Az 52 tanulmány alapján készült átfogó elemzés szerint a mikroműanyagok elsősorban az ivóvízből kerülnek a szervezetünkbe – ebbe beletartozik a palackozott víz is. A szennyezettség azonban régiónként változik: az Egyesült Államok és India vizeiben például több mint kétszer annyi műanyag található, mint Európában vagy Indonéziában. Európában a legkisebb a csapvíz műanyagszennyezettsége, itt 500 milliliterenként 1,9 (100 mikrométernél nagyobb) műanyagdarabot tartalmaz az ivóvíz, míg a legszennyezettebb régióban, az Egyesült Államokban 4,8-at.
Az is kiderült, hogy az ételek és italok közül a legtöbb mikroműanyagot a tengeri gerinctelenek – például a kagylók és rákok –, a sör és a só tartalmazza. A műanyagszennyezésnek ráadásul gazdasági következményei is vannak: az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) ezt évi 8 milliárd dollárra becsüli.
A mikroműanyagok potenciális egészségügyi kockázataival már számos kutatás foglalkozik, de az emberekre gyakorolt hatásait még mindig nem térképezték fel eléggé – egyedül azt tudni, hogy a mikroműanyagok belélegzése a légutak gyulladását eredményezheti. A tengeri állatoknál viszont már kimutatták, hogy az emésztő- és légzőrendszerükben talált, magas koncentrációjú mikroműanyag jelenléte korai halálozáshoz vezet. Laboratóriumi kísérletekben pedig azt is bizonyították, hogy az ember tüdejére, májára és agyára is mérgező hatással vannak az apró műanyagdarabok.
A magyar folyókban is túlteng a mikroműanyag
Az eddig vizsgált hazai folyók közül a Dunában találták a legtöbb mikroműanyagot. A WESSLING Hungary és partnerei által 2018-ban indított, Parányi Plasztiktalány elnevezésű projekt során a Duna, a PET Kupával való együttműködésben a Tisza, valamint az Ipoly és a Rába mikroműanyag-szennyezettségét is megmérték.
A Dunában két mérést végeztek, és egy köbméterben 50 műanyagrészecskét találtak – az eddigi magyarországi mérések közül ez a legnagyobb érték, ráadásul a Budapest alatti szakaszon a koncentráció emelkedett. A Dunában a legnagyobb mennyiségben a fogyasztási cikkekhez, csomagolóanyagokhoz felhasznált polietilént, polipropilént és polisztirolt mutatták ki.
A Tiszán a 300 mikrométernél nagyobb műanyagok darabszáma egy köbméter vízben 4,9 volt, a Tisza-tóból származó mintában 23,1 részecskét találtak. Az Ipoly egy köbméter vizében 1,7 részecskét mértek. A viszonylag alacsony mikroműanyagszint vélhetően annak köszönhető, hogy a folyó többnyire nemzeti parki területeken, ipari és kommunális behatásoktól viszonylag elzártan kanyarog. A Rábában már jóval több, köbméterenként 12,1 mikroműanyag-részecskét mutattak ki, ami akár napi 20,7 millió részecskét is jelenthet.
„Akár a tengerekben úszó 150 millió tonna műanyagot nézzük, akár a mikroműanyag-szennyezettségben rekordot döntő Földközi-tengert vagy a hazai folyók szennyezettségét, a lényeg ugyanaz: a műanyag problémaköre korunk egyik legnagyobb környezeti kihívása. Megoldásához mindannyiunkra szükség van – innovatív alternatívák kellenek a helyettesítésére, a felhasznált műanyagok mennyiségét komoly szabályozásokkal kell csökkentenünk, megfelelő hulladékkezeléssel meg kell akadályoznunk, hogy a műanyagok a természetbe jussanak, valamint az újrahasznosítás arányának növelésére kell törekednünk. Ebben a vállalatoknak, kormányoknak és a fogyasztóknak is komoly szerepe van” – írja a WWF közleménye.