A Nébih kutatása szerint egy évben fejenként 65 kilónyi élelmiszert dobunk ki, leginkább főtt ételt, pékárut, zöldséget és gyümölcsöt. Mindez, háztartásonként évi 50-60 ezer forint kidobását jelenti. Az élelmiszer-pazarlás a jobb módú és diplomás családokban gyakrabban fordul elő, miközben a világon közel egy milliárd ember éhezik. Az élelmiszer-hulladék azonban nem csak etikai kérdés, a klímaváltozás egyik főszereplője.
És minél fejlettebb egy ország, annál több élelmiszer-hulladékot termel. A jólét velejárója ugyanis az élelmiszer-pazarlás. Érdekes ellentmondás, hogy a magasabban kvalifikált, jól keresők (és főleg, ha gyerekeik is vannak), sokkal jobban aggódnak a környezetért, a klímaváltozásért, tudatosabban élnek, viszont több élelmiszer-hulladékot is termelnek. A kutatások szerint a tehetősebbek ugyanis sokszor több élelmiszert vesznek, nagyobb kiszerelésben, a hűtőt rogyásig megpakolják, aztán persze nem fogy el, és a fele a kukában végzi. Az élelmiszer-halmozók köztünk élnek, és nem csak egy világjárvány kezdetén bukkannak fel. Sőt, akkor szinte meg is sokszorozódnak.
Az élelmiszerpazarlás etikai kérdés is: a világon mintegy 2 milliárd ember nem jut megfelelő minőségű élelmiszerhez, 820 millióan pedig éheznek. Amikor legközelebb kidobjuk a még ehető, de már nem friss kenyeret, gondoljunk arra, hogy ma Magyarországon 4-500 ezer gyermek nem jut elegendő mennyiségű és minőségű ételhez, 40-50 ezer pedig szó szerint éhezik.
Az élelmiszerpazarlás azonban energiapazarlást is jelent és az éghajlatváltozásra is hatással van. Egy mondás szerint, ha az élelmiszer-hulladék egy ország lenne, akkor üvegházhatású-gáz kibocsátásával az Egyesült Államok és Kína mögött a harmadik helyet foglalná el.
Az üvegházhatású gázok kibocsátásának ugyanis 30 százaléka kötődik az élelmiszer-hulladékhoz. A kidobott élelmiszer tökéletlen bomlása metánt hoz létre, ami huszonötször erősebb hatást vált ki, mint a szén-dioxid.
De mi a megoldás?
A blog neves szerzőjének megoldási javaslatai itt olvashatóak.
Címlapkép forrása: Pexels.com