Első ránézésre valami nagyon hasonló történik a megújuló energia arányára vonatkozó vállalással is Magyarországon. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) csütörtökön közzétett adatai szerint 2017 zsinórban a negyedik olyan év volt, amikor csökkent a megújuló energiaforrások felhasználásának részaránya a bruttó végső energia fogyasztáson belül. Ráadásul ezúttal a korábbinál is nagyobb mértékben, 14,3-ról 13,3 százalékra.
Ezzel ugyan még mindig afölött a 13 százalék felett vagyunk, amit 2020-as célként az Európai Unió előírt hazánk számára, de mint a viccben, a kezdetektől felülről közelítjük ezt az értéket. És ha így folytatódik, jó esélyünk van arra a bravúrra, hogy 2020-ra ledolgozzuk a megújulók arányát az előírt szint alá. A hazai, uniósnál kissé magasabb célértéknél ezt egyébként már meg is valósítottuk: a MEKH adatsora szerint 2012-ben és 2013-ban is még az energiastratégiában vállalt 14,65 százalék felett járt a mutató, és innen csökkent majdnem 3 százalékpontot 4 év alatt.
Ráadásul – ahogy arról korábban már írt a G7 – ezt is csak egy trükkel, vagy inkább egy, az EU által teremtett jogi kiskapu kihasználásával sikerült elérni. Sőt, az aktuális hivatalos adatok szerint valójában soha nem is volt a megújulók aránya a célérték felett, ezt csak a számok utólagos módosításával sikerült elérni. Méghozzá úgy, hogy a mutató pont azért ugrott meg, amiért rengeteg magyar falu úszik szmogban az elmúlt hetekben, és úgy általában telente.
A megújuló arányt ugyanis nem csak a villamos, hanem a teljes energiafogyasztásra számolják, azaz beleveszik a fűtést és a közlekedést is. A három kategória közül pedig itthon egyértelműen a fűtés dominál: miközben a másik két területen 7-8 százalék csak a megújulók aránya a teljes fogyasztáson belül, addig itt rendre 20 százalék körül alakul. Ennek magyarázata, hogy főleg a kisebb vidéki településeken rengetegen fűtenek fával, ami ugye szintén megújulónak számít.
Azt azonban teljesen pontosan nem lehet megmondani, hogy mennyien. Korábban a vásárolt fa mennyiségéből becsülték, hogy mennyi hőt állíthatnak így elő az emberek, ám ez nem számolt azzal, hogy nem mindenki vásárolja a fűtőanyagot. Éppen ezért a MEKH-nél két éve változtattak a módszertanon, és azóta egy, a statisztikai hivatal által készített, a lakosság megkérdezésén alapuló kutatásból becsülik az elégetett fa mennyiségét. A módszertani váltás eredményeként pedig egyik pillanatról a másikra a két és félszeresére emelkedett az így termelt energia mennyisége.
Ráadásul a statisztikákat visszamenőlegesen módosították, így fordulhatott elő, hogy hirtelen az addig elég komoly távolságban lévő célérték fölé kerültünk. Az eredeti módszertan szerint az eddigi csúcsévben, 2013-ban például csak 9,5 százalék volt a megújuló-arány, a módosítás után azonban ez 16,2 százalékra ugrott.
A gond csak az, hogy miközben a korábbi módszer a falopások miatt alulbecsülte, a mostani a szemétégetés miatt túlbecsüli a tényleges fogyasztást. Ahogy egy forrásunk fogalmazott: „aki már járt télen falvakban, pontosan tudja, hogy mindent eltüzelnek a gumicsizmától a kapanyélig”. Ezt erősítette meg korábban lapunknak miskolci Zöld Kapcsolat Egyesület környezeti tanácsadója, F. Nagy Zsuzsanna is, aki azt mondta, hogy egyes falvakban az összes hulladékot elégetik, sok esetben a ruhaosztások ajándékai is a kályhákban kötnek ki.
Csak ugye a szemétégetés illegális, így ha valaki azzal fűt, akkor ezt nem valószínű, hogy egy felmérésen bevallja. Mivel ezekbe a házakba jellemzően a gáz sincsen már bevezetve, a többség vélhetően úgy nyilatkozik, hogy fát használ.
Ez pedig úgy javítja a magyar megújuló statisztikákat, hogy közben környezetvédelmi szempontból is nagyon aggályos. Már a fatüzelés is jelentősen növeli a szállópor-koncentrációt (PM-10), különösen, ha nedves fa kerül a kályhába, ezt azonban a szemétégetés tovább súlyosbítja. Így fordulhat elő, hogy télen a Sajó-völgyi településeken sokkal nagyobb a szmog, mint Budapesten, miközben elvileg megújulóval fűtenek.
Arról nem is beszélve, hogy a fa csak bizonyos keretek között megújuló. Azt nem szokták vitatni, hogy a széndioxid-kibocsátása nulla*, az eltüzelt fa utánpótlása azonban mindig kényes kérdés. Itthon pedig különösen, nálunk ugyanis a felhasználás és a növekmény arányára nincs megfelelő statisztika. A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) korábban többször is tett kísérletet arra, hogy megbecsülje ezt, de pontos számot ők sem tudtak kalkulálni. Mezősi András, a központ kutató főmunkatársa mindenestre lapunknak azt mondta: elég sok jel utal arra, hogy itthon nem fenntartható a fafelhasználás, ami éves szinten akár kétszerese is lehet a növekménynek.
A fa dominanciáját jól mutatja, hogy a teljes megújuló alapú energiatermelés háromnegyedét még úgy is ez adja, hogy az elmúlt években egyébként jelentősen javult az összetétel. A nemzetközi szinten a közelmúltban felfutó technológiák, így a nap és a szélenergia jelentősége például itthon is nőtt, előbbi például megduplázta a részesedését. Más kérdés, hogy a teljes megújuló termelésnek a napenergia még így is csak az 1, a szél pedig 2 százalékát adja.
Összességében a megújulók teljes energiafogyasztáson belüli részarányának csökkenését pedig épp az okozta, hogy a fatüzelés csökkenését 2017-ig nem tudta kompenzálni az egyéb megújulók növekedése. Bár ebben a következő években lehet változás (sőt valószínűleg már 2018-ban is volt), még így is előfordulhat, hogy a statisztikai trükkel felnyomott adatainkkal sem tudjuk teljesíteni a 2020-as célszámokat.
Pedig akadt ágazati szakértő, aki szerint pont a trükközés miatt a célokat is módosítani kellene, és már 2020-ra is a korábbinál magasabb értéket kellene megcélozni. A témát felügyelő Innovációs és Technológiai Minisztériumnál rákérdeztünk arra, hogy vannak-e ilyen tervek, és, hogy álláspontjuk szerint 2020-ban mennyi lehet a tényleges megújuló-arány a hazai energiafogyasztásban, ám egyelőre sem ezekre, sem egyéb kérdéseinkre nem kaptunk választ.
NRGreport
