Az emberi test egy tökéletesen működő gépezet, ebből következik, hogy ha vízre van szüksége, akkor szomjúsággal jelzi azt. Bár akadnak kivételek, azért általában elmondható, hogy a test tökéletesen tudja, mikor kell neki egy kis folyadék. Mégis, az elmúlt évtizedekben elhitették velünk, hogy folyamatosan hidratálnunk kell, ha azt akarjuk, hogy a szervezetünk megfelelően működjön: a bőrünk szép legyen, tisztán tudjunk gondolkodni, és megelőzzük a fejfájást. De mi az oka annak, hogy így átalakult a vízről alkotott felfogásunk? Nagy szerepe van benne természetesen az ásványvíziparnak, ami olyat ad el nekünk, amire legtöbbször nincs is szükségünk, és ráadásul nem is olcsón.
Képek forrása: Pixabay
A legtöbb fejlett országban, így Magyarországon is tökéletesen iható az ivóvíz, ahol mégsem, ott általában az épület vízvezeték-rendszerében van a hiba. Ráadásul egy 2018-as kutatás kimutatta, hogy a biztonságos ásványvíznek titulált palackozott vizek 64 százaléka valójában sima csapvíz, legjobb esetben egy kicsit megszűrt, de olyan is akadt, ami változatlanul került a palackokba. A műanyagpalackos vizek környezeti hatásáról szót sem ejtve az emberi szervezet is megsínyli az ilyen csomagolást, hiszen a polcokon sokáig álló, napfénnyel érintkező palackokból olyan anyagok kerülhetnek ki, amelyek mérgezik a testünket, és ha netán újrahasználjuk őket, akkor még nagyobb lesz ez a kockázat. A gyártóknak ugyanis rendszerint azt kell garantálniuk, hogy egy használatra jók a palackjaik, utána már mossák kezeiket a mérgező anyagok szivárgása mellett is. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy mennyi mikroműanyag található azokban az ásványvizekben is, amiket egészségesnek gondolunk.
Az, hogy mégis a csapvíz helyett inkább ásványvizet választunk, egy óriási marketingtrükk eredménye: a gyártók elhitették velünk, hogy a termékeik egészségesebbek, szükségünk van rájuk minden nap, minden esetben, az a legjobb, ha folyamatosan van a kezünkben egy kis víz – hiszen mi lesz, ha hidratálnunk kell, és nem találunk boltot a közelben? Mintha az emberi szervezet nem úgy fejlődött volna ki, hogy szükség esetén órákat, sőt, akár egy-két napot is képes víz nélkül működni. Általánossá vált, hogy az ember táskájában általában lapul legalább fél liter, hogy ha beüt a krach, nehogy az (egyébként teljesen biztonságos) nyilvános ivókutakat kelljen használnia.
Ráadásul azzal sem megyünk túl sokra, ha szelektíven gyűjtjük a PET-palackokat: arányaiban az anyag újrahasznosítási rátája magas, de még így is csak 28 százalék körül mozog, ami édeskevés ahhoz képest, hogy mennyit fogyasztunk belőle – és hogy mennyire felesleges tulajdonképpen maga a fogyasztás is.