Sminkelés vagy bulizás közben az ember kevésbé gondol rá, de a csillámpor az egyik leginkább környezetszennyező anyag, amit a mindennapokban is használunk. Még a kevésbé károsként reklámozott változatok is okoznak problémákat.

A csillámpor – legyen nagyobb vagy kisebb szemcsés – fémekből és műanyagokból áll. Ráadásul még a nagyobb szemcséjű változat is olyan kicsi, hogy nagyon nehéz egy helyen tartani, ezért egyértelmű, hogy előbb-utóbb kijut a tervezett helyéről a természetbe. Szakértők szerint nagyjából olyan pusztítást végezhet, mint a mikroműanyag, csak még nehezebb „tetten érni” – ráadásul rengetegen használják úgy, hogy bele sem gondolnak abba, mennyire környezetszennyező tulajdonképpen.

A természetben a csillámpor ugyanúgy viselkedik, mint a mikroműanyag: az egyszeri használatra teremtett anyag a lefolyókon és a vízelvezető rendszereken keresztül tavakba és az óceánba jut, ahol a halak és egyéb vízi állatok akaratlanul is elfogyasztják. Kutatók már korábban is felhívták a kormányok figyelmét, hogy a csillámport egy az egyben be kellene tiltani, de egyelőre nem történt komoly előrelépés az ügyben. Pedig az óceánok élővilágát komolyan veszélybe sodorhatja a glitter, ráadásul egy friss kutatás szerint nemcsak a nyílt tengeren, hanem a folyókban és tavakban is problémát okozhat.

A brit Anglia Ruskin Egyetem kutatása kimutatta, hogy a folyókban és tavakban megtalálható csillámpor jobban befolyásolja a környezetet és az abban élő állatokat, mint korábban gondolták. Ami még ennél is ijesztőbb, az az, hogy a környezetbarátnak és természetesen lebomlónak reklámozott változatoknál is problémát találtak.

A kutatók megjegyezték, hogy a glitterrel alapvetően az a baj, hogy míg a mikroműanyagok hosszú ideig jutnak el a „mikro” szintre, mivel évek alatt bomlanak ekkorára, a csillámpor már készen érkezik ilyen apró változatban. Ez az első kutatás egyébként, ami a csillámpor hatásait nem tengeri vagy óceáni, hanem édesvízi környezetben vizsgálja, és rögtön olyan eredményre jutott, ami elkeserítő. A szakértők szerint a glitter negatív hatásai már nagyon rövid idő alatt is megmutatkoznak.

A kutatók 36 napon keresztül vizsgálták az apró békalencse terjedését egy tóban, méghozzá két esetben: az egyiknél hagyományos csillámport juttattak a vízbe, amely poliészter PET fóliával bevont műanyagból állt, a másiknál pedig környezettudatosabb változatot, amely módosított regenerált cellulózból készült.

Az eredmények megdöbbentők: a hagyományos csillámpor hatására az apró békalencse terjedése felére csökkent, ami azért is problémás, mert ez rengeteg vízi növény elsődleges élelme. A kevésbé környezetszennyező csillámpor is hasonló hatással volt a környezetre.

A műanyagok kémiai tulajdonságainak hála nem kizárólag magukban tesznek rosszat, hanem magukhoz vonzzák a mérgező anyagokat a vizekből is, így gyakorlatilag mégreggombócokat hoznak létre, amelyek sokszor még mindig olyan kicsik, hogy a tengeri élőlények elfogyasztják őket. Hasonló történik azzal a csillámporral is, amely műanyagalapú, de a brit kutatás szerint már azokkal a változatokkal is probléma van, amelyek nem tartalmaznak műanyagot.

A kutatás eredményei a Journal of Hazardous Materials tudományos folyóiratban jelentek meg.