Fenntarthatóság

2050-ig megmenthetjük a Földet, ha újradefiniáljuk a növekedést

Kriston László | 2018.07.31. 06:11

A klímapolitikát alapjaiban meghatározó, az ökoszisztémák szolgáltatásait beárazó, a negatív externáliákat számosító közgazdász, Lord Nicholas Stern szerint két évtizedünk van rá, hogy átalakítsuk a gazdaságot, különben visszafordíthatatlan környezeti változások kárvallottjaivá válunk.

A 72 éves Lord Nicholas Stern, a Világbank egykori főközgazdásza, azzal szerzett elévülhetetlen érdemeket környezetbarát körökben, hogy 2006-ban az angol pénzügyminisztérium kötelékében megírta a klímaváltozásról szóló jelentését, mellyel bevitte a közgazdasági gondolkodás fősodrába annak fontosságát, hogy a negatív környezeti externáliákat (vagyis az ökológiai károkat) ugyanúgy számolni kell, mint ahogy az ökoszisztémák erőforrásainak értékét is be kell árazni.

Egy új publicisztikai írásában Stern azt hangsúlyozza, hogy a következő két évtized különösen fontos, hiszen ennyi időnk van rá, hogy átalakítsuk gazdaságunkat. Ugyan az alacsony karbontartalmú vagy zéró kibocsátású gazdaság kifejezést nem használja, s a zöld gazdaság kifejezést sem (mert ez nyilván túl alternatívnak hangzik kollégái számára), kétségtelen, hogy egy ilyen fejlődési irányt jelöl ki számunkra.

Lord Nicholas Stern közgazdász (Fotó: Wikipedia/TheRoyalSociety)

Lord Nicholas Stern közgazdász
(Fotó: Wikipedia/TheRoyalSociety)

Ferenc pápát idézi, aki július elején egy üzleti és politikai döntéshozókat egyesítő konferencián a Vatikánban azt mondta, “pénzügyi paradigmaváltásra” van szükség. A Royal Economic Society elnöki tisztjét betöltő Lord Stern felvázolja, hogy milyen haladást értünk el a modern piacgazdaság mechanizmusainak és a gépesített termelésnek köszönhetően az elmúlt 70 évben, vagyis a második világháború befejezése óta:

→ Negyven évről hetven esztendőre nőtt a várható élettartam.

→ Nagyjából négyszeresére nőtt az egy főre jutó jövedelem.

→ Óriási mértékben csökkent a mélyszegénységben élők száma.

→ A korai elhalálozások számának csökkenése révén megháromszorozódott az emberiség létszáma.

→ Mindezek következtében erősödött a nemzetközi együttműködés. (A globalizáció szó használatától is ódzkodik Stern, mert ellentmondásos és vitatott jelenség, de nyilvánvalóan erre céloz, valamint az interdependencia, a kölcsönös függés kialakulására.)

Ezek hatalmas eredmények, azonban a gazdasági növekedés fogalmába és keretrendszerébe nem igazán foglaltuk bele azt a kontextust, ami lehetővé teszi e növekedést, s egyben a legnagyobb áldozata is e növekedésnek: ez az ökoszisztéma, a bioszféra, a természeti környezetünk.

Stern természetesen “természeti tőkének” nevezi ezt az erőforrást, hiszen ő érvelt 2006-ban az establishmenten, vagyis a hatalmi eliten belül úttörőként a természeti erőforrások felértékelése, értékük számosítása mellett.

És bizony van mit emlegeteni a károkkal kapcsolatban:

→ 142 trópusi országban 11 százalékkal csökkent az erdők területe 1990 és 2015 között.

→ Az óceánok savasodása 30 százalékkal nőtt az ipari forradalom óta, és a pH-szintjük olyan szintet fog megütni, amire 20 millió éve nem volt példa. (Ne feledjük, hogy karbonelszívó-képességük miatt a tengerek is fontos szereplői az üvegházgázok megkötésének, vagyis a klímavédelemnek, de a savasodás csökkenti e felszívó kapacitásukat.)

→ 2015-ben 6,5 millió személy idő előtti elhalálozásához vezetett a kültéri és beltéri légszennyezés.

Homo sapiens: klímatűrő?

Ha nem sikerül 30 százalékkal csökkentenünk a kibocsátást, akkor valószínűleg messze felülmúljuk a talaj feletti globális átlaghőmérséklet 3 Celsius-fokos emelkedését (az ipari forradalom előtti klímához képest). Fontos tudni, hogy ilyen mértékű felmelegedésre 3 millió éve nem volt példa. Vagyis ilyen körülmények között még a homo sapiens sem élt, ilyen mértékű meleghez vélhetően nincs evolúciós értelemben hozzászokva 250 000 éves fajunk.

2040-ig van időnk

A következő két évtizedben 30 százalékkal kell csökkentenünk a globális üvegházgázkibocsátást, vagy különben nekünk befellegzett, súlyosan sérülnek majd az emberek megélhetését biztosító erőforrások, több milliárd ember válhat klímamenekültté, arra kényszerülve, hogy elhagyja hazáját, s súlyos és hosszan tartó konfliktusokat okozhat a klímaváltozás.

Ha viszont bölcsen cselekszünk és átállunk a karbonmentes termelési módszerekre, olyan ökoszisztémákat gondozhatunk és teremthetünk, melyek “erőteljesek és gyümölcsözők”, s ennek fejébe még az életszínvonal, az életkörülményeink is javulhatnak.

A zöld gazdaság feltételei egyre inkább megvalósulni látszanak: 2010 óta 72 százalékkal csökkent az akkumulátorok árszintje -melyek a megújuló energiákat tudják tárolni-, a szolárpanelek pedig 79 százalékkal olcsóbbak ma, mint 2006-ban voltak. Egyes országokban már olcsóbb megújulókból előállítani az energiát, mint fosszilis energiahordozókból.

  Kriston László
Bejegyzés megosztása
Ajánlott cikkek
Iratkozz fel hírlevelünkre!
©2024 NRGREPORT, Minden jog fenntartva.