Mostanra már talán biztosak lehetünk abban, hogy a demokrata Joe Biden nyerte meg az idei amerikai elnökválasztásokat. Íme néhány változás, amelyek az Egyesült Államok energiapolitikájában bekövetkezhetnek irányítása alatt.

NEMZETKÖZI OLAJKÉSZLETEK KÉRDÉSE

Biden multilaterális diplomáciai beállítottsága előrevetíti, hogy Irán és Venezuela akár kikerülhet a washington szankciók alól. 

Irán esetében ez egy közös megközelítést is jelentene Washingtont és Európa között, hasonlóan az Obama-adminisztráció alatt létrejött megállapodáshoz.

Venezuelában, ahhoz, hogy Nicolas Maduro elnök rezsimjét nyomás alatt tartsa, Biden valószínűleg továbbra is támogatni fogja a szankciókat, de növelheti a zsákutca megszüntetésére törekvő diplomáciai erőfeszítéseket, például új választások kitárgyalásával vagy az ellenzékkel történő valamiféle hatalommegosztás kialakításával.

Donald Trump leköszönő elnök egyoldalú szankcióinak köszönhetően a két ország naponta mintegy hárommillió hordó nyersolajat vezetett ki a nemzetközi piacokról, ami a globális kínálat valamivel több mint három százaléka.

Biden kampánya nem részletezte, hogyan közelítené meg ezeket a kérdéseket.

OPEC KAPCSOLATOK

Biden nincs olyan „haveri” kapcsolatban Mohamedmed bin Salman koronaherceggel, mint amilyen kapcsolatot Trump alakított ki a szaúdi vezetővel. Ezért inkább az várható, hogy a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének legfontosabb országával, Szaúd-Arábiával az új elnök inkább a csendes diplomáciai csatornákra támaszkodik majd az OPEC befolyásolása érdekében.

Biden kampánya nem tért ki részletesen arra, hogy hogyan közelítené meg az OPEC kérdéskört, de bármilyen befolyásolási szándék valószínűleg ugyanazt célozná: mérsékelt olajár. Abból a szempontból mindegy ki az amerikai elnök, hogy megfizethető üzemanyagra szüksége van a fogyasztóknak. Ugyanakkor Biden számára az árnak elég magasnak is kell lennie ahhoz, hogy az ambiciózus éghajlati tervekhez a tiszta energia-alternatívái versenyképesek legyenek a fosszilis tüzelőanyagokkal szemben.

Trump jobban foglalkozott a kőolaj-exportáló országok szervezetével, mint legtöbb elődje. Időnként tweetjeivel és telefonhívásaival is befolyásolta az OPEC politikáját, és olyan olajár mellett érvelt, ami a fogyasztók számára elég alacsony, de a fúrásokhoz kellően magas.

ZÖLDÜLÉS

A Biden-adminisztráció alatt valószínűleg felmerül majd a Párizsi Klímaegyezményhez való visszacsatlakozás kérdése – ez még Obama kormánya alatt került kitárgyalásra a globális felmelegedés elleni küzdelem érdekében. Trump elfordult a klímaegyezménytől, mert szerinte az nem jó az Egyesült Államok gazdaságának.

Biden azt is megfogadta, hogy 2050-re az Egyesült Államok kibocsátását nettó zéróra csökkenti, többek között azáltal, hogy az energiaipar kibocsátásait 2035-ig nettó nullára hozza ki – ezt a célt nem lesz egyszerű elérni, ha a kongresszus nem demokrata többségű lesz.

Biden véleménye szerint az éghajlatváltozás komoly veszélyt jelent bolygónkra nézve, mindemellett a fosszilis tüzelőanyagokról való átállás gazdasági lehetőség is lehet, ha az Egyesült Államok elég gyorsan lép ahhoz, hogy a tiszta energiatechnológia élére álljon.

NINCS TÖBB ÚJ FÚRÁS 

Míg Trump a hazai olaj- és gázkitermelés maximalizálására törekedett, Biden megígérte, hogy a globális éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében betiltja az új fúrási engedélyek kiadását a szövetségi tartomány területein és vizein. A belügyminisztérium adatai szerint az Egyesült Államok 2019-ben napi 3 millió hordó nyersolajat és napi 13,2 milliárd köbméter földgázt termelt a területeken.

Ez ma az Egyesült Államok teljes hazai olajtermeléséenk körülbelül egynegyedét és teljes gáztermelésének több mint nyolcadát teszi ki. Az új engedélyek szövetségi betiltása azt jelentené, hogy ezek a számok nulla felé mozdulnának el néhány év alatt.

Fotó: pixabay