A Max Planck Plazmafizikai Intézet (IPP) egy lépéssel közelebb jutott ahhoz, hogy elhozzuk a Nap energiáját a földre. A júliustól novemberig tartó tesztidőszakban indították el a második kísérletsorozatot a Wendelstein 7–X nevű eszközzel, a céljuk egy fúziós erőmű üzembe állítása.

Az IPP hétfőn bejelentette, hogy a tesztelés során a kísérleti fázisban lévő fúziós reaktoruk több világrekordot megdöntött.

A nukleáris fúzió lényege két atommag egyesítése. A folyamat során hatalmas mennyiségű energia szabadul föl. Ugyanez a folyamat állítja elő a Nap energiáját is. Az IPP kutatói arra keresték a választ, hogy ez a folyamat hogyan reprodukálható a Földön, ugyanis ez korlátlan mennyiségű tiszta energiával látna el minket.

A folyamat kulcsfontosságú része, hogy kitalálják, hogyan lehetne extrém magas hőmérsékleten manipulálni a plazmát. Ehhez többnyire egy fánk formájú berendezést, az úgynevezett tokamakot használják, de a Wendelstein 7-X egy másik típusú eszköz: egy sztellarátor. A magfúziós reakciók fenntartására használt eszközt már az ötvenes-hatvanas években is ismerték, de épp a tokamak térnyerése miatt szorult vissza. A kutatók mégis úgy vélik, hogy a sztellarátor alkalmasabb lehet a plazma stabilitásának megőrzésére.

Dolgozó magyarázza a Wendelstein 7-X reaktor építését a Max Planck Plazmafizikai Intézetben 2013. október 29-én

Fotó: Sean Gallup

Az IPP bejelentése szerint a Wendelstein 7-X több rekordot is megdöntött:

→ Legmagasabb plazmasűrűség: 2*10²⁰ részecske köbméterenként.

→ Legmagasabb energiatartalom: több mint 1 megajoule.

→ Leghosszabb plazmakisülési idő egy sztellarátorban: 100 másodperc.

→ Legmagasabb plazmahőmérséklet: 20 millió Celsius-fok / 36 millió Fahrenheit-fok.

Úgy tűnik, az IPP jó úton halad afelé, hogy lehozza a csillagokat az égről – vagyis a Naphoz hasonló módon állítson elő energiát földi körülmények között, kontrollált formában.

A fúziós reaktorok fejlesztéséről és a magyar kutatók ebben játszott szerepéről az Index korábbi cikkében olvashatnak.