Bár a legnagyobb termelő és fogyasztó országok rendszeres kommunikációt folytatnak egymással lépéseik összehangolása érdekében, azonban úgy tűnik, rosszul mérték fel az iráni szankciók valószínű hatásait és ezzel összefüggésben az OPEC (Kőolaj-exportáló Országok Szervezete) kapacitásait a termelés növelésére. A probléma elsősorban ott van, hogy az Egyesült Államok a vártnál nagyobb mértékben és gyorsabban lesz képes kivonni az iráni olajat a piacról, az OPEC viszont jelenleg nem rendelkezik az ezt kellő mértékben és gyorsasággal ellentételező tartalékkapacitással.
A fogyasztók szempontjából az olajárak már most veszélyzónában vannak – ahogy a Reuters elemzője, John Kemp fogalmaz – a piaci szereplők pedig további áremelkedést várnak, így lassacskán konszenzus kezd kialakulna azzal kapcsolatban, hogy már idén meglehet a 100 dolláros ár. Az olajárak már most is olyan szinteken tartózkodnak, amelyek korábban az olajfogyasztást és a világgazdasági növekedést is visszavetették. "A drága energia kora visszatért, a világgazdaság számára egy rossz időpontban" – fogalmaz a Nemzetközi Energiaügynökség a jelenség kapcsán, a megfelelő lépésekre sürgetve a termelő és exportáló országokat.
Az olajárak emelkedését az iráni szankcióktól az OPEC korábbi termeléskorlátozó intézkedésén és az erős globális keresleten át a hedge fundok pozícióépítésééig számos tényező hajtja, nem ritkán egymást erősítve. Az olajpiac ciklikus jelleget mutat, miután pedig a hedge fundok és más befektetők érzékelik, hogy ismét kínálati hiányos állapot felé tart a piac, igyekeznek jelentős vételi pozíciókat felvenni, ami ismét az árak emelkedése irányába hat. Közben az esésre fogadó short pozícióik száma legalább ötéves mélypontot mutat a Reuters adatai szerint. Így, bár az OPEC júniusban az olajtermelés napi 1 millió hordós növelését vállalta, szeptemberben Szaúd-Arábia és Oroszország további ugyanilyen mértékű emelésről állapodott meg előzetesen, az Egyesült Államok és Oroszország olajtermelése pedig rekord magasságban áll – a szervezet egyelőre a jelek szerint mégsem képes az árak szárnyalását megfékezni.
Ehhez, pontosabban az iráni export várhatóan napi 1,5-2 millió hordós csökkenésének ellensúlyozásához jó pár hónapra lesz szükség; a kínálatot érzékelhetően emelő kapacitások termelésbe állása 2019 első felében várható a Goldman Sachs szerint. Ez megnyugvást hozhat az olajpiacon, és az is korlátozhatja az árak emelkedését, hogy a feltörekvő devizák széles körében megfigyelhető gyengülés visszavetheti az üzemanyagok, így az olaj iránti keresletet – ahogyan ez az indiai rúpia esetében már látszik is.
Addig is azonban, a tartalékkapacitások szűkösségére tekintettel a korábbiaknál várhatóan jóval nagyobb áremelő hatása lehet a kitermelés további szűkülését kilátásba helyező, például a geopolitikai konfliktusokról érkező híreknek. Ezért, bár a termelés az olyan instabil olajtermelő országokban, mint Líbiában és Nigériában jelenleg a várakozások felett alakul, egy esetleges visszaesés heves ármozgásokat alakíthat ki. Erre utal mások mellett a Jefferies is befektetői jegyzetében. A bank szerint jelenleg ugyan elegendő olaj van a kereslet kielégítésére, azonban a globális tartalékkapacitás az általuk valaha dokumentált legalacsonyabb szintre apadnak. Ezért bármilyen esetleges további kínálati zavar az olajárak megugrását eredményezheti.
Mindez egyben azt jelentheti, hogy már idén új csúcsokra emelkedhetnek a hazai üzemanyagárak. A Brent elmúlt napokban produkált drágulása hatására a benzinkúti árak egyetlen hét alatt 10-12 forinttal emelkedtek, amennyiben pedig az olajpiaci várakozások beigazolódnak, további több tíz forintos drágulásra lehet készülni. Az eddig abszolút rekord benzin esetében 451, a gázolajárnál 449 forint volt országos átlagban – ha az olajár idén eléri a 100 dolláros szintet, úgy a magyarországi üzemanyagárak megközelíthetik vagy meg is haladhatják az eddigi csúcsértékeket.
A benzin esetében az olaj 1 százalékos drágulása mintegy 0,45 százalékos áremelkedést okoz, mivel 1 liter benzin hazai árának az olajárral összefüggő rész nagyjából 45 százalékát tesz ki (gázolaj esetében valamivel nagyobb részét). Amennyiben tehát a jelenlegi 84-85 dollárról a Brent árfolyama körülbelül 20 százalékkal 100 dollárig emelkedne, úgy a hazai üzemanyagárak 9-10 százalékkal drágulnának tovább, vagyis a benzinár 440, a dízel ára 460 forint körüli szintre kúszna fel. Legalább is, ha minden más üzemanyagár-komponens esetében változatlanságot tételezünk fel. Miután az olajárakat dollár alapon számolják el, a dollár forinttal szembeni egységnyi erősödése hasonló mértékben drágítaná a hazai üzemanyagárakat, mint az olajár emelkedése. A hazai benzin- és gázolajárak egyéb összetevői, a kis- és nagykereskedelmi, illetve finomítói árrések, a jövedéki adó és áfa (valamint a kőolaj-készletezési díj) jóval ritkábban és általában kisebb mértékben változik, és bár az üzemanyagárak történelmi rekord szinteket közelítenek, egyelőre nincs tudomásunk arról, hogy a döntéshozók például a jövedéki adó mérséklésével igyekeznének az áremelkedés jelentette terheket mérsékelni.