Már csak egyetlen uniós országban alacsonyabb a lakossági áram ára, mint Magyarországon, derül ki a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) januári, Eurostat-adatokat összehasonlító statisztikájából. A kimutatás alapján kizárólag a bulgáriai, pontosabban szófiai tarifák maradnak el a vizsgálatban szereplő, euróra átszámított budapesti áraktól, míg decemberben még a litván fővárosban is kevesebbet kellett fizetni a villamos energiáért, mint itthon. 

A vizsgált városok között decemberben és januárban is Belgrádban volt messze a legolcsóbb lakossági áram, míg Koppenhágában és Berlinben messze a legdrágább. A környező országok fővárosai közül Bécsben kerül a legtöbbe a háztartásoknak az áram, de – a volt szocialista országokat tekintve Csehországban, illetve Prágában valamivel még ennél is magasabb a tarifa. 

A végső fogyasztói ár komponensei az egyes fővárosokban jelentősen eltérően aránylanak egymáshoz, valamint a tarifához, amint ez az alábbi ábrából is kiderül. Koppenhágában például csak az energiaadó nagyobb tétel, mint a teljes magyar ár. 

Az országok (illetve városok) árszínvonalának az EU átlagától való eltérését is figyelembe vevő, vásárlóerő-paritáson vizsgált árakat összehasonlítva más sorrend alakul ki. Ilyen tekintetben a budapestinél nyolc európai fővárosban is alacsonyabb a lakossági áramár, igaz, a megelőző hónaphoz képest a magyar főváros két helyezést is javított ebben az összevetésben, Vilniust és Amszterdamot megelőzve.

Egy relatív magas fogyasztói árszínvonalú országban alkalmazott viszonylag magas nominális áramár vásárlóerő-paritásra átszámítva jóval alacsonyabb. Amennyiben pedig az uniós átlagos árszínvonaltól elmarad az országos árszínvonal, úgy a vásárlóerő-paritásos ár alakul magasabban, ahogyan például Budapesten. 

Ami a lakossági gázárakat illeti, e téren Budapest továbbra is őrzi első helyezését, a szerb és a román fővárost megelőzve, míg Stockholm továbbra is magasan a legdrágább ilyen szempontból. A Magyarországgal szomszédos országok fővárosai közül Bécsben a legmagasabb a lakossági gázár. Az összehasonlításban az is feltűnő, hogy a volt szocialista országok és fővárosaik közül Szófiában és Ljubljanában is több mint kétszer drágább a lakossági gáz, mint Budapesten. 

A gázár komponenseit szemügyre véve megállapítható, hogy a budapesti tarifában a legkisebb az energiadíj, vagyis az energiahordozó ("molekula")tulajdonképpeni ára, ahogyan az itteni rendszerhasználati díj is a legalacsonyabbak között van. Az áfával kapcsolatban azonban már nem mondható el ugyanez: bár az árra rakódó forgalmi adó abszolút értékben ugyan szintén nem nagy, a 27 százalékos kulcsnál ugyanakkor jelenleg nincs nagyobb mértékű az unióban. 

Vásárlóerő-paritáson vizsgálva Budapesten a harmadik legalacsonyabbak a lakossági gázárak, mindössze Londonban és Luxembourgban kisebb a tarifa. A lista másik végén Stockholm található, de Szófiában is kiemelkedően magasnak számít a lakossági gázár, ilyen összevetésben is. A városok ezen helyezései decemberhez képest januárban nem módosultak. 

Miközben abszolút értelemben, euróra átszámítva a budapesti lakossági áram- és gázárak a legalacsonyabbak között vannak Európában, addig a jövedelmi helyzetet is figyelembe véve ez továbbra sem igaz. Egy kétkeresős, gyermektelen, átlagos jövedelmű háztartás jövedelmének mintegy 4,1 százalékát viszi el átlagosan az áram- és gázszámla Budapesten – a felmérésben szereplő 13 városban ennél kisebb terhet jelent a szolgáltatások kifizetése, és csak 11-ben nagyobbat.

A volt keleti blokk országai közül csak Szlovéniában, Ljubljanában jelent kisebb terhet a számlák kiegyenlítése, mint Budapesten (a jövedelem 4%-a), egyébként csak nyugat- és dél-európai fővárosok állnak a magyar főváros előtt ilyen tekintetben. A legnagyobb terhet a fentiek tükrében nem meglepő módon a szófiai háztartások számára jelenti a rezsi befizetése, de a bukaresti és vilniusi lakosok számára is kiemelkedően jelentős tétel arányaiban. A rendkívül magas svédországi árakra tekintettel az sem teljesen váratlan eredmény, hogy a stockholmi háztartások jövedelmének valamivel nagyobb részét (4,2%) viszi el az áram- és gázszámla, mint a budapestiekét, igaz, ezek kiegyenlítése után is sokkal több marad a skandinávoknál, mint a budapestieknél. 

Az összehasonlítás azt vizsgálja, hogy egy háztartás havi jövedelmének mekkora hányadát fordítja a villamos energia és földgázfogyasztással kapcsolatos kiadásokra, amennyiben éves szinten egy átlagos fogyasztási mennyiséget (2200 kWh áram és 1162 m3 földgáz) veszünk alapul. A kiinduló árat és a háztartások jövedelmét is európai vásárlóerő-egységben mérték.