Pár éve már Magyarországon is egyre nagyobb a felhajtás a fekete péntek, vagyis a Black Friday, ami eredetileg az elektromos eszközök brutális online leárazásának napja volt, de már gyakorlatilag minden más vásárolható termékre átgyűrűzött. Ilyenkor rengetegen kezdenek őrült vásárolgatásba a különböző webáruházakban, még akkor is, ha egyébként nem feltétlenül lenne szükségük az adott termékekre – hiszen annyival olcsóbbak, hogy vétek nem megvenni őket, nem igaz? Most elárulunk három fontos adatot, amik hatására talán ön is kétszer átgondolja, hogy megvásárolja-e a felesleges elektromos eszközöket.

Képek forrása: Pexels.com

Az elektromos hulladék mindössze 29 százalékát hasznosítják újra

Ismerve azt a gyorsuló ütemet, amit az elektromos eszközök ipara diktál, és arról sem elfeledkezve, hogy milyen gyorsan cseréljük le a különböző kütyüket, nem meglepő, hogy elképesztő mennyiségű elektromos hulladékot gyártunk. Az Egyesült Államokban 2012-ben például 3,4 millió tonna elektromos hulladék keletkezett, amelyből mindössze 29 százalékot hasznosítottak újra, 1,87 millió tonna pedig azonnal a hagyományos szeméttelepekre került.

Sőt, még az újrahasznosítás sem olyan környezetbarát, mint ahogyan azt az ember gondolná. Egy 2018-as kutatás megállapította, hogy az elektromos hulladék, amely újrahasznosításra vár, olyan országokba kerül, mint Kenya, Pakisztán és Thaiföld (https://myemail.constantcontact.com/GPS-Trackers-Reveal-Australian-e-Waste-Exported-to-Developing-Countries.html?soid=1114999858498&aid=I_QKXy9M9fY) . Már a szállításnak is komoly szénlábnyoma van, ezekben az országokban pedig olyan emberek dolgoznak a hulladékon, akiket alig fizetnek meg, sokszor nem is érték még el a felnőttkort, ráadásul folyamatosan mérgező anyagokkal kell dolgozniuk, ami az egészségükre is káros.

Több mint 12 millió tonna műanyag kerül az óceánokba évente

Lehetetlen online úgy rendelni, főleg elektromos eszközöket, hogy azok ne több rétegű műanyag csomagolásban érkezzenek meg. Évente nagyjából 300 millió tonna műanyagot gyártunk le, amiből egy 2015-ös kutatás szerint 12 millió tonna az óceánokba kerül – de valószínűleg ahogy telnek az évek, egyre többről beszélhetünk, hiszen a műanyagtermelés nem lassul, és nem is nagyon használunk belőle kevesebbet.

Ráadásul ez nemcsak a tengeri és óceáni élővilágra veszélyes: a vízbe került mikroműanyagok a mi szervezetünket is mérgezik, bevisszük őket az ivóvízzel és a tengeri élelmiszerekkel, sőt, még a sóval is.

Egy átlagos amerikai 36 kilogramm ruhahulladékot generál egy évben

Rengeteg felesleges ruhaneműt veszünk, ráadásul hajlamosak vagyunk az olcsóbb, rosszabb minőségű darabokat megvenni, amit aztán egy szezon után dobhatunk is ki a kukába. A divatipar nyilván leköveti ezt az ütemet, és már van olyan fast fashion márka, ami 50 kollekciót is piacra dob évente a régen általános 3-4 helyett.

Globálisan évente 80 milliárd ruhadarabot vásárolunk, annak ellenére, hogy a divatipar a nagy szennyezők között az ötödik helyen áll. A ruhát legyártani sem éppen környezetbarát, de ha kidobjuk őket, a kommunális hulladékba kerülnek, ahol bomlani kezdenek, és kiengedik magukból a mérgező anyagokat. Ráadásul mindezt sokáig teszik: egy átlagos ruhaneműnek több évtizedre van szüksége a teljes bomláshoz.