Aligha ér minket meglepetés annak hallatán, hogy a Föld nem sokáig képes már eltartani minket, tekintve, hogy hamarosan tízmilliárd ember fog rajta élni. A táplálkozás terén számos kihívás előtt áll az emberiség, az éhezés ugyanis napjainkban is egy rendkívül jelentős probléma. Az óriási ökológiai lábnyommal rendelkező hústermelés az egyre csak növekvő húsfogyasztással folyamatosan nő, a mai mezőgazdasági gyakorlatok pedig korántsem nevezhetők fenntarthatónak. Létezik egy egyre népszerűbb alternatíva, ami megoldást jelenthet a problémára: a rovarok fogyasztása.

A bolygónk népessége elképesztő ütemben növekszik, az ENSZ prognózisa szerint 2050-re már elérheti a 9 milliárd főt. Ennek kapcsán jogosan merül fel a kérdés, hogy hogyan bír el ennyi embert a bolygó, hogyan lehet 9 milliárd embert táplálni fenntartható módon – úgy, hogy napjainkban is több százmillióan küzdenek az éhezéssel.

Jelenleg a megművelhető területek 80 százalékán terem meg az az étel, ami a Föld lakosságának csupán 20 százalékát lakatja jól. A mértéktelen húsfogyasztásból adódó állattenyésztés, illetve a haszonállatok ellátására szolgáló takarmány termelése pedig súlyos problémákat szül a bolygónk számára.  

Mi lehet a megoldás?

Sokat írtunk már a húsfogyasztás visszaszorításának fontosságáról, emellett pedig sokan a növényi alapú húsban, illetve műhúsban látják a jövőt; továbbá egy másik irányzat is kezd egyre inkább elterjedni: az emberi szervezet számára szükséges fehérje pótlására egyre többen a rovarok fogyasztását látják megoldásként. A nyugati kultúrától ugyan távol áll a rovarevés, (legfeljebb egzotikus éttermek étlapján található meg a választékban), a világ országainak jelentős részében, napi kétmilliárdan gyakorolják a rovarevést: Ázsiában és Afrikában például 1900 különböző fajt használnak fel étkezési célokra.

A rovarok fenntartható táplálékforrásnak bizonyulnak, segítségükkel pedig jó eséllyel felszámolható lenne az alultápláltság és az éhezés az elmaradottabb országokban. Az ENSZ szerint a rovarok tartása és élelmiszerként való felhasználása amellett, hogy jóval kevesebb üvegházhatású gázt termelne, mint a nagyüzemi állattartás, segítene abban is, hogy a szükséges földterület mérete is csökkenjen. Ezen felül fontos látni, hogy a rovarok fehérjetartalma a marhahúséval vetekszik: 100 gramm tücsökben például 21 gramm fehérje van, míg azonos mennyiségű marhahúsban 26 gramm.

Egyre többen látják benne a lehetőséget

A nyugati világban az alapvető probléma a rovaroktól való viszolygás, azok fogyasztása tehát igen nehezen megdönthető tabunak bizonyul; a rovarfogyasztásban lévő üzleti lehetőséget azonban egyre többen látják meg. A Global Markets Insights kutatása szerint a rovarok és csúszómászók piaca a következő fél évtizedben nagységrendileg 40-50 százalékkal nő majd. Továbbá a számok csak javulhatnak, ha a rovarokból készült termékeket állateledelekben, állati takarmányként és akár más mezőgazdasági célokra is fel lehetne használni.

Az általános vélekedés, hogy a viszolygás elsősorban úgy kerülhető el, ha a fogyasztók nem ismerik fel, hogy valójában mit is esznek: éppen ezért eddig jellemzően a por állagú termékek, mint például a rovarlisztek vagy fehérjeporok játsszák a főszerepet ezen a piacon. Azon startupok száma, amelyek a rovarevés meghonosításával foglalkoznak az Egyesült Államokban, illetve Európában, rohamosan nő.

Sokak számára rizikósnak tűnhetnek az efféle vállalkozások, ezen élelmiszerek fogyasztása, emellett pedig sokan meg is kérdőjelezik a rovarevés valódi hatékonyságát; az irányzat terjedése és népszerűsége miatt ugyanakkor nem árt nyitottnak lenni egy fenntarthatóbb és élhetőbb bolygó reményében.