Ha ránézünk az olajpiacra, nem igazán érthető, hogy eddig miért nem robban fel az árfolyam. A keresleti oldal továbbra is masszív, az IEA most áprilisban megerősítette a korábbi 1,4 millió hordó/nap keresletnövekedési előrejelzését 2019-re. Mondjuk, ezt egy kicsit optimistának tartom, a kínai-USA kereskedelmi háború tartogathat meglepetést, meg egyébként is lassul a világgazdaság. De napi 1 millió hordó növekedés még így is bőven meglehet. Erre számít egyébként több nagyobb független elemzőház is (Energy Aspect, JBC Energy).
Főleg a kínálati oldal az, ahol horrorjeleneteket látunk. Venezuela gyakorlatilag összeomlott, a maradék 600-800 ezer hordó napi termelés pár hónap múlva nullára esik, ha csak valami csoda folytán békés átmenet lesz. A szennyezett orosz kőolaj (ami egy külön misét megér, tudatos támadás-e ez vagy a megszokott orosz hanyagság?), mely betelítette a Barátság kőolajvezetéket, az orosz termelést is sújtja, akár 2-400 ezer hordóval is csökkenhet a napi kihozatal. Líbiában polgárháború van, ami egyelőre nem érinti a kitermelő és az infrastrukturális egységeket, de ki tudja, hogy egy eltéved rakéta vagy a kétségbeesett visszavonulás valamelyik fél részéről milyen következményekkel járhat, így a napi 1,2 millió hordó líbiai nyersolaj termelés egyáltalán nem kőbe vésett. Nem beszéltünk még az Irán elleni szankciókról, ami május eleje óta 100%-ban sújtja a perzsa államot. Ráadásul az OPEC+ eltökéltebb, mint valaha. Szaúd-Arábia a szóbeli nyugtatás ellenére nem termel több olajat, de ha a nyáron többet is fog, az elmegy a saját erőművei üzemeltetésére, tehát exportnövekedés nem lesz. Hiába na, kell a legalább 85 dolláros olajár, különben megy Mohamed bin Salman is a levesbe a Vision 2030 programmal egyetemben. Az 50 fokos nyári melegben pedig kell a napi 1 millió hordó (!) olaj elégetése, különben nincs elég áram és hőgutát kapsz az arábiai nyárban légkondi nélkül.
Na de ha ilyen siralmas a kép, akkor miért nincs mondjuk 80 vagy 100 dolláros olajár? A megoldás neve Donald Trump. Az amerikai elnökről tudja mindenki, hogy a jövő év novemberi elnökválasztás előtt alacsony olajárat szeretne, mivel a jellemzően USA közepén élő, fehér középréteg választóinak a 3 dollár feletti gallononkénti benzinár nagyon fájdalmas. Ezért is esélytelen, hogy Kínát valóban drasztikus eszközökkel sújtja az elnök, mert az kemény recessziót hoz. És emiatt sem bízik abban a piac, hogy Venezuela és Irán elleni szankciók kőbe vannak vésve. Trump gyakorlatilag egy kiszámíthatatlan rombológolyó, ami miatt jelentős diszkont van az olajárban. Az elnök bármikor átlép bármilyen határt, sokszor a racionális érvek ellenére.
Ez a bizonytalanság egyébként pont a hazai olajipart sújtja leginkább. Feltűnő, hogy a növekvő olajárak ellenére az USA palaolaj ipara mennyire visszafogott. A fúróberendezés szám csökken, az olajtermelés növekedése lassabb a vártnál és az infrastruktúra építésével sem rohannak már annyira az amerikaiak. Pedig Trump magabiztossága pont abból ered, hogy olajban és NGL-ban (földgáz likvid) az USA már alig szorul rá az importra. Így keményebb kézzel lehet fellépni az olajhordókon csücsülő latorállamokkal szemben, Trump könnyebben megleckéztetheti a szakállas muftik által irányított Iránt vagy a gengszter és szocialista venezuelaiakat.
A Trump diszkont miatt viszont mindenki kivár az olajiparban és halasztja a beruházásokat. Emiatt szerintem 1-2 év múlva drasztikusan nőni fog egy olajtüske (oil spike) esélye, főleg a jövő novemberi USA választások után. A kereslet és a kínálat közti növekvő rést egy ideig be lehet foltozni a készletek leépítésével, de lesz egy pillanat, amikor elszállhatnak az árak. Szóval maradjatok olajban, és várjátok ki, amikor ez a pillanat elérkezik.