Az elmúlt évtizedben 2018-ban nőtt a legnagyobb ütemben az emberiség szénigénye: egészen pontosan 2,3 százalékkal, ami eddig rekordtartó a 2010-es években. A globális kibocsájtás 1,7 százalékkal 33 gigatonnára emelkedett, ennek egyharmada azért következett be, mert Ázsiában megnőtt a szénalapú energiatermelés aránya. Itt pedig olyan nagy területű és népességű országok vannak, hogy hiába igyekszik például Európa nagy része tartani a párizsi klímaegyezményben foglaltakat, nagyjából lehetetlennek tűnik, hogy ellensúlyozni tudja ezeket az államokat.
Forrás: Pixabay
Igen, ahhoz képest, hogy a szakértők a szénalapú energiagyártás halálát jósolják, még mindig itt tartunk: nemhogy csökkenne, de nő a felhasználásunk.
Persze ez ok-okozati összefüggés: azért növekedett meg ennyire a kibocsátás, mert az extrém időjárási anomáliák miatt többet hűtünk és többet is fűtünk, így több szenet használunk, ezért még extrémebb lesz a hideg és a meleg is. Soha nem látott rekordokat döntöget az időjárás, ez pedig egy ördögi kör, amiből nagyon nehéz kiszállni. Minél inkább felborítjuk a bolygó természetes klímáját, ezek az időjárási extremitások egyre durvábbak és gyakoribbak lesznek, a lakosság pedig nagyon lassan reagál, a legegyszerűbb megoldás a hideg ellen pedig egyértelműen a fűtés feltekerése, aminek nagyját ezekben az országokban még mindig szénalapú erőművek adják.
A megnövekedett energiaigény legalább egyötöde a több fűtés és hűtés miatt jött létre – nemcsak a túl hideg időjárás, a meleg is több energiafogyasztással jár ugyanis.
Nemcsak Kína tehet azonban az egészről, az Egyesült Államok földgázfelhasználása is megugrott 10 százalékkal. Ez a leggyorsabb növekedés az 1970-es évek óta, és könnyen lehet, hogy előtte is, ez az a dátum ugyanis, amikor hivatalosan mérni kezdtük.
Ha nem teszünk valamit, hamarosan nemcsak a párizsi klímaegyezményt temethetjük, hanem az egész bolygót is – és akkor még csodálkoznak a döntéshozók, hogy a tinédzserek az utcára vonulnak a saját jövőjük miatt.
Címlapkép forrása: Pixabay.