Olaszország és Horvátország egy olyan, az Észak-Adriát átszelő gázvezeték megvalósítását mérlegeli, amely kétirányú szállításokat is lehetővé tenne a két ország között. A terv kapcsán egyelőre kevés konkrétum látott napvilágot, azonban vélhetően nem javítja a magyar szempontból fontos krk-i LNG-terminál megvalósításának esélyeit. Így egy héten belül, a román parlament döntését követően újabb kedvezőtlen hír látott napvilágot a magyar gázellátás jövőjét illetően.

Az olasz Eni horvát partnerével, az INA-val tanulmányozza a két országot összekötő gázvezeték, illetve interkonnektor megvalósíthatóságát. Az olasz társaság még június végén adta ki az erről szóló szűkszavú közleményét, amely konkrét adatok nélkül említi a "lehetőséget", vagyis egyelőre valóban egy nagyon korai tervezési stádiumról lehet szó. A közlemény szerint a projekt, amellett, hogy növelheti a horvát piac versenyképességét és fenntarthatóságát, alkalmas lehet Olaszország gázelosztó központi pozíciójának megerősítésére is.

Noha Magyarországon eddig még nem keltette fel a figyelmet a bejelentés, az befolyásolhatja a magyar gázellátás és energiapolitika szempontjából fontos krk-i LNG-terminál sorsát is.

A horvátországi Krk-sziget mellé 2010 óta tervezett LNG-terminál, illetve az úszó tároló és gázzá visszaalakító egység (FSRU) eredetileg 2018-ra, a legutóbbi terv szerint 2020-ra épülhet meg. A tervezett, 2-2,6 milliárd köbméteres éves kapacitású üzem megépítése nem csak Magyarország, de az EU számára is kiemelten fontos projekt, ezért több mint 100 millió euróval támogatja azt.

Az eredeti menetrendhez képesti kétéves késés nem a véletlen műve, a beruházást a befektetők hiánya és a környezetért, illetve az idegenforgalomért aggódó szervezetek és helyi civil szervezetek is lassítják. Az ellenzők egyik fő érve szerint a terminál gyakorlatilag csak Magyarország érdekeit szolgálja. Ráadásul a hírek szerint a kapacitás lekötéséért sem tolakodnak a társaságok. Ezzel együtt a horvát parlament júniusban a projekt felgyorsítását elősegítő törvényt fogadott el.

Az Eni és az INA által tervezett észak-adriai gázvezeték a már meglévő adriai gázmezők kitermelésére támaszkodhatna. Az Eni június végén értékesítette a horvát Észak-Adriai és Marica gázmezőben lévő érdekeltségét az INA számára, amely összességében napi mintegy 380 ezer köbméter (2500 hordó kőolaj-egyenértékű) földgáz kitermelést jelent, az ügyletet ugyanakkor még hatósági jóváhagyására vár. A mező becsült gázkészlete 4,3 millió hordó kőolaj-egyenérték. Horvát sajtójelentések szerint az Észak-Adriai gázmező termelése a horvát gázrendszerbe, míg a Marica mező termelése továbbra is Olaszországé lehet a két fél megállapodása szerint.

A szóban forgó adriai mezők jelenlegi kitermelése ugyan nem vethető össze a krk-i termináléval, de a vezeték kapacitása vélhetően nem korlátozódna az aktuális kitermelési szintre. 

Az interkonnektor növelné a nemzetközi gázrendszer integráltságát is, így feltételezhető, hogy nagyobb, akár más országokból érkező gázmennyiségek továbbítására is alkalmas lenne – egyelőre Magyarországot elkerülve. Zágráb ugyan ígéretet tett a magyar-horvát gázvezeték 2019-ig történő kétirányúsítására, de ez a projekt is sokéves csúszásban van az eredeti tervekhez képest. Igaz, ennek megépülésééig az LNG-terminálból sem lenne sok haszna Magyarországnak.

Gáz és politika

A régiós gázrendszer szakértők szerint elbírna még újabb nemzetközi gázvezetékeket és összeköttetéseket, ezeket a véleményeket azonban jelenleg elsősorban inkább az ellátásbiztonsági szempontok motiválják, mintsem a valós piaci viszonyok. A krk-i LNG-terminál befektetési helyzetének bizonytalansága mindenesetre szintén arra utal, hogy az erős politikai szándék nem feltétlen elegendő egy projekt megvalósításához.

A kérdés tehát egyáltalán nem tisztán gazdasági jellegű, a projekttervek között nem csupán versenyképességi szempontból folyik verseny. Ezt jól illusztrálja az Egyesült Államok és Oroszország közötti egyre erőteljesebb gázpolitikai üzengetés: míg Washington az orosz energiafüggőség veszélyére hivatkozik – immár Berlint is – lebeszélni az orosz vezetékes gázról, egyúttal piacot teremtve saját LNG-exportjának, addig Oroszország még mindig meglévő árelőnyével továbbra is képes minden mást kritikát elcsendesítve nyilvánvalóan számára is előnyös üzleteket kötni például Németországgal is. De hogy messzebb ne tekintsünk, elég a fekete-tengeri gázkészlettel kapcsolatos hírekre, illetve a román parlament minapi döntésére utalnunk, amely viszont egyértelműen rossz hír a magyar gázellátás diverzifikációja és a régiós elosztóközponti ambíciók szempontjából.

A krk-i LNG-terminál esélyeit azonban éppen az ilyen hírek javíthatják, amellett, hogy az orosz gáz magyar szempontból szintén alapvető ukrajnai gáztranzitja is jelentősen visszaeshet a 2020-as évtized elején, miután megépül a Németországot Oroszországgal összekötő Északi Áramlat 2 vezeték.