Az atomerőművek nem égetnek fosszilis tüzelőanyagot, és egészen sokáig logikus, viszonylag zöld megoldásnak tűntek. Leegyszerűsítve a korábbi dilemmát: a szén- és gázerőmű sokkal olcsóbb, ezért üzleti értelemben hatékonyabb, de szennyez, az atomerőmű viszont sokkal drágább, de nem szennyez (értsd: a működése során, vagyis kivéve a képletből az atomhulladékkal kapcsolatos nehézségeket).
Az idei WNISR egyik fő üzenete, hogy most már az időt is be kell emelnünk a számolásba. Egészen konkrétan: kifutottunk az időből, így most már azt kell néznünk, hogy milyen megoldással lehet a legrövidebb idő alatt a legolcsóbban kiváltani a szén-dioxidot pöfögő erőműveket.
Ha pedig így nézzük, akkor a számok azt mutatják, hogy egy évtized leforgása alatt a megújuló energia térnyerése teljesen új helyzetbe hozta a világot. A nap- és szélerőművek, illetve kismértékben a biomassza hasznosítása ugyanis annyit fejlődött, illetve olyan piaci tényező lett, hogy ma már (ebből a megközelítésből) kenterbe veri az atomenergiát.
Nem volt ez mindig így. Ha nem használtuk volna ki az atomenergiában lévő lehetőségeket, akkor számítások szerint 20 százalékkal több szén-dioxidot kellett volna a fosszilis erőműveknek a levegőbe juttatniuk ahhoz, hogy ugyanannyi elektromos áramot előállítsanak, mint amennyit felhasználtunk.
Emellett a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) szakmai anyagai azt is hangsúlyozni szokták, hogy a nukleáris energia stabilitást biztosít(ott) számos olyan országnak, amely enélkül csak importból tudna forrásokhoz jutni, vagyis totális külső energiafüggőségben lenne, és ennek elkerülése sem elhanyagolható szempont.
A helyzet azonban mára alapvetően megváltozott, és ennek az a legfőbb oka, hogy a nap- és szélerőművek gyártása tömeges lett, ezáltal fajlagosan olcsóbb, ezáltal viszont még többet telepítenek belőlük, vagyis az iparág egy felfelé futó pozitív spirálba került.
Az alábbi ábra azt mutatja, hogy hány gigawattal változott az Európai Unióban 2000 és 2018 között az elektromos áram termelési kapacitása az energiahordozók bontásában. (Jelmagyarázat az ábra alatt)
Az energiahordozók balról jobbra: szél, nap, földgáz, egyéb megújulók, nukleáris, tüzelőolaj, szén. Forrás: WNISR
Látszik, hogy a fosszilis források közül csak a földgáz van pozitívban, az olajat, a szenet és a nukleáris forrást is egyértelműen a megújulókkal váltják ki.
Ez nem jelenti azt, hogy a nap-, a szél- és a bioenergia már ma is több áramot termelne, mint az atomerőművek, de ahogy a következő ábra mutatja (amelyen az éves európai termelés látható terawattórában), azt feltétlenül jelenti, hogy a szél- és a napenergia összességében nagyon feljött a nukleáris teljesítményre, és ha a trend nem változik, akkor csak idő kérdése az atom háttérbe szorulása.
Éves áramtermelés az Európai Unióban, adatok terawattórában (Jelmagyarázat az ábra alján)
Energiahordozók fentről lefelé: nukleáris, szél, nap. Forrás: WNISR
Ha ugyanezt megnézzük globális adatokkal, akkor annak ellenére is hasonló trendet látunk, hogy a kínai atomprogram következtében a nukleáris energia hasznosítása az elmúlt évtizedben összességében növekedett. Érdekes módon Kína ebből a szempontból még saját magát is folyamatosan ellensúlyozza, hiszen a megújulókba még ők is több tőkét fektettek, mint az atomenergiába.
A világ éves áramtermelése terawattórában (Jelmagyarázat az ábra alján)
Energiahordozók fentről lefelé: nukleáris, szél, nap. Forrás: WNISR
A megújulók felé fordulás már nem feltétlenül környezetvédelmi, hanem egyre inkább gazdasági okokra vezethető vissza.
2009 és 2018 között a (nem lakossági) naperőművek fajlagos telepítési költsége 88 százalékkal zuhant, a szélerőműveké pedig 69 százalékkal esett. Eközben az atomerőmű-építés költsége 23 százalékkal nőtt.
A WNISR adatai szerint eléggé nagy szórást mutat, hogy atomerőmű-bővítéssel vagy -építéssel mennyibe kerül egy megawattóra új áramtermelő kapacitás kiépítése, de a becslések 151 és 344 dollár között mozognak. Ez mindenképpen jóval több, mint a 30-44 dollár közé tett napenergiás beruházások és a nem tengeri szélerőművek 27-56 dolláros fajlagos építési költsége.
A nukleáris vs. megújuló összehasonlításban nemcsak a költségekben, de az „egyéb körülményekben” is egyre nyílik az olló: míg a megújuló energiás befektetéseket döntően a piac árazza be, az atomipari fejlesztések szinte kivétel nélkül nem piaci, hanem államközi vagy kormányzati döntések alapján születnek. A szabadpiac ugyanis most már egyértelműen a megújulók mellett teszi le a voksát.
A napenergiás létesítmények költségei olyan mértékben estek, hogy mindenfajta támogatás nélkül, tisztán piaci alapon is versenyképessé váltak még a szenes erőművekkel szemben is.
Tavaly az atomerőmű-fejlesztések mellett hozott döntések értéke globálisan összesen 33 milliárd dollár volt, de ez csak 6,2 gigawattnyi kapacitást takart. Ezzel szemben csak naperőművekre 139 milliárd, szélerőművekre pedig 134 milliárd dollárt szavaztak meg a befektetők, és tavaly már 165 gigawattal bővült a megújulók összkapacitása.
Világszerte jelenleg 31 országban termelnek atomerőművel áramot, de ezek közül tízben a megújulókból már több áramot nyernek, mint a nukleáris blokkokból.
Kínában csak a szélerőművekből több energia jön, mint az atomerőművekből, Indiában pedig a szél mellett tavaly már a nap is több áramot szolgáltatott, mint a maghasadás.
Újabban azonban van egy további, egyre fontosabbnak látszó érv a megújulók mellett. Kína, Németország, Olaszország, India, Spanyolország és az Egyesült Királyság példája ugyanis mind azt mutatja, hogy a megújulók felfuttatása sokkal gyorsabb, mint az elhúzódó atomprogramok.
A WNISR adatai szerint a nukleáris fejlesztések 5-17 évvel hosszabbak annál, mintha ugyanazt a kapacitást (nem tengeri) szélerőművekkel és naperőművekkel kellene megépíteni. Márpedig egészen addig, amíg az atomerőmű épül, a szükséges energiát valahonnan elő kell állítani, azaz továbbra is fenn kell tartani a fosszilis erőműveket. Így viszont a klímavédelmi célok elérése sokkal nehezebb, mert nincs időnk már arra, hogy ezt a luxust megengedjük magunknak.
Hosszabb távon az atomhulladékok elhelyezésével kapcsolatos nyitott kérdések is bonyolítják a helyzetet. A nukleáris hulladékokról szóló idei nemzetközi összefoglaló jelentés várhatóan csak októberben jelenik meg, a magyar részt készítő Energiaklub véleménye szerint azonban továbbra sem látszik biztosítottnak, hogy a paksi hulladék kezelésének hosszabb távon 5,4 milliárd euróra becsült költségét miből fogja fedezni az ország.
"Hiába van két átmeneti tárolónk, a végleges megoldás egyre inkább sürgetővé válik, mert a hulladék mennyisége elég gyors ütemben nőni fog, nemcsak a jelenlegi négy paksi reaktor leszerelésével, hanem Paks II. megépülésével is. Tehát egyértelmű, hogy nemcsak a hulladék veszélyes, és a politikai elkötelezettség kockázatos, hanem gazdaságilag sem éri meg Paks II. felépítése" – mondja Mátyás Eszter, az Energiaklub szakértője.
NRGreport
