NRGreport
Menü

Szijjártó Houstonban: Ha az Exxon nem fúr Romániában, akkor legalább tíz évig csak az oroszoktól vásárolunk

Szabályozás | Magyari Péter, 444.hu | 2019-05-17 09:16

Szijjártó Péter külügyminiszter az amerikai Houstonban kijelentette:"Ha az Exxon Mobil szeptemberig nem dönti el, befektet-e a román fekete-tengeri földgázmező projektbe, akkor Magyarország ismét kénytelen lesz Oroszországgal tárgyalásokat kezdeni egy újabb hosszú lejáratú földgázszállítási megállapodásról".

A Fekete-tenger mélyén talált gázzal kapcsolatos nagy tervekről és megoldatlan problémákról itt írt a 444.hu részletesen, míg a régió gázvezeték-építési versenyfutását itt mutatták be.

Alig négy éve szabadultunk meg a hosszú távú szerződéstől

Szijjártó amerikai fenyegetése keménynek tűnik. A legutóbbi orosz-magyar hosszú távú gázvásárlási szerződés 20 év kötöttség után 2015-ben járt le, és azóta sikerült megúsznia Magyarországnak egy új, hasonló szerződés megkötését, és inkább évente megalkudni az orosz állami Gazprommal a szállításokról. 

Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy a 90-es években kötött szerződés óta igen jelentős vezetékek épültek, amelyekkel elvben ki lehet váltani az orosz importot. Ugyan 2015 óta is jórészt orosz gázt importál Magyarország, de most már sokkal jobbak a magyar alkupozíciók, mint 2015 előtt voltak. 

Az oroszokkal azóta évenként annak függvényében lehet megállapodni, hogy mennyiért jutna Magyarország más forrásokból gázhoz. Az oroszok kénytelenek árban alkalmazkodni a nyugati trendekhez, és feladni Magyarország esetében azt a politikájukat, hogy ahol lehet, ott évtizedes, hosszú távú szerződésre veszik rá a vevőiket.

Egy ilyen függés újraépítése alapvetően szembe menne az amerikai kormány érdekeivel.

Miért fenyegetőzik akkor most Szijjártó azzal, hogy már megint hosszú távú szerződést kötne az oroszokkal? 

Valószínűleg az ukrán-orosz gázvita miatt. 

2019 végén lejár ugyanis az a 10 éves szerződés, ami alapján Oroszország Ukrajnán keresztül gázt szállít Közép-Európába. Az eddigi tárgyalások a szerződés meghosszabbításáról kudarcba fulladtak. Május végére ki van tűzve ugyan egy következő forduló - amelyben az EU energetikai biztosa, a szlovák Maros Sefcovic közvetít a felek között - de minden résztvevő előre szólt, hogy nem várható megegyezés. 

Oroszország elsősorban politikai okokból akarja megszüntetni az ukrán tranzitot. Gyengíteni kívánja az ukrán kormány tárgyalási pozícióit a súlyos konfliktusokkal terhelt viszonyukban, és elvenni Ukrajna egyik igen jelentős bevételi forrását. Ukrajna ugyanis évi mintegy 3 milliárd dollárt (kb. 870 milliárd forintot) számláz ki a Gazpromnak a tranzitért, ami a teljes ukrán GDP majdnem 3 százalékának megfelelő bevétel. Összehasonlításul ez akkora tétel, mintha Magyarország felé teljesen leállnának az EU-s támogatások. 

A Gazprom már levélben jelezte a bolgár kormánynak, hogy 2020-tól leállítja az ukrán - török - bolgár - román - moldáv útvonalú vezetéken a gázeladásokat. Azt nem tudni, hogy a magyar irányba menő szállításokat is lemondták-e már hivatalosan, de vannak erre utaló jelek. 

Márciusban ugyanis a Gazprom elnöke megállapodott Szijjártó Péterrel, hogy a 2020-ra tervezett szállításokat már 2019-ben elkezdik teljesíteni. Az előre behozott gázt a magyar állam tárolóiban halmozzák fel. A készletezésért felelős MFGT honlapján letölthető táblázatból látszik, hogy 2020 közepéig már nincs leköthető hely a magyar tárolókban. Minden bizonnyal a Gazprom gázával töltik fel őket, hogy ha 2020 januárján leállna a tranzit, akkor is legyen mivel fűteni a tél végéig. Erre ezek a készletek valószínűleg elegendőek lesznek. 

Lehet azonban később még súlyos probléma ezzel a helyzettel: ha ugyanis leáll az orosz export Ukrajnán keresztül, akkor hiába töltik fel most a tárolókat, a térségben előbb-utóbb gázhiány lép fel. Még ha sikerül is más piacokról, vagy más, Ukrajnát elkerülő orosz vezetékek gázából elegendőt ide szállítani, a hatalmas kieső mennyiség miatt a gáznak a régióban biztosan felmegy az ára. Ami nem csak a gazdasági növekedést lassítja, de olyan politikai rizikóval jár, mint a gázáremelés amire például a magyar kormánynak  2021-ben, a következő választások előtti évben kellene rászánnia magát. 

Itt válik logikussá Szijjártó amerikai fenyegetése az új hosszú távú szerződésről: ha az oroszok egy hosszú távra megkötött szerződésért cserébe vállalják, hogy az ukrán tranzit kiesése esetén is fix áron, más vezetékeken keresztül hoznak gázt Magyarországra, akkor a gázáremelést megúszhatja a kormány, és ellátásbiztonsági kockázat sem lesz. 

Az esetleges megoldás hátulütője, hogy újra nagyon hosszú időre, tíz vagy akár húsz évre teljes orosz függésbe kerül a magyar ellátás, ami óriási befolyást ad Moszkvának Magyarországon. Egy olyan befolyást, amit éppen csak sikerült leráznia az országnak magáról.

Itt válik jelentőssé a román gáz és az Exxon szerepe. Amiről David Cornstein amerikai nagykövet a héten ezt mondta a 444-nek: "Meggyőződésem, hogy a romániai gáz a legfontosabb és legnagyobb része lesz a diverzifikációnak, és ha a kitermelése elkezdődne végre, akkor az egész közeg megváltozna, nemcsak Magyarországon, hanem egész Közép-Európában".

Ha ugyanis a román gáz megjelenhetne a közép-európai piacon, akkor az oroszok pozíciói megint romlanának. Lenne másik forrás, lenne árverseny, és Szijjártó nyilatkozatából az is következik, hogy Magyarország nem lenne rászorulva egy új hosszú távú szerződésre Oroszországgal. 

Milyen román gáz?

A román gáz ebben az esetben a Fekete-tenger mélyén feltárt mezők gázát jelenti, amelynek kitermelését az amerikai Exxon és az osztrák OMV romániai vállalata készítették elő, csakhogy a termelés megkezdéséről szóló döntést idén év elején elhalasztották. Sok százmillió dolláros beruházás hiányzik még az induláshoz, illetve fejleszteni kellene hozzá a romániai vezetékrendszert is. Utóbbit is elhalasztották idén tavasszal, bár EU-s támogatás és EBRD-hitel is lenne rá. 

A csúszás egyik fő oka, hogy tavaly decemberben új gáztörvényt fogadtak el Romániában, amely jelentősen csökkentette a kitermelést végző cégek várható profitját. Az Exxon erre hivatkozva állt el a kitermelés elindításától. Van azonban egy magyar-osztrák vita is a háttérben: a kitermelésben részt vevő OMV szeretné a romániai gázt baumgarteni elosztóközpontjához szállítani, és erre a tervre szerzett EU-s támogatást is. A magyar kormány azonban nem adta meg az ehhez szükséges vezetéképítésre az engedélyt, és a terv a nemzetközi gázvezetékeket birtokló MOL-nak sem tetszik. A magyarok ugyanis itt akarnak elosztóközpontot létesíteni, illetve a már meglévő szlovák irányú vezetéken kivinni a maradékot - onnan elvben szintén el lehetne juttatni a gázt Baumgartenbe, ha még maradna belőle. 

A román gáz potenciális felvásárlója magyar részről piaci pletykák szerint egyébként a Svájcba bejegyzett MET lenne, ami nagyon fontos pozícióikat szerezhetne, ha a Fekete-tenger mezőinek gázát felvásárolhatná. (A román piac elég telített, a hazai kitermelés már most fedezi a fogyasztás nagy részét, így az Exxon - OMV kitermelést eleve exportra tervezték.)

Blöffök?

Van néhány körülmény, amelyek a fenti, hivatalos nyilatkozatokon alapuló képletet árnyalhatják. Ahogy a régiós gázpiacot bemutató előző cikkünk végén fogalmaztunk: "különösen nehéz eldönteni, hogy egy egy gesztus mögött cselvetés, vagy őszinte szándék húzódik-e meg". 

→ Tényleg leáll az ukrán tranzit?

Ugyan minden jel arra utal, hogy januártól az oroszok tényleg kiiktatják az ukrán tranzitot, egyáltalán nem biztos, hogy ezt tartósan megteszik. Egyrészt amit nyernek a réven (megszívatják Ukrajnát, hosszú távú szerződésre kényszerítenek közép-európai államokat, például Magyarországot), azt elveszthetik a vámon. Iszonyatosan sokat keresnek ugyanis az Ukrajnán keresztül eladott gázzal, évente legalább 65 milliárd köbmétert exportálnak ezen az úton, és egyáltalán nem világos, hogy ezt hogyan válthatnák ki. 

Az oroszok arra számítottak, hogy 2020-ra elkészül az Északi Áramlat 2, egy új tengeri vezeték Oroszország és Németország között. A csövek nagy részét már tényleg lefektették, de egy hiányzó szakasz még van, aminek építésére Dánia környezetvédelmi aggályok miatt nem adott engedélyt. Egy áprilisi új EU-s szabály is nehezíti az új vezeték átadását, de az oroszok fő problémája most mindenképpen Dánia. Sok gázpiaci elemző szerint az oroszok azért is fenyegetnek az ukrán tranzit elzárásával, hogy megijesszenek egy csomó EU-s tagállamot, akik így majd sürgethetik a dán kormányt az utolsó hiányzó engedély megadására. Az építkezést ugyanakkor az is nehezítheti még, hogy az USA szankciókat ígért azokra az európai cégekre, amelyek részt vesznek az Északi Áramlat 2 megépítésében és üzemeltetésében. 

Az oroszok erőltetik az úgynevezett Török Áramlat nevű vezeték megépítését is, ami déli irányból válthatná ki az ukrán tranzitot, de ez a projekt nagyrészt még csak tervezőasztalon létezik. 

Az oroszok másik problémája az ukrán tranzit elzárása után az volna, hogy rákényszerítené a régió országait, hogy kevesebb gázt fogyasszanak, illetve más források után nézzenek. A 2006-os és 2009-es, néhány hetes tranzitelzárás után születtek meg például azok a vezetékfejlesztési tervek, amelyek alapján például a szlovák - magyar vezeték is megépült, és aminek köszönhetően Magyarország eddig megúszhatott egy új hosszú távú szerződést az oroszokkal. 

Vagyis egyáltalán nem annyira biztos, hogy az oroszok tényleg elzárják januárban a gáz útját Ukrajna felé, mert pénzt és piacot is veszthetnek vele. Sok függ attól, hogy a két lehetséges alternatív útvonal milyen tempóban épül addig.

→ A román gáz tényleg mindent megold?

Eddig arról volt szó, hogy az új Fekete-tengeri mezők gázából 4 milliárd köbméter juthat el Magyarországra évenként, ha tényleg elindul a kitermelés, és ha tényleg fejlesztik a vezetékhálózatot hozzá. Ez magyar szempontból sok (a hazai éves fogyasztásnak mintegy a fele), de régiós szempontból nem olyan sok. Az oroszok ukrán tranzitja évi 65 milliárd köbméter körül alakult az utóbbi időben. Ezt a román mezők belátható időn belül nem válthatják ki, még akkor sem, ha vannak még ígéretes lelőhelyek a környéken. 

Vagyis nyilván fontos az Exxon-nak, hogy az eddigi befektetései megtérüljenek, és ehhez fontos érve a vállalatnak, hogy ők menthetik meg az orosz függéstől Közép-Európát, de ez egyelőre csak részben helytálló érvelés. Arra viszont remek, hogy politikai támogatást szerezzen a cég, hogy az USA kormánya nyomást gyakoroljon a román politikusokra a gáztörvény módosításáért. Ezt a vonalat akár még segítheti is Szijjártó mostani fenyegetése.

→ Tényleg az Exxonnak üzent a magyar miniszter?

A magyar külügyminiszter houstoni fenyegetése látszólag az Exxon-nak szól, de itt több áttétel is megjelenhet. Az Exxon ugyanis a román törvények módosításától tette függővé a kitermelés megkezdését. Vagyis Szijjártó mostani üzenete értelmezhető a román politikusok irányába tett nyomásgyakorlásnak is, például úgy, hogy az Exxon a magyar fenyegetést lobogtathassa maga előtt, amikor a gáztörvény módosításáért lobbizik Bukarestben.

Romániában viszont biztos születik olyan értelmezés is, hogy Szijjártó így próbálja egy amerikai cégre kenni, hogy miért löki ősszel újra orosz gázfüggésbe Magyarországot. Kellő fantáziával pedig további elméletek is megfogalmazhatók.

→ Egy magyar-orosz hosszú távú megállapodás után tényleg nem venne senki Magyarországon román gázt?

Ez sem teljesen egyértelmű. Ha a magyar piacot el is látnák az oroszok sok évig gázzal egy hosszú távú szerződéssel, a román gázra akkor is lehet vevő magyar részről is.

Ott van például Ukrajna, amely Oroszország felől már évek óta nem tud gázt venni, és most Magyarország, Szlovákia és Lengyelország irányából importál. A román mezők gázát az ukrán-magyar vezetékeken keresztül kényelmesen el lehetne szállítani oda, és ebben magyar kereskedők is részt vehetnek. 

Magyarországról lehet gázt szállítani Szerbia, és onnan Bosznia-Hercegovina irányába is. 

→ Tényleg nem lenne idén szeptemberben a magyar kormánynak más választása, mint a hosszú távú szerződés?

A 2019-2020-as telet Magyarország a meglévő szerződésével, és a tárolók feltöltésével minden bizonnyal nagyobb gond nélkül végig tudja csinálni. Utána valóban felléphet gázhiány vagy drágulás, különösen a következő télen lehet ez probléma, ha az ukrán tranzit leáll, nem épül meg addigra egyik tervezett új orosz vezeték sem, és nem indul be a romániai kitermelés. 

Az oroszok nyilván sürgetik a hosszú távú szerződést, hogy már azelőtt rávegyék aláírására Magyarországot, hogy a fenti körülmények együttállásáról megbizonyosodhatna. 

Ugyanakkor nem biztos, hogy nem érdemes-e némi kockázatot vállalva megvárni, hogy mi történik 2020-ban, hiszen mint láttuk, sok szakértő még arra sem fogadna, hogy az oroszok tényleg teljesen leállítják az ukrán tranzitot. Sokan arra figyelmeztetnek, hogy az októberi ukrajnai parlamenti választás után állhat csak fel az a stáb ukrán oldalon, amelyik a tárgyalásokat érdemben végigviheti. 

Ehhez képest Szijjártó most csak szeptember elejéig adott csak határidőt, hogy az Exxon lépései alapján eldöntse, hogy a tranzit leállására fogadjon-e, és aláírjon-e sok-sok évre az oroszokkal.  

A magyar-amerikai viszony egyik fontos ügye a gáz

A két ország viszonyát az utóbbi időben két téma határozza meg: a fegyverek és a gáz. Magyarország fontolgatja, hogy magyar léptékkel óriási összegekért harci repülőket és rakétaelhárító rendszert vegyen amerikai cégektől. Az USA azt is szeretné, ha magyar cégek az Exxon által kitermelt gázból is vennének, illetve cseppfolyós amerikai gázt is vásárolnának, az épülő horvátországi LNG terminálból. Az üzlet mellett politikai oka is van elvárásuknak: az oroszok magyarországi pozícióit szeretnék rontani. 

Ebben a rendszerben nyilván az amerikaiak elevenébe vág, ha Szijjártó Péter Houstonban arról beszél, hogy talán hosszú távú szerződést köt a Gazprommal.

Magyari Péter, 444.hu | Forrás: 444.hu