A nettó üzemirányítási mérés alapján ugyan mindössze nem egészen 800 MW volt a naperőművek termelése, ám az elszámolt adatok végül valószínűleg ennél jóval nagyobb termelést fognak majd mutatni.
Forrás: MAVIR
Miután ebben az időszakban a teljes hazai erőművi termelés többnyire érdemben 3700 MW alatt alakult, megállapítható, hogy vasárnap bizonyos időszakokban a magyarországi áramtermelés legalább 22, de valószínűleg jóval nagyobb százalékát a napenergia adta. A termelő kapacitás folyamatos bővülésének köszönhetően az elmúlt időszakban egyre több hasonlóan erős napja volt a naperőműveknek itthon, amint az a Mavir grafikonján is látszik.
Forrás: MAVIR
A rendszerirányító adatai ráadásul nem tartalmazzák az olyan kisebb, háztartási méretű kiserőművek (HMKE) termelését, mint amilyenek egyre nagyobb számban a magyarországi háztetőkön is működnek. Ezek beépített teljesítőképessége a Mavir kimutatása szerint 2019 végén – 2020 elején már 460 MW volt, míg a nagyobb termelőkapacitások az 1000 MW-ot közelítették, vagyis összességében már 1,5 GW körül alakulhat a teljes hazai fotovoltaikus naperőmű kapacitás. Ha tehát a HMKE-termelést is hozzávennénk a nettó üzemirányítási mérési adatokhoz, bizonyosan jó néhány százalékkal magasabb hazai napenergia-arányszámot kapnánk.
Forrás: MAVIR
A nettó üzemirányítási mérési adatokból az is kiderül, hogy március 15-én dél körül a teljes, összesen 3600 és 3700 MW közötti hazai erőművi termelésnek közel 30 százaléka megújuló alapon valósult meg, beleértve a napenergia mellett a szélenergiát, a biomasszát, az erőművi szemétégetést, a vízenergiát és az egyéb megújulókat is. Ha pedig azt nézzük, hogy a teljes termelésnek hány százaléka volt karbonmentes, akkor azt látjuk, hogy a hazai áramtermelés mintegy 70 százaléka szén-dioxid- és egyéb károsanyag-kibocsátás mentes volt ebben az időszakban – még úgy is, hogy a Paksi Atomerőmű 2000 helyett csak 1680 MW körüli teljesítményen üzemelt.
A magyar kormányzati energia- és klímastratégia célja az, hogy a hazai villamosenergia-termelést 2030-ra 90 százalékban kibocsátásmentessé tegyék, vagyis kizárólag a 2020 március 15-i számok alapján ez a cél sincs már túl messze. Természetesen azért ezek a számok óvatosan kezelendők, elég csak két napot visszatekinteni, amikor is a borúsabb március 13-i pénteken a naperőművek termelése csak rövid időszakra haladta meg a 150 MW-ot az elszámolt adatok szerint. A borús idő mellett a túl meleg idő sem kedvez a naperőművek termelésének, miután a napelemek teljesítménye 25 Celsius-fok felett fokonként több tized százalékkal romlik, vagyis a legnagyobb teljesítményt nem a nyári kánikulában, hanem a napsütéses tavaszi és őszi időben nyújtják.
Azt is érdemes megjegyezni, hogy az import aránya továbbra is jelentős – februárban megint közel 30 százalék volt a hazai villamosenergia-ellátásban, vagyis ha a fogyasztáshoz viszonyítanánk a hazai napenergia-termelést, jóval kisebb arányszámot kapnánk.
A kormány 2030-as kibocsátáscsökkentési terveiben egyébként elsősorban a Paksi Atomerőműre, illetve "kapacitásfenntartó" bővítésére, valamint a naperőművekre támaszkodna, amelyek telepített kapacitását 2030-ra több mint 6000 MW-ra, 2040-re pedig akár 12 000 MW-ra bővítené, miközben a két új, egyenként 1200 MW-os paksi blokkal átmenetileg 4400 MW-ra bővülne a hazai nukleáris energiatermelő kapacitás. Amennyiben a tervek megvalósulnak, úgy a 2030 körüli években Magyarország átmenetileg nettó áramexportőrré válna, mielőtt a Paksi Atomerőmű régi négy blokkja fokozatosan elérné meghosszabbított élettartama végét, és ismét importőrré válna az ország.
Címlapkép forrása: Pixabay
NRGreport, Major András
