Az ember által előidézett klímaváltozás miatt a hegylánc négyezer gleccseréből a jégtömeg fele eltűnik 2050-re, függetlenül attól, hogy mennyivel csökken az üvegházhatású gázok kibocsátása. A következő ötven évben pedig – még ha nullára is csökken a szén-dioxid-kibocsátás – a megmaradt jég kétharmada elolvad. Ha azonban a jelen mértékben folytatódik az emisszió, a század végére szinte eltűnnek a gleccserek az Alpokból a zürichi Műszaki Egyetem és a svájci Erdő-, Hó- és Vidékkutató Intézet szakemberei szerint, akik méréseikről és modellezéseikről készült tanulmányukat a The Cryosphere című tudományos folyóiratban is közzétették.
A tanulmány szerint az Alpok gleccsereinek tömege mintegy 100 köbkilométer volt 2017-ben. Különféle klímamodellekkel számolva a kutatók megállapították, hogy ha sikerül a globális felmelegedést az iparosodás előtti időszakhoz képest 2 Celsius-fok alatt tartani az évszázad végéig, akkor az Alpok gleccsereinek tömege 37 köbkilométerre csökken 2100-ra. A legpesszimistább, 5 Celsius-fokos hőmérsékletnövekedés esetében az Alpok legnagyobb részt jégmentes lesz, a gleccserek tömege mintegy 5 százalék vagy annál kevesebb marad – mondta Matthias Huss, az ETH kutatója.
Ugyanannyi mikroműanyag szennyezi a gleccsereket, mint az óceánok mélyét – derült ki egy szintén a konferencián tartott prezentációból. Roberto Sergio Azzoni, a Milánói Egyetem kutatója szerint a műanyag nagy része a turisták felszereléséből és ruházatából származik.
Azzoni és kollégái a Stilfser Joch Nemzeti Parkban lévő Forni gleccser felszínét vizsgálták át műanyagrészecskék után kutatva. Ez mintegy 11 négyzetkilométerével Olaszország egyik legnagyobb és leglátogatottabb gleccsere. A gleccseren kilogrammonként 74 műanyagrészecskét találtak. Ez hasonló ahhoz a mennyiséghez, amennyi a tengerfenéken és a vízpartokon található. A tudósok becslései szerint a teljes Forni gleccseren 131-162 millió mikrorészecske lehet.
A kutatók a műanyag minden lehetséges formáját megtalálták: poliésztert, poliamidot, polietilént és polipropilént. A részecskék kétharmada rost formájában volt megtalálható, tehát a turisták funkcionális ruházatából származhatott – mondta Azzoni. A maradék egyharmadot apró töredékek alkották, amelyeket részben a szél szállított a magasba, részben a hegymászók vitték magukkal. Ha a műanyag egyszer feljutott a hegyre, többé szinte el sem tűnhet onnan – fejtették ki a kutatók. A gleccser nagy felületén a szemét összegyűlik, de alig akad gleccserfolyam vagy olvadás, amely lehordaná azt.
Miközben a gleccsereken lévő műanyag mennyisége viszonylag könnyen megállapítható, a tengerekben jóval nehezebb a kutatók dolga. A felszínen az évente a vízbe kerülő 4-12 millió tonna műanyagból "mindössze" 250 tonna úszik, tehát több mint 99 százalék valahol a mélyben van. Alethea Mountford, az angliai Newcastle-i Egyetem kutatója és munkatársai számítógéppel modellezték, hol lehet a szemét. Az úszó műanyag a felső száz méteren marad, a többi lesüllyed és az áramlatok révén a tengerfenék legmélyebb területeire is eljut. A Földközi-tenger, az Indiai-óceán és a dél-ázsiai tengeri régiók üledékeiben például emiatt nagy koncentrációban található műanyag.
Címlapkép forrása: Pixabay