NRGreport
Menü

Paks: Nem csak az új reaktorokkal van baj

Normális-e, hogy a 20 évvel meghosszabbított működési idő engedélyezése után gyakran hibajavítási üzemmódban működik a paksi atomerőmű? Elvárható-e, hogy még további 10-20 évig ne történjen nagyobb baj? A Napi.hu utánanézett, mi a helyzet a meglévő létesítményben.

Látszólag ismét minden mozgásba lendül Pakson: azt követően, hogy májusban Süli János célfeladatra kijelölt miniszter újfent beígérte, hogy minden ütemterv szerint halad és tartható a 2026 és 2027-es átadás, valójában egész nyáron nem történt semmi eddig az alacsony Duna vízszint miatti atomerőművi nehézséggel sem.

S noha az is megjelent, hogy valójában akár éveket csúszhat mégis a Paks II. beruházás, a napokban a Roszatom vezérigazgatója Szibériából éppen azt üzente meg, hogy Paks II. építése 2019-ben el fog indulni. Jól lehet, Alekszej Lihacsov nem Süli János megszellőztetett menesztésének lehetőségét akarta ezzel cáfolni, de a fókuszt így is sikerült levennie arról a november végén nyilvánosságra került levélről, melyet Mártha Imre, az MVM volt vezetője jegyzett.

A négy oldalas levélben Mártha - aki magát Sülit is kinevezte anno a paksi atomerőmű élére - kudarcra ítélt beruházásnak nevezte a bővítési projektet. Az oroszokkal kötött hitelszerződést magyar oldalról fércmunkának, az oroszok tervét az az atomerőmű engedélyeztetésére és legyártására EU-s környezetben képtelenek nevezte. Sőt szerinte egyre inkább látszik már az is, hogy ha Süliék folytatják, a projekt jogi és műszaki értelemben is összeomlik.

A levél tartalma ismert, az viszont nem, hogy Mártha a szöveg publikussá válása előtt azt Sülivel tételesen is végigbeszélte. A dokumentum kiszivárogtatásában részt vevő egyik forrástól a Napi.hu úgy értesült, hogy Süli János a szöveg legtöbb állításával egyet is értett, de annak már egyáltalán nem örült, hogy az végül a médiából köszönt rá vissza. Így viszont nem meglepő a nyilvános reakció sem: a tárca nélküli miniszter - saját, biztonságot jelentő közegéből, a Paksra kihelyezett parlamenti költségvetési bizottsági ülésről kifelé kommunikálva - emlékeztetett arra, hogy Mártha annyi változott, hogy "az elmúlt 9 évben (...) ő az ügytől eltávolodott, mi viszont maradtunk mellette".

"Mi van, ha mégsem igaz?"

Ez a reakció nem újdonság, a paksi atomerőmű mainstream kommunikációs vonalából kilógókra ez vár. Petz Ernő, az erőművet 1991-1994 között vezető mérnök 2011 szeptemberében például hosszú anyagot publikált a Polgári Szemlében Mi van, ha mégsem igaz? - címmel. A fukusimai katasztrófa után arról írt, hogy "a japánok után én is eljutottam arra a pontra, hogy újragondoljam korábbi atompárti álláspontomat". A cikket, melyben az a gondolat is megfogalmazódik, hogy "az atomerőművek építésével és üzemeltetésével az ember már a képességei határát kísérti, ezért jó lenne még idejében abbahagyni", az agyonhallgatástól csakis az mentette meg, hogy egy szervezet (melynek Petz alapító tagja és alelnöke is volt korábban) a távirati irodán keresztül határolódott a szerzőtől...

 

A teljes cikk a Napi.hu oldalán olvasható.

Forrás: Napi.hu