliárd dollárnyi tőkeberuházásra lenne szükség, további 6,5 milliárd dollárt pedig az üzemeltetési kiadásokra kellene fordítani.
A kérdés azért is fontos, mert a gázbeszerzési csatornák, valamint az olcsó lakossági gázárak biztosításáról beszélve a kormány gyakran hivatkozik a romániai mezőkre. Emellett számolnak még a nehézkesen haladó horvátországi LNG-terminál (cseppfolyósított földgáz tranzitálására alkalmas állomás) építésével is.
NRGreport
