NRGreport
Menü

Zöld, vizenyős, és segít a klímaváltozásban, mi az?

A tőzegmocsarak védelme és a degradálódott talajok helyreállítása kulcsfontosságú lépés ahhoz, hogy ellensúlyozni tudjuk az éghajlatváltozást – állapították meg európai kutatók. A potsdami Klímahatáskutató Intézet tanulmánya szerint a tőzeglápok és vizes élőhelyek segíthetnek minket az éghajlati célok elérésében.

Védekező vagy helyreállítási erőfeszítések nélkül az üvegházhatásúgáz-kibocsátás egyes célkitűzéseit „nagyon nehéz vagy szinte lehetetlen elérni” - mondta Alexander Popp, a tanulmány szerzője, amelyet az Environmental Research Lettersben publikált - írja a NewYork Times. Dr. Popp a németországi Potsdami Klímahatáskutató Intézet vezető tudósa, ahol egy földhasználati kérdéseket vizsgáló csoportot vezet. Tőzegföldek világszerte léteznek, trópusi és hidegebb régiókban is. A világ földterületének csak körülbelül 3 százalékát teszik ki, de mély tőzegrétegeik gyakorlatilag kincses ládák: szénből nagyjából kétszer annyit tartalmaznak, mint a világ erdei, az évszázadok során lebomlott növényzet formájában. Az érintetlen lápokban ez a szén nedves és érintetlen marad.

 

Szárazon nem jó...

A jelenlegi becslések szerint a lecsapolt tőzegterületek évente annyi szén-dioxidot bocsátanak ki, mint a globális légi közlekedés. A száraz tőzeg azonban még tűzveszélyt is jelent, a tőzegtüzek pedig nagyon sok szén felszabadítására képesek. Amikor 2015 őszén Indonéziában, ahol a lápokat pálmaolaj-ültetvények és egyéb célok miatt lecsapolták, a tőzegtüzek naponta több szén-dioxidot szabadítottak fel, mint az Európai Unióban elégetett összes fosszilis tüzelőanyag.

A szárított tőzegterületeket újra nedvesítéssel lehetne helyreállítani, ami telítené a pusztuló növényzetet, megakadályozná a szén-dioxid további felszabadulását, és megszüntetné a tűzveszélyt is. 

A természet szerepe az éghajlatváltozásban

Már az Európai Unió 2009-ben is készített tanulmánya is foglalkozott a tőzegmocsarak széndioxid elnyelésében és tárolásában betöltött szerepével. A tőzeglápok, vízi élőhelyek, a talaj, az erdők és az óceánok az emberi tevékenység okozta szén-dioxid-kibocsátás körülbelül felét nyelik el. 

A világszerte meglévő természetes szén-dioxid-tárolók fenntartása elengedhetetlen ahhoz, hogy a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás jelentősen hozzájáruljon az éghajlatváltozás mérsékléséhez. Az egészséges ökoszisztémák fenntartása és a tönkretett környezetek helyreállítása – különösen a tőzeglápok és vízi élőhelyek helyreállításán, az erdők újratelepítésén, illetve a természetre nehezedő egyéb nyomások enyhítésén keresztül – komoly lehetőséget kínál az üvegházhatást okozó gázok jövőbeli kibocsátásának csökkentésére. Emellett a természetközeli és a gazdálkodásba vont ökoszisztémák – így a mezőgazdasági célúak is – számos lehetőséget kínálnak az aktív szénmegkötésre és a kibocsátáscsökkentésre. 

A kibocsátáscsökkentést célzó intézkedések között tehát vannak lehetőségek, amelyek a biológiai sokféleség védelme mellett annak fenntartható felhasználásához is hozzájárulnak. A fenti példákon túl a legelők átalakításának korlátozása, az égetéses gyakorlat visszaszorítása és a hatékonyabb legelőgazdálkodás hasonló segítség lehet. A természet védelme és helyreállítása tehát fontos és költséghatékony szövetségesünk az éghajlatváltozás ellen folytatott küzdelemben. 

Fotó: pixabay

 

 

 

NRGreport