NRGreport
Menü

Hernádi: Az olajmámor elmúlt

Vállalatok | Hans Peter Siebenhaar/Handelsblatt | 2019-05-12 21:13

Az olajár, amely az EXXON, a BP, a SHELL, a TOTAL, valamint a MOL részvényeinek értékét az utóbbi időben szignifikánsan emelte, elérte a csúcspontját. De ez nem kell, hogy a hosszútávú befektetőket elriassza,  a papírok nagy többségét továbbra is vásárlásra vagy megtartásra javasolják az elemzők.

A mára kicsit megkopott, a kommunista idők építészetéből megmaradt irodakomplexum elnöki szobájából tökéletes kilátás nyílik azenergiavállalat új, még építés alatt álló tornyára. Az új székház építésével a brit sztárépítészt, Norman Fostert bízták meg. Ez lesz Dél-Kelet Európa legnagyobb felhőkarcolója. A MOL nyugodtan megengedheti magának ezt a presztízsberuházást, mivel – hála a magas olajáraknak – a részben állami cég, rendkívül sikeres üzletileg. A 19 milliárd dollár forgalom mellett, az EBITDA büszke 2,7 milliárd dollárt ért el.  Az első negyedéves olajkitermelés  7 éves csúcsot döntött.

Ezekkel a kiváló számokkal nem áll a MOL egyedül. Az öt nagy, az EXXON, a BP, a SHELL és a Chevron, a tavalyi évben több mint 80 milliárd dollár hasznot termeltek. Az előző évben ez az összeg még 74 milliárd volt.

Ennek egyértelmű oka az olajárban keresendő. Az északi-tengeri Brent ára az elmúlt évben egy harmaddal nőtt. És év eleje óta ez csak emelkedik, a kezdeti 55 dollárról 70 dollárra kúszott fel. Ezzel párhuzamosan nőtt a „Big Oil” részvényeinek értéke is, a Shell, az Exxon, a BP az éve eleje óta 10%-os pluszt ért el, a Total pedig szűk 8%-ot. A magyar MOL, amely leginkább a finomító és kúthálózat üzemeltetésre specializálódott, 5%-os emelkedést ért el.

A korábbi években a nagy olajkonszernek részvényeinek értékére az óriástempóban növekedő technológiai papírok vetettek árnyékot. De a nyersolajárak emelkedése újból az olajipari óriásokra irányította a befektetők figyelmét. Iparági elemzők közül nagyon kevesen ajánlják csak az olajrészvényekből való kiszállást. Néhány konszern esetében, mint például a legértékesebb franciaországi vállalat, a Totál, vagy a magyar Mol esetében egyáltalán nem ajánlják az eladást. A papírok nagy többségét vásárlásra vagy megtartásra javasolják. Az elemzők legnagyobb kedvencei a Total, a BP és a Shell. Csak az amerikai „nehézsúlyú”, az Exxon esetében uralkodik némi tartózkodás, ugyanis ezek a papírok az utóbbi időkben különösen jól szerepeltek, ezért az elemzők kevesebb, mint egy harmada ajánlja már csak vételre. Túlnyomó többségük inkább a tartás mellett teszi le a voksát.

Amióta Donald Trump az Egyesült Államok elnöke, a befektetőknek azt is meg kellett szoknia, hogy még egy-egy tweet is jelentős befolyással bírhat az olajárakra és ezáltal a részvényekre. Nemrégiben az adott piaci spekulációkra okot, állítólag az amerikai elnöknek sikerült Szaud-Arabiát és az Olajkartellt személyesen meggyőznie, hogy jobban nyissák ki az olajcsapot, hogy ezáltal az üzemanyagárak csökenhessenek. Ezek a spekulációk aztán negatív hatást mutattak a részvényárfolyamokban.

A befektetőknek erős idegekre van szükségük

Június 25-26-án találkozik Bécsben a 14 OPEC-ország (Kőolaj-exportáló Országok Szervezete) és egy sor nem Opec-állam, Oroszország vezetésével, hogy a jövőbeni ár stratégiát egyeztessék.  Az Irán elleni felerősödött amerikai szankciók óta a feszültség érezhetően csak nőtt. Egészen kis „idegi” reakciók is komoly olajár és részvényárfolyam csökkenéssel járhatnak.

Hosszú távon ugyanakkor megfelelő irányba haladnak a dolgok, vélekednek a piaci résztvevők és az elemzők is egybehangzóan. „Azt gondoljuk, hogy az olaj hordónkénti ára továbbra is 50 és 70 dollár között fog mozogni” – állítja a Handelsblattnak a Mol-főnök, Hernádi Zsolt, aki egyike a legtapasztaltabb olajipari vezetőknek. Az olajárak egy olyan ár-sávban mozognak, amelyben a konszernek, legyen az nagyobb vagy kisebb, jó pénzt tudnak keresni.

„Az teljesen nyilvánvaló, hogy az olajcégek általánosságban a magasabb olajárakból profitálnak, ugyanis a költségbázis kisebb sebességgel emelkedik, így a nyereségek is emelkednek” - mondja Cyrus de la Rubia, a Hamburg Commercial Bank, vezető közgazdásza. Év végéig 65 dolláros hordóárral számol, de óvatosságra inti azokat a befektetőket, akik túl nagy elvárásokat táplálnak: „ Az Egyesült Államokban az év második felétől egyértelmű jeleit látjuk a konjunktúra-csökkenésnek, sőt 2020-ra egy enyhe recesszió is kilátásban van".

Hasonlóan látja Hannes Loacker, az osztrák Raiffeisen Centrobank nyersanyag-elemzője: azzal számolunk, hogy az amerikai konjunktúra csökkenése, a második félévben negatív hatással lesz az olajpiacra.

Már az első negyedév sem hozott olyan csillogó eredményeket, mint a tavalyi bázis: az Exxon, a a BP, a Shell, és a Total is alacsonyabb profitot jelentettek. A befektetők jól vigasztalódhatnak az olajmultik részvényhozamaiból. A holland-brit konszern, a Shell, a kissé csökkenő nyereségek ellenére is kitart a nagylelkű osztalékpolitikája mellett, és továbbra is 47 centet oszt a részvényeseinek. Exxon 4% feletti, a Total 5%-os, a BP és Shell majd 6 százalékos, végül a MOL 9% feletti osztalék hozammal operál.

Hosszú távon ugyanakkor kérdés, hogy milyen szerepet fog még játszani az olaj és a gáz a nagy energiamixben. Erre különböző sebességgel készülnek a konszernek. A legradikálisabb példa a MOL-é, amelyik célja egy petrokémiai és kereskedelmi vállalkozássá (kapcsolódó műanyag újrahasznosító részleggel) alakulás. A Shell is megkezdte az átalakítást. Évente 1-2 milliárd eurót fektet alternatív üzemanyagokba és zöld energiába. Ben van Beurden, Shell-főnök nemrég, februárban átvette a bajor Sonnen nevű napelemes vállakozást. Ez a hosszútávú átalakítási tervük nagy tetszést aratott a szakértők körében is. 30 elemzőből éppen csak három ajánlja a Shell-részvényektől való szabadulást.

Forrás: MOL

Ugyanakkor az még megjósolhatatlan, hogy ezek az energia-óriások a klímaváltozás korszakában képesek lesznek párhuzamosan kielégíteni a globális gazdaság olajszomját és új pályára állítani a vállalkozásaikat. A Wood Mackenzie tanácsadó cég szerint 2035-ig az olaj és gázmultik minimálisan 350 milliárd dollárt fognak invesztálni a szél- és napenergia iparba. A részvényesek szempontjából ez egy egyelőre nyílt kimenetelű kísérlet az egyensúlyozásra. Ugyanis a konszerneknek – emellett - kezelni kell tudniuk a megjósolhatatlan olajárat is. Az is igaz, hogy ezek a multik, már sok mindent megéltek. A MOL-főnök, Hernádi Zsolt véleménye szerint nagy kilengések nem új jelenségek:  „Emlékszem még 1999-re. Akkoriban az olaj hordónkénti ára 10 dollár alá esett.”  Ezen ma már csak nevetni tud Hernádi.  A rövid és középtávú befektetők a múltban már sokszor alábecsülték a „Big Oil” túlélőképességét, és azt, hogy extrém követelmények között is megfelelnek az elvárásoknak.

Hans Peter Siebenhaar/Handelsblatt | Forrás: Handelsblatt