Ez volt a konklúziója a nemrég véget ért a Nukleáris Világkiállításnak, amelyet június 26-28-a között tartottak Párizsban. Ehhez kapcsolódik, hogy április 28-án Oroszországban vízre bocsátották a világ első úszó atomerőművi blokkját. A Lomonoszov akadémikus két 35 MW villamos teljesítményű atomreaktorral a fedélzetén a kis teljesítményű reaktorok leglátványosabb példája, ilyen reaktorokat az atommeghajtású hajókon is használnak. Az orosz mérnökök ugyanakkor azon dolgoznak, hogy létrehozzanak egy hasonló, szárazföldi létesítményt is.
A Roszatom orosz állami atomenergetikai konszern és a kínai CGN és CNNC konszern olyan kis teljesítményű reaktorokat fejleszt, amelyek a villamosenergia-termelés és hőenergia előállítása mellett képesek a tengervíz sótalanítására is. Ugyanilyen projekteken dolgoznak Dél-Koreában és a brit Rolls-Royce-nál is.
Az amerikai NuScale startup 50 MW teljesítményű reaktorának engedélyeztetését végzi. Az a terv, hogy 12 ilyen reaktort épít és állít üzembe 2026-ig. Franciaországban Flexblue víz alatti atomerőművi projekt kudarca az EDF, a Technic-Atome, a Naval Group és a CEA konzorciuma 2012 óta egy 150-170 MW teljesítményű atomreaktor létrehozását fejlesztését fontolgatja.
Az ilyen kis és közepes teljesítményű reaktorokat (30-300 MW) üzemi körülmények között, sorozatgyártásban tudják készíteni, ezért olcsóbbak a nagy testvéreiknél. Különösen alkalmasak arra, hogy nehezen megközelíthető területeken is létesülhessenek atomerőművek, ezért az olyan fejlődő országok számára is megoldást jelenthetnek, amelyek nem rendelkeznek sem fejlett villamosenergia-hálózattal, sem a szükséges befektetési lehetőségekkel, amelyek egy akkora reaktor létesítéséhez szükségesek mint például egy EPR.
Hárfás Zsolt, atombiztos.blogstar.hu
