A termelés visszafogását – azaz a túlkínálat elkerülését, így az olajár esését – a koronavírus miatti keresletcsökkenés indokolta volna. Moszkva az OPEC+ ülése előtt folyamatosan kitartott a korábbi megállapodásban lévő kitermelési kvóták mellett, és a csökkentésbe nem ment bele. Ez a bizonyos korábbi megállapodás március végén lejár, ezután a tagországok maguk döntenek a saját kvóta felett. Viszont ha Oroszország továbbra sem hajlandó az önkorlátozásra, akkor az OPEC-nek sem érdeke csökkenteni a kitermelését, mert ennek hasznát csak Oroszország élvezné.
A másik elképzelhető hatás, hogy az olajár esésével a rubel is gyengülhet a dollárral szemben, a jelenlegi 67 rubelről akár 80, de 90-re is leeshet – folytatja az Index cikke, a Forbes-ra hivatkozva. Talán ez ad arra a reményre némi okot az OPEC+ számára, hogy március végéig mégis rábírják az orosz partnert az önkorlátozásra.
Miután Kína olajigénye jelentősen csökkent – így már most túlkínálat van a piacon, ezért a korábbi várakozásokkal ellentétben nemhogy növekedés, de inkábbb stagnálás várható a keresletben.
Oroszország jelenlegi hozzáállására az adhat okot, hogy az érvényben lévő 2017-es megállapodással eddig nem veszített, ugyanis akkor a kvótákat a 2016-os évhez képest állapították meg, ami orosz oldalon kimagasló volt. A mostani célszám viszont már a bázis számok alá menne, ami súlyos kiesést okozna az orosz költségvetésben.
Egyelőre a helyzet egy szűk alagútban egymással szemben haladó két autóéra hasonlít, az egyikben Moszkva, a másikban az OPEC ül. Az orosz fél egyelőre arra játszik, hogy az OPEC rántja félre előbb a kormányt, azaz önállóan is belemegy a kitermelés csökkentésébe, hogy sokkal nagyobb veszteségeit enyhítse – véli az Index cikke.
NRGreport
