Világszerte egy sor kutató gondolkozik, dolgozik azon, hogy miképp lehetne minél hatékonyabban csökkenteni a légkörben lévő szén-doixid mennyiségét, visszájára fordítva ezzel az üvegházhatást és a vele járó globális felmelegedést. Az eddig kidolgozott ötletek azonban egyelőre nem túl sikeresek, kifejlesztésüknek egy sor gyakorlati és gazdaságossági gátja van. A kanadai kutatók által kidolgozott és most bemutatott módszer előrelépést jelenthet ebben, derül ki a Phys.org cikkéből.
A szén-dioxid megkötésének a kulcsa a magnezit nevű, a természetben is nagy mennyiségben előforduló karbonátásvány lehet, amiből ha egy tonna keletkezik, az fél tonna szén-dioxid megkötésével jár. A MgCO3 képletű szervetlen magnézium-karbonátot ha mesterségesen állítjuk elő, mondjuk magnézium-szilikát ásványból, a folyamat során ugyancsak szén-dioxid kötődik le, de laboratóriumi körülmények között, szobahőmérsékleten hidratált magnézium-karbonát keletkezik, ami nem kellően stabil:
2 MG3SI2O5(OH)4 + 3 CO2 –> MG3SI4O10(OH)2 + 3 MGCO3 + 3 H2O.
A kanadai kutatók módszerével ez a probléma kerülhető meg.
Az új eljárás során sikerült szobahőmérsékleten és a természetes folyamatoknál sokkal gyorsabban magnézium-karbonát kristályokat növeszteni. A kémiai folyamat során polisztirén-mikrogyöngyös katalizátort alkalmaztak, amivel 72 nap alatt sikerült magnezitet növeszteni (a természetben évezredekig tart ez a folyamat). Ráadásul a katalizátor anyaga nem változik az eljárás során, így újra és újra felhasználva tetszőleges ideig lehet vele gyorsítani a kémiai reakciót.
Mivel a reakció szobahőmérsékleten zajlik, nincs túl nagy energiaigénye sem, ami igencsak biztató szempont. Ha a kutatóknak sikerült ipari méretekben kidolgozni az eljárást, akkor nagy léptékben ki lehetne vonni a légkörből a szén-dioxidot és stabil, szilárd formában tetszőleges ideig tárolni azt. Ennek a technológiai hátterén még rengeteget kell dolgozni, de tudományos szempontból megvalósíthatónak látszik az elképzelés, hangsúlyozta Ian Power.
NRGreport
