NRGreport
Menü

Meglepő fordulatok után, befejeződni látszik a Ceausescu idején indult román atomerőmű-projekt

Elemzés | Major András | 2020-12-18 13:40

Régóta húzódó bizonytalan helyzetet zárt le, hogy a napokban aláírták a romániai cernavodai atomerőmű csaknem 8 milliárd dolláros bővítési projektjéről szóló román-amerikai kormányközi megállapodást. Az amerikaiak belépése a projektbe ugyan nem nevezhető váratlannak, tekintettel a két ország közötti hagyományosan jó kapcsolatra, ugyanakkor maga a cernavodai atomerőmű és tervezett bővítésének története több meglepő fordulatot is hozott, és nem kizárt, hogy még tartogat is.

Az ünnepélyes keretek között tartott december 9-i esemény súlyát jelzi, hogy az MTI beszámolója szerint többek között jelen volt Nicolae Ciuca, az aktuális (ideiglenes) román miniszterelnök és Raluca Turcan miniszterelnök-helyettes, Virgil Popescu román gazdasági miniszer, Adrian Zuckerman bukaresti amerikai nagykövet, valamint az amerikai Eximbank elnöke, Kimberly Reed és Aleshia Duncan, az amerikai energetikai minisztérium képviselője is.

A megállapodás értelmében Románia amerikai támogatással, az 1-es és a 2-es reaktornál használt CANDU6-os technológiát alkalmazva építi meg a cernavodai atomerőmű 3-as és 4-es blokkját, és felújítják az 1-es blokkot. A cernavodai atomerőműben az eredetileg tervezett öt reaktor közül eddig kettő épült meg, így jelenleg az 1-es és 2-es blokk működik, és ezek együttesen termelik Románia villamos energiájának mintegy 20-22 százalékát. A 3-as és a 4-es reaktorok megépítésével megkétszereződne az atomerőmű teljesítménye.

Hogy az Egyesült Államok számára az utóbbi években mennyire felértékelődött a kelet-európai piac, azt jelzi, hogy a találkozón az úgynevezett Három Tenger Kezdeményezés által támogatott projektekről is szó esett, de a román-amerikai stratégiai partnerség politikai, katonai, energetikai és gazdasági vetületét is érintették a bukaresti kabinet közleménye szerint. Az atomerőmű bővítése mellett a projektek közül jelentőségében kiemelkedik a Fekete-tenger parti Konstanca és a lengyel Gdansk között tervezett Rail2Way vasútvonal és a Via Carpatia út megépítése, illetve finanszírozása, valamint egy tízéves védelmi célú együttműködés, amelyek azonban vélhetően nem függetlenek a nukleáris projekttől, és egyfajta csomag részét képezhetik.

Virgil Popescu román gazdasági és Dan Brouillette amerikai energiaügyi miniszter még október elején írtak alá Washingtonban hosszú távú atomenergetikai együttműködésről szóló elvi megállapodást. Ennek értelmében az Egyesült Államok hétmilliárd dollár értékű hitelszerződést biztosít az amerikai Eximbank bevonásával Romániának, így a két reaktor az amerikai AECOM vállalat irányításával, francia és kanadai vállalatok bevonásával épülhet meg. Miután november végén az Európai Bizottság is jóváhagyta a megállapodást, elhárultak az akadályok a projekt elől, a konkrét ütemterv azonban egyelőre nem ismert.

Egy fordulatos történet

Az atomerőművet még Nicolae Ceausescu hatalma idején, 1978-ban kezdte el tervezni a kanadai Atomic Energy of Canada Limited, majd a 700 megawattos első blokkot az eredetileg tervezett 1985-ös dátum helyett 1996-ban adták át. Miután a blokk modernizációja lassan időszerűvé válik, 2026 és 2028 között leállással járó felújításra kerül sor a CANDU típusú reaktor korszerűsítésében tapasztalattal bíró dél-koreai Wolseong atomerőmű szakembereinek, illetve egy koreai-amerikai konzorcium részvételével. A szintén kanadai technológián alapuló, az elsővel megegyező teljesítményű második blokk 2007-ben kezdett el teljes kapacitáson üzemelni. A részben már elkészült egység építésébe az üzemeltető Nuclearelectrica mellett 2003-ban az olasz Ansaldo is beszállt.

A román kormány ezt követően több mint egy évtizedig igyekezett megoldást találni a 3. és 4. blokk megépítésére, sikertelenül. E célból 2009-ben az állami tulajdonú Nuclearelectrica az RWE, a GDF Suez, az ENEL, a CEZ, az ArcelorMittal és az Iberdrola bevonásával vegyesvállalatot alapított – idézte fel a történteket a The Diplomat. Kevesebb mint három évvel később azonban mindegyik külföldi társaság kivonult a projektből.

Az európai cégek távozását követően lépett be a történetbe Kína. 2013-ban az akkori bukaresti kabinet szándéknyilatkozatot és egy másik együttműködési megállapodást is aláírt a kínai CGN-nel (China General Nuclear Power), majd rá egy évvel a társaság meg is nyerte a kormány által kiírt tendert. Noha ezek alapján a helyzetet akár úgy is lehetne értékelni, hogy a CGN volt szerencsés elnyerni a megbízatást, ugyanakkor a valóság az, hogy Kína volt az egyetlen ország, amely fantáziát látott a román atomerőműbe történő beruházásban. Ezt igazolja az is, hogy a fent említett tenderen nem is indult más jelentkező.

Míg a nyugati vállalatok számára a beruházás túlságosan kockázatosnak tűnhetett, erősen kérdéses nyereségessége, de részben azért is, mert a fukusimai nukleáris katasztrófa után az iparágra rossz évek következtek a fejlett országokban, Kína hosszú távú, nukleáris technológiája exportjára vonatkozó stratégiájába azonban éppen illett. A nukleáris technológia ugyanis az 5G és a gyorsvasút technológiával együtt Kína legfontosabb technológiái közé tartozik, amelyet Hszi Csin-ping elnök a globális felmelegedés és a légszennyezettség elleni fontos eszközként támogat. A nyugati erőműépítésekben való részvétel tehát Kína számára prioritás, amit a Made in China 2025 című stratégia tervébe is belefoglalt.

Románia mint az amerikai-kínai vetélkedés terepe

És nagyrészt éppen ez a stratégia volt az, amely az utóbbi években kiélesedett kínai-amerikai vetélkedés és kereskedelmi konfliktus részeként már az Egyesült Államok legfelső politikai vezetésében is aggályokat keltett. Az Egyesült Államok időközben a CGN-t is felvette feketelistájára, ami azt jelenti, hogy egyetlen amerikai vállalat sem adhat el neki technológiát, és Washington rendszerint szövetségeseitől is elvárja, hogy értékrendjét és annak változásait azok is tegyék magukévá.

Miután közel négyévnyi tárgyalást követően Románia 2019 májusában végre megállapodásra jutott Kínával a cernavodai atomerőmű 3. és 4. blokkjának építéséről, a háttérben kisvártatva megkezdődött a puhatolózás, hogy hogyan tudná a lehető legkisebb pénzügyi áldozattal felrúgni az együttműködést.

Az erdélyi Transindex Pénzcsinálók című aloldala ennek kapcsán azt írta, hogy 2019 májusában Viorica Dancila akkori kormányfő még „a kínaiaknak adta volna” az atomerőművet, akkor alá is írtak egy előzetes megállapodásról szóló szerződést, ami szerint 60 munkanapon belül egy projektcéget kellett volna létrehozzanak az egyenként 700 MW kapacitású reaktor megépítésére a kínaiak, ennek fejében 51 százalékos tulajdonrészt kaptak volna, a maradék 49 százalék pedig az üzemet irányító román Nuclearelectrica társaságé lett volna. Az amerikaiak ekkor rögtön előhúzták a biztonsági kockázat kártyát, a kongresszusban kifejtették aggodalmukat a román kormánnyal szemben, mivel aláírták ezt az előzetes megállapodási szerződést.

Románia érdekes terepe az amerikai-kínai vetélkedésnek: miközben fontos amerikai katonai bázis és tengerentúli légvédelmi rendszer működik az országban, a Huawei egyik régiós központja is itt található. A hírek szerint Kína beszállása az atomerőmű építésébe elsősorban az amerikai támaszpont és katonái biztonsága szempontjából nyugtalanította Washingtont.

Hamar meggyőzték őket

Ezt követően Klaus Johannis elnök hamarosan Amerikába repült. 2019 augusztusában tett washingtoni útja során egyetértési megállapodást írt alá amerikai partnerével, amely ugyan az 5G technológiára vonatkozott, azonban vélhetően a későbbi, atomerőmű körüli fejleményekben is volt szerepe. A megállapodásban - a Huawei konkrét említése nélkül - Románia vállalta, hogy minden olyan társaság számára megtiltja a hozzáférést piacához, amelynek tulajdonosi viszonyai nem transzparensek, és amelyek külföldi kormány irányítása alatt állnak. Bár az akkor hivatalban lévő kormány pár hónappal korábban bejelentette, hogy a Huawei is részt vehet az 5G hálózat kiépítésében, a bizalmatlansági szavazással megbukó kormány távozását követően felálló új kabinet, illetve a parlament elfogadta az amerikaiakkal kötött szándéknyilatkozatot, ezzel megalapozva a CGN kitessékelését a nukleáris projektből.

Iohannis látogatása alkalmával Donald Trumppal, az Egyesült Államok elnökével is tárgyalt, egyebek mellett a nukleáris energia polgári célú felhasználása terén mutatkozó együttműködési lehetőségekről is, nem sokkal később pedig Viorica Dancila miniszterelnök a témában megállapodást írt alá Rick Perry amerikai energiaügyi miniszterrel. Mivel korábbi megnyilatkozásai alapján Dancila ugyancsak támogatta a kínai-román kapcsolat szorosabbra vonását, lépése meglepetést keltett. Bukarestet valamikor 2019-ben kezdte el aggasztani a CGN 2016-os ügye is, melynek során a társaságot az Egyesült Államokban végzett kémkedéssel vádolták meg.

Nem csak az USA aggódott ugyanakkor a kínaik román atomerőmű-építésben való esetleges szerepvállalása miatt, hanem a kritikus európai infrastruktúrában a kínai beruházások korlátozását elérni kívánó EU is. A beruházás átvilágítása mellett az Európai Bizottság várhatóan külön vizsgálatot is indított volna a cernavodai atomerőmű fejlesztése esetében is nélkülözhetetlen állami támogatás ügyében, ahogyan azt egyébként a Paks 2 projekt esetében is tette. Igaz, a brit Hinkley Point C atomerőmű esetében az EU engedélyezte a CGN belépését, ami a kínaik számára nyilván kedvező előjel volt a romániai projektre nézve is.

Az is igaz, hogy a Peking részéről Kelet-Európának egyfajta mézesmadzagként ígért beruházásokhoz hasonlóan - a kínai-román nukleáris projekt roppant vontatottan haladt éveken át, Bukarest türelmetlenségét is kiváltva. 2019 júniusában a román energiaügyi tárca államtitkára azt mondta, hogy a Nuclearelectrica készen áll arra, hogy "önmagában" is belevágjon a cernavodai atomerőmű egy új reaktoregységének megépítésébe, amennyiben a kínai CGN-nel nem sikerülne véglegesíteni a megállapodást. Valószínűsíthető azonban, hogy a kijelentés inkább csak a beruházás finanszírozására vonatkozott, miután a világban mindössze pár ország vállalatai rendelkeznek egy komplett atomerőmű megépítéséhez szükséges kompetenciákkal (orosz, kínai, dél-koreai, japán, francia, egyesült államokbeli és kanadai társaságok tartoznak ebbe a körbe).

Megszűnt a fenyegetés

Akárhogy is, végül idén májusban a bukaresti kormány kérésére a román Nuclearelectrica állami vállalat felmondta a kínaiakkal kötött együttműködést, és közölte, más lehetőségeket keres a bővítésre. Az előzmények ismeretében azonban valószínűsíthető, hogy eddigre már meg is találták a folytatás módját, majd néhány hónappal később meg is született az új, immár az Amerikai Egyesült Államokkal kötött megállapodás. Az októberi, atomenergetikai tárgyú megállapodás megkötését követően Adrian Zuckerman bukaresti követ Twitter-üzenetében úgy fogalmazott, a kínai CGN-vel kötött alku felbontásával megszűnt a Romániát veszélyeztető egzisztenciális fenyegetés.

Míg a különféle lehetséges partnerek jöttek-mentek, az atomerőmű ügye az évek alatt egyre sürgetőbbé vált Bukarest számára. Az ország jelentős megújuló kapacitást tervez telepíteni 2030-ig, azonban a zsinór- és csúcstermelésre képes erőművekből nem áll túl jól. 2019-ben Románia hosszú évek óta először nettó villamosenergia-importőr országgá vált. A vízhozam kedvezőtlen alakulásán túl ebben szerepet játszottak a helyi szabályozási változások is, amelyek jelentősen megdrágították az ipari felhasználók számára a földgázt, és rontották a villamosenergiatermelés jövedelmezőségét - állapította meg jelentésében a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH). Ez azt jelenti, hogy az ország Magyarországgal szemben is nettó áramimportőri pozícóba került - vagyis többet importált, mint amennyit exportált irányunkba -, és ez a helyzet 2020 októberében is fennállt a MEKH legutóbbi jelentése szerint. A villamosenergia-ellátás függetlenségének elvesztését ráadásul áremelkedés is kísérte, márpedig az ország rendkívül érzékeny az energia-önellátására, amint azt például a Fekete-tengeri román gázkincs körüli fejlemények is megmutatták.

 

Fotó: energynomics.ro

Major András

NR címlapCímlap

Még több cikk »