A Mol-csoport 2030-ig szóló stratégiája az érintett országok nemzetgazdasági érdeke is, hiszen valamennyien jól járnak a technológiailag fejlett, a piaci változásokra reagálni képes üzemekkel – mondta a Világgazdaságnak Világi Oszkár.

A Mol-csoport innovatív üzletágak és szolgáltatások ügyvezető igazgatója, a Slovnaft elnök-vezérigazgatója beszélt a futballfejlesztésekről, a magyar áruházak polcaira tartó csallóközi élelmiszerekről és a Csíki sör jövőjéről is.

Milyen fő változásokat hozott a Slovnaft életében a Mol-csoport 2030-ig szóló stratégiája, illetve előzőleg az Új Downstream program?

Az Új Downstream program – mivel a válság éveiben indult – fő célja a működésünk hatékonyabbá tétele és a költségeink csökkentése volt, ezáltal csoportszinten több százmillió eurót takarítottunk meg. A 2030-as stratégia továbblép: arra összpontosít, hogyan, milyenné alakul a világ, és abban milyen szerepe lesz a Mol-csoportnak. Európában idővel csökken az üzemanyagok iránti kereslet, mert egyrészt hatékonyabbá válnak az autók, másrészt megjelennek az alternatív üzemanyagok, valamint nő az alternatív közlekedési módok, a megosztáson alapuló közösségi közlekedés súlya.

"Nemcsak a közép-európai, hanem a hasonló méretű németországi értékesítés is kisebb lesz, s emiatt az ottani többlet ugyancsak a térségünkben kereshet gazdát, erősítve az itteni konkurenciaharcot. Erre egyrészt a töltőállomásaink szolgáltatásainak átalakításával kívánunk reagálni, vagyis ezentúl nem üzemanyagot, litereket adunk el, hanem kilométereket, hiszen az emberek már többet akarnak, mint pusztán tankolni."

Másrészt a 70-30 finomítói üzemanyag és nem üzemanyag típusú termékarányból az 50-50 százalék felé mozdulunk el a következő tíz-tizenöt évben. Magyarul, a finomítói kapacitásunk 50 százalékát üzemanyag – benzin, dízel –, a másik 50 százalékát pedig vegy­ipari alapanyagok gyártására használjuk. Egyértelműen látszik az elmozdulás a petrolkémia irányába. Ezek a beruházások már el is kezdődtek, hiszen Tiszaújvárosban megépítettük a butadién- és a műgumiüzemeket, a legújabb lépés pedig a poliolgyár.

A folyamatban lévő tevékenység­átalakítás jár valamelyik profil leépítésével?

Nem, inkább az a célunk, hogy kiegészítsük a meglévő portfóliót.

Abból adódóan, hogy a Slovnaft szlovák nemzeti olajvállalat, eltérhetnek a fejlesztési prioritásai a Mol-csoportétól. Ez nem okoz nehézséget?

Nem érzek ilyet. A Mol több országban jelen van, nem tapasztalom, hogy az érintett országok nemzetgazdasági érdekei elütnének a Mol stratégiájától. Minden országnak jó, ha az adott üzemei technológiailag fejlettek, és képesek reagálni a piaci változásokra. A Mol ezekben az országokban nemcsak gazdasági szereplő, hanem beágyazódva a társadalomba, annak szerves részeként sokat tesz a jobb körülményekért. Igaz ez Magyarországon, Szlovákiában és az INA-n keresztül Horvátországban is.

Az új stratégiában is fontos szerep hárul a finomítókra. Hol áll a po­­zsonyi létesítmény az európai rangsorban?

Tavaly nagyon jó évünk volt, 85-ről 87 százalékra növeltük az előállított termékeken belül a fehérek, azaz az üzemanyag jellegű, nagyobb értékű termékek arányát a kisebb értékű feketék rovására. És ez a trend folytatódik a jövőben is, nemcsak Pozsonyban, hanem Százhalombattán, a Dunai Finomítóban is. E kritérium alapján az európai élmezőnyben vagyunk mindkét finomítónkkal. Több évtizedes munkával értünk a csúcsra, és meg is kapaszkodtunk ott.

Honnan származik a Slovnaftnál feldolgozott alapanyag?

Kizárólag importból, nincs hazai termelésünk. Viszont már a tengerről is vásárolunk, miután a Mol néhány éve egy nagyobb beruházással három és félről hatmillió tonnára növelte az Adria felőli szállítást lehetővé tevő vezeték kapacitását Százhalombatta és a magyar–szlovák határ között. Éppen ekkora a finomítónk feldolgozókapacitása. Ám mivel a tengeren vásárolt olaj feldolgozása a mienktől kicsit eltérő technológiát igényel, meghatározó részben az orosz piacról vásárolunk.

Az üzemanyagpiac majdani zsugorodása ma még aligha érezhető. Hogyan teljesített e területen tavaly a társaság Szlovákiában?

Bővült a belföldi piac, és ebből a Slovnaft az országos átlagnál többet profitált, mert gyorsabban növekedett. A nagykereskedelmi piacon tartottuk a piacvezető pozíciónkat, a kiskereskedelmin pedig 33-34 százalékon állunk. Számunkra ez azt is jelzi, hogy a fogyasztók is a Fresh Corner üzletekkel rendelkező töltőállomásokat preferálják, ahol nemcsak üzemanyagot tudnak vásárolni, érződik az új koncepciónk hatása a pénzügyi eredményekben is.

Az utóbbi években valóban elmosódott a töltőállomások és az áruházak közti határ, egy benzinkút ma már kávézó, étterem és a napi bevásárlás helye is lehet. Erre a trendre is épít a Mol új stratégiája. Mit hozhat a jövő e téren?

Egyre több szolgáltatás virtuálissá válik, a töltőállomások viszont fizikai értelemben megmaradnak a jövőben is. Várhatóan sorra tűnnek majd el az olyan hagyományos helyhez kötött szolgáltatások, mint a bankok, biztosítók. Ezzel összefüggésben számos szolgáltatás adminisztratív helye lehet akár egy benzinkút. De emellett is folyamatosan bővülhet az újfajta vásárlási igények kielégítése, az online kiskereskedelem és a csomagkézbesítés mellett beleértve a gáz- és áramvásárlást is. A virtuális világban is kellenek fizikai kapaszkodók, éppen ezért kiemelt szerepet kap az ügyintézésben a bizalom. S mivel az emberek látják, ismerik a Molt, a Slovnaftot, bátran építhetünk erre. A portfólió diverzifikálásának irányába mutat az is, hogy nemrégiben ásványvíz-palackozó céget vásároltunk, de hasonló lépést vetíthet előre önmagában az a tény, hogy csoportszinten 40 millió csésze kávét adunk el évente.

Új irány a Molnál az elektro­mo­bi­litás. Melyek a további tervek e téren?

Évek óta sokat beszélünk a piac növekedéséről, de Európában egyelőre a hagyományos üzemű járművek eladása nő. Még nem dőlt el, melyik üzemanyag lesz a nyerő, mégis természetes reakció volt a részünkről, hogy a NEXT-E projektben részt véve, négy országban elektromos töltőket telepítünk a kútjainkon. Első körben a nagyvárosokban és az autópályák mentén szeretnénk töltőket telepíteni, hogy az országok között is lehessen közlekedni az elektromos autókkal. Ám még nem látjuk a tényleges igényt, és számolni kell a hátulütőkkel is. Például lehet, hogy egy töltés gyorstöltővel csak fél óra, de megeshet, hogy valaki úgy érkezik a benzinkúthoz, hogy épp foglalt az összes töltő, és ki kell várnia az előtte lévők fél óráit is. Az autógyártók részéről is sok fejlesztésre van szükség ahhoz, hogy a járműveik teljesen fogyasztóbaráttá váljanak.