Az Európai Unió energiafogyasztásának fele a fűtéshez és hűtéshez köthető, de míg a fűtés gyakran kerül a figyelem középpontjába, addig a légkondicionálókról és ventilátorokról viszonylag kevés szó esik. Pedig a légkondicionálás iránti globális igény a következő harminc évben várhatóan megháromszorozódik a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) becslése szerint – nagyrészt éppen a klímaváltozás miatt – , ami várhatóan az áramfogyasztást, a széndioxid-kibocsátást és a globális felmelegedést is fokozza majd. 

Jelenleg világszerte mintegy 1,6 milliárd épületben működnek különféle légkondicionáló berendezések, ami 2050-ig 5,6 milliárdra emelkedhet az IEA jelentése alapján. A hűtési igény növekedését nem csekély mértékben a globális átlaghőmérséklet növekedése okozza. Ezzel párhuzamosan a Föld népessége várhatóan gyors ütemben tovább növekszik – az ENSZ prognózisa szerint a jelenlegi közel 7,5 milliárdról 10 milliárd közelébe – , az olyan nagy feltörekvő országok lakói közül pedig, mint India, egyre többen engedhetik meg maguknak a klímaberendezések luxusát.

A légkondicionálók terjedése pedig a klímaváltozás egyik nagy öngerjesztő folyamata lehet (hasonlóan például a permafroszt eltűnéséhez), miután az áramfogyasztás megugrását vonja maga után – hacsak a jelenlegi technológiát nem váltja fel valamilyen jóval energiahatékonyabb. Az Euractiv által ismertetett jelentés szerint az áramigényben várhatóan jelentkező többlet megfelel az Egyesült Államok, az EU és Japán jelenlegi összesített villamosenergia-fogyasztásának.

Mivel pedig nem valószínű, hogy a tiszta energiaforrások addigra kiszorítják a fosszilis forrásokat az áramtermelésben, ez tovább emelheti az üvegházgáz-kibocsátást.

A berendezések energiahatékonysága már napjainkban is jelentős eltéréseket mutat, az Európában és Japánban értékesített klímák átlagosan minimum 25 százalékkal fogyasztanak kevesebb áramot azonos hűtési teljesítmény mellett, mint az Egyesült Államokban vagy Kínában piacra kerülők.

A helyzetet részben kezelhetné az ENSZ 1987-es Montreal Protocol nevű, eredetileg az ózónréteg védelmére létrehozott nemzetközi szerződés úgynevezett Kigali módosításának ratifikálása, ami további hatékonyságnövelést eredményezhetne. Ilyen eszköz lehet az EU júliusban életbe lépő új épületenergetikai szabályozása is, amelynek egyik fő fókuszpontja az, hogy a felújítások a lehető leginkább energiahatékony ingatlanokat eredményezzék. Ezen túl az EU vezető szerepet vállalhatna a globális helyzet javításában is energiahatékony termékek és kritériumok exportjával.

Az Európai Parlament éppen júniusban fogadott el egy klímadiplomáciai jelentést, amely az EU egyedi és egységes fellépését kívánja rögzíteni egyebek mellett a globális felmelegedéssel kapcsolatos témákban. Az európai klímadiplomácia és a termékek exportjának azonban előfeltétele lenne a Párizsi Klímaegyezmény ratifikálása. Azon túl, hogy a végrehajtás problémás lehet, az sem biztató a jövőre nézve, hogy az Egyesült Államok éppen most igyekszik kereskedelmi háborúba taszítani a világot, miután kilépett a Párizsi Klímaegyezményből.