NRGreport
Menü

Tévút lehet a vízenergia, mégis úgy építik a vízerőműveket, mintha nem lenne holnap

A vízenergia biztosítja a Föld megújuló energiaforrásainak 71 százalékát, és annak ellenére, hogy elsőre úgy tűnik, hogy a használatával mindenki csak nyer, a duzzasztógátak hosszú távú környezeti hatásai katasztrofálisak lehetnek - véli a Qubit. 

A kezdeti lelkesedés, amely a technikát övezte, a hetvenes években alábbhagyott – eddigre derült ki, hogy a harmincas években épített erőműveknek magasabb áruk van, mint korábban hitték, így Európában és Észak-Amerikában is csökkent a duzzasztógátak népszerűsége. Ahol pedig mégis folytatódnak az építkezések, egyre többen tiltakoznak ellenük, legutóbb Boszniában emeltek szót a gátak természetvédelmi területekre gyakorolt hatása miatt. Nemrég számoltunk be arról a törökországi gátépítésről, ami miatt egy 12 ezer éves város épületeit költöztetik odébb.

Nem éri meg, mégis építik

Az intő jelek ellenére a vízerőművek változatlan népszerűségnek örvendenek Dél-Amerikában, Afrikában és Ázsiában, Emilio Moran, a Michigan State University szociálantropológusa szerint a kormányzati kommunikáció kizárólag a beruházások előnyeit domborítja ki, a duzzasztógátak veszélyeit pedig elhallgatja. 

A fejlődő országokban jelenleg 3700 gát épül, és mint két brazil példa is mutatja, a klímaváltozás erre a területre is komoly hatással van: két nemrégiben épült erőmű csak az elvárt teljesítmény töredékét képes hozni az aszályos időjárás miatt. Mindez nem vette el a brazilok kedvét a vízenergia használatától: az ország energiaszükségletének 67 százalékát fedezik vízenergiával, a szárazság miatti csökkenő teljesítményt pedig további gátaképítésével próbálják pótolni. A vízenergia az országban rengeteg embernek ad munkát, és egyes területeken még a vízminőség javulásával is jár – másutt viszont épp hogy szennyezi a természetes vizeket, csökkenti a folyók biodiverzitását, és üvegházhatású gázokat juttat a légkörbe – azt még vizsgálják, hogy ez mekkora mértékű szennyezést jelent.

Gát a Mekong kínai szakaszán – nem ez az egyetlen a folyón

Fotó: Yang zheng/Imaginechina

Mindenkinek rossz

Egy frissen megjelent tanulmány szerint akármekkora is legyen a szennyezés mértéke, az Amazonason, a Kongón és a Mekongon tervezett erőművek sokkal több áldozattal járnak, mint amennyi hasznot hozhatnának. Moran és társai arra hívják fel a figyelmet, hogy a szektornak az energiatermelésen kívül más szempontokat is figyelembe kell vennie, mielőtt a beruházás mellett döntenének: egy-egy ilyen építkezés több száz faj létét sodorhatja veszélybe, Brazíliában például olyan környezeti károkkal járhatnak ezek a beruházások, amilyenekre az európai és észak-amerikai építkezések esetében nem is jöhettek szóba. 

Ha pedig mindez nem lenne elég, Moran szerint a helyi lakosok sem járnak jól: a Mekongnál hatvanmillióan élnek halászatból, egy erőmű az ő megélhetésüket is veszélybe sodorhatja. Arról nem is beszélve, hogy az erőművekkel termelt áramot az esetek többségében nem is a helyi lakosok javára fordítják, hanem adott esetben akár onnan több ezer kilométernyire használják fel. Afrikában például a Kongóra tervezett, nyolcvanmilliárd dollárból épülő erőmű teljesítményének kilencven százalékát a dél-afrikai bányaipar hasznosítja majd.

Forrás: Qubit.