Az amerikai palaolaj- és gázforradalom jó tíz évvel ezelőtti kitörése utáni években vált gyakorivá a „gázbőség” kifejezés. Ez arra utalt, hogy a bővülő földgázkitermeléssel nem tudott lépést tartani az elszállítás és a felhasználás, így a jelentős helyi túlkínálat lenyomta az amerikai árakat. A gázbőség azóta is tart, de amit a közeljövőben tapasztalni fogunk, arra talán a „gázlavina” a legjobb kifejezés – olvasható Hidi János írásában, a Qubit-en.

Szemle, Hidi János, a MOL vezető energia-közgazdászának, a Guruló Hordó blog szerzőjének, a Qubit-on megjelent elemzéséből.

Az elmúlt évtizedben, a növekvő kereslet kielégítéséhez világszerte rengeteg beruházás történt különböző infrastruktúrákba, kitermelésbe, csővezetékekbe és LNG-exportterminálokba. 2018-ban a világ gázkitermelése 180 milliárd köbméterrel nőtt az előző évhez képest (viszonyításképpen, Magyarország éves gázfogyasztása mintegy 9 milliárd köbméter). Az USA-ban több mint 100 gázvezeték-építési projekt zajlik, épülnek a Gazprom új vezetékei az Északi-tenger alatt, Kelet-Szibériában Kína felé és a Fekete-tenger alatt is.

2018 végén a néhány évvel korábban elindított LNG-exportkapacitás-beruházások is termelni kezdtek Ausztráliában, az USA-ban és Oroszországban (egyetlen év alatt mintegy 40 milliárd köbméternyi új LNG-exportkapacitás lépett piacra), de közben a gazdaság lassulni kezdett, a tél is enyhe volt, Japánban pedig újraindult néhány atomerőmű, így ismét beköszöntött a gázbőség ideje. Csakhogy ezúttal az európai gázár a 2009-es nagy gazdasági válság ideje óta nem látott mélységbe zuhant, és az ázsiai LNG-árak is követték a mélybe. Ha a megelőző évtizedben folyamatos téma volt a gázbőség, akkor az utóbbi egy év történéseire talán nem túlzás inkább a „gázlavina” kifejezést használni – írja Hidi János a Qubit-en.

Forrás: Qubit.

Az LNG-többlet nagy része végül Európába érkezett, annyira leszorítva ezzel az árakat, hogy az már sokszor nem is fedezi a költségeket. Az EU-s LNG-importterminálok kapacitáskihasználtsága 2019 néhány hónapjában a korábbi 20%-ról 60 százalékra is felment, az olasz LNG-terminálokat pedig hónapokig csúcsra járatták. Európából nézve tehát ránk csúszott egy „gázlavina”, ami a fogyasztóknak és a gazdaságnak jó, a széntüzelés kiváltásával pedig – ahogy az a német példán látszik – a környezetnek is jobb.

A rég nem látott alacsony gázárak azt is okozhatják, hogy néhány terminál kitermelését vissza kell fogni. A szektorban egyébként is vannak mostanában pénzügyi nehézségek, néhány kisebb termelő csődveszélybe került és számos nagyobb amerikai kitermelő vállalat részvényei már majdnem egy éve zuhanórepülésben vannak.

Ennek ellenére, idén várhatóan nem enyhül lényegesen a gáztöbblet, és további LNG-exportterminálok indulnak, amelyek tovább növelik a globális kínálatot. Ennek egyik oka, hogy a terminálok megépítése előtt, azok kapacitásának egy jó részét eleve hosszú távú szerződésekkel kötötték le. Másrészt az USA-ban, és máshol is vélhetően tovább bővül a gázkitermelés, hiszen a gáz nagy része az olajkitermelés melléktermékeként kerül a felszínre, így a (túl)kínálat nem reagál közvetlenül az értékesítési árak negatív alakulására. Egyelre úgy tűnik, hogy a szénnek a gázzal való kiváltására tett lépések, egy gazdasági fellendülés, és/vagy nagyon hideg telek lennének képesek ezt az állandósult gáztöbbletet felszívni – összegezi Hidi János, a MOL vezető energia-közgazdásza a Qubit-ben megjelent elemzésében.

Címlapkép forrása: Pixabay