NRGreport
Menü

Új városok nőnek ki a földből az oroszok óriási olajprojektje nyomán

Trading | Major András | 2021-01-27 06:00

Klímaválság ide, kibocsátáscsökkentés és fenntarthatóság oda, Oroszország számára továbbra is az olaj- és gázipar jelenti a legfontosabb bevételi forrást. A világ legnagyobb országának állandóan magas szinten kell tartania az energiahordozók kutatását és a kitermelést, ami csak újabb és újabb lelőhelyek folyamatos termelés alá vonásával valósítható meg. A következő években az északi-sarkvidéki óriásprojekt lehet az orosz olajipar legfontosabb beruházása.

Az orosz olaj- és gázkitermelés hőskorában, a 19. század végén az olajtermelés zöme a Kaszpi-régióba, az azeri Baku városának körzetébe koncentrálódott, megalapozva egyben az ország masszív iparosítását is. Pár évtizeddel később az iparág következő lépése a nyugat-szibériai (Volga-Ural-térség) fejlesztése volt. A készletek lassú, de folyamatos kimerülésével párhuzamosan azonban a figyelem újabb régiókra terelődött át, mindenekelőtt is az északi-sarki területekre, melyek ironikus módon nagyrészt éppen a fosszilis energiahordozók égetése miatti olvadás következtében váltak egyáltalán kutathatóvá, illetve kitermelhetővé.

A legjelentősebb készleteket rejtő Ob-öböl és a szomszédos Jamal-, Gidan és Tajmir-félsziget az Északi-sarkvidék azon területei közé tartozik, ahol a hőmérséklet a leggyorsabban emelkedik. A Roszhidromet orosz meteorológiai szolgálat adatai szerint 2020 nyarán a régió egyes részein az átlaghőmérséklet több mint 5 Celsius-fokkal haladta meg a sokéves átlagot. Ezt megelőzően azonban már évekkel korábban megkezdődött a drámai mértékű felmelegedés, így Oroszország északi partvidéke mentén az átlagos téli hőmérséklet ugyancsak körülbelül 5 fokkal haladja meg nem az iparosodás előtti szintet, hanem az 1990-es évek értékeit. Az intézet jelentése szerint a felmelegedés a Kara-tenger térségében a legjelentősebb.

Égető szükség

A többnyire azért még mindig sarki körülmények és a népesebb ipari központoktól való távolság a kitermelési feltételek javulása ellenére is jelentős nehézségeket hordoz magában, ami jóval költségesebbé is teszi az itteni munkát. A hatalmas kiaknázatlan készletek mégis nagy ígéretet jelentenek az országnak, tekintettel a fosszilis iparágra való ráutaltságára, a teljes orosz költségvetési bevétel közel felét ugyanis a fosszilis energiahordozók értékesítése, illetve exportja biztosítja. Az északi-sarki régió Oroszországra eső, kormány által becsült olajkészlete 7,3 milliárd tonna, amiből a teljes globális olajigényt több mint egy évig ki lehetne elégíteni, de ennél is brutálisabb nagyságrendet képvisel az 55 ezer milliárd köbméteres becsült földgázkészlet, mely a világ teljes gázfogyasztását durván másfél évtizedig fedezhetné.

Hogy milyen nagy szüksége is van Oroszországnak a sarkvidék olaj- és gázipari meghódítására, azt az is jelzi, hogy az ország gáztermelése 6,2, kőolajtermelése pedig 8,6 százalékkal csökkent 2020-ban az előző évhez képest. Utóbbira legutóbb 2008-ban volt példa, a képet ugyanakkor árnyalja, hogy 2018-ben és 2019-ben is megdőlt a posztszovjet olajtermelési rekord. Ezzel együtt Oroszország Szaúd-Arábiával és az Amerikai Egyesült Államokkal együtt a világ három legjelentősebb olajtermelője közé tartozik, napi 10 millió hordó körüli olaj- és gázkondenzátum-kitermelésével.

A sarkvidéki orosz ambíciók sarokkövének számító gigászi Vosztok projekt tágan értelmezett "célterülete" Oroszország egész (északi-)sarki partvidékén végighúzódik, számos kitermelési régiót magába foglalva. A projektet vezető első számú orosz olajcég, a Rosznyefty becslése szerint a projekt költsége tíz év alatt 111-170 milliárd dollárra rúghat, körülbelül 400 ezer munkást fog foglalkoztatni, és 15 új ipari település, két új repülőtér, valamint 800 kilométer új csővezeték létrejöttét is eredményezi nem mellesleg. Mindemellett új kikötők és egyebek mellett egyedi kialakítású hajók építésére is szükség lesz, melyek a zord téli időszakban is biztosíthatják a területekhez való hozzáférést, amikor a tengert jég borítja. Ennek érdekében az orosz Távol-Keleten, Vlagyivosztok közelében új hajógyárat hoztak létre, amely a terv szerint legalább 12 darab, jeges vízben is elboldoguló olajtankert fog építeni, melyek közül az elsőt már 2020 májusában vízre bocsátották. A beruházás nyomán a Rosznyefty szerint egy új "olaj- és gáztartomány" alakulhat ki a szibériai Tajmir-félszigeten.

Jótékony gazdasági hatások

Igor Szecsin, a Rosznyefty vezérigazgatója a Vlagyimir Putyinnal folytatott munkamegbeszélést követően, az orosz elnök jelenlétében jelentette be az építési műveleteket 2020 novemberében, miután az orosz állam jókora támogatást nyújtott a projekthez. A munka elindításához erőteljes ösztönzők alkalmazására volt szükség: a projektben részt vállaló társaságok a feladathoz mérhető kolosszális adócsökkentést kértek és kaptak a sarkvidéki régió fejlesztésének kifejezett céljára hivatkozva. A KPMG OilPrice.com által idézett becslése szerint az adókedvezmények összértéke a következő három évtizedet tekintve elérheti a 41 milliárd dollárt, vagyis ennyivel mérsékelte a kormány a vállalatok adófizetési kötelezettségét.

A zöldszervezetek heves kritikái ellenére várhatóan teljesülnek Putyin azon tervei, melyek szerint a következő 10-15 évben a források sarkvidéki kitermelése drámai mértékben bővül, a kiépülő Északi-tengeri út (NSR) pedig a kitermelt energiahordozó (európai és ázsiai) piacra juttatásának elsődleges közlekedési útvonalává válhat - különösen Kína irányában. A terv szerint 2024-ben már akár napi 600 ezer hordó, évi mintegy 30 millió tonna olajat pumpálhatnak felszínre a projekt keretében, ami a második szakaszban évi 50, a harmadik fázisban pedig évi 100 millió tonnára, akár 2 millió hordó/nap szintre is emelkedhet.

Az orosz költségvetés szempontjából nyilvánvaló előnyökön túl a masszív építkezés az egész orosz gazdaság nagy részére is jótékony élénkítő hatással lehet. A kedvező következmények között említhetők a munkahelyteremtés mellett a sok-sok ezer tonnányi acélszükséglet kielégítését szolgáló megrendelések, valamint egyebek mellett a szükséges új erőmű-építkezések is. A projekt támasztotta extra villamosenergia-igény fedezése érdekében összesen mintegy 2500 MW új erőművi kapacitás és 3500 kilométernyi vezeték telepítését tervezik (összevetésül, a Paksi Atomerőmű teljesítménye körülbelül 2000 MW).

A Vosztok-projekttől függetlenül a sarki régió készleteinek jelentős részét a Kara-tenger déli oldalán elterülő (egyébként a magyarral nyelvrokon nyenyec nép szállásterületével részben megegyező) Jamal- és Gidan-félszigeten azonosították. A térségbeli kitermelés fellendítése felé az első lépést nem az oroszok, hanem az amerikai Exxon Mobil tette meg, miután kutatás-fejlesztési megállapodást kötött 2011-ben a Rosznyefttyel, aztán az első kutat egy norvég fúrótorony készítette 2014-ben. A területen való kutatás szinte a kezdetektől rendkívül ígéretes eredményeket hozott, így aztán az amerikai óriáscég bizonyára meglehetősen kelletlenül vonult ki az együttműködésből, amire az ukrajnai Krím-félsziget megszállását követően Oroszországgal szemben kivetett amerikai szankciók következtében kényszerült rá.

Egyedül nem megy?

A kelet-szibériai területeket, így egyebek mellett a Vankori olajmezőt, a Zapadno-Irkonszki blokkot és a Tajmir-félszigetet magába foglaló Vosztok projektbe ugyanakkor - tekintettel a feladat és a finanszírozási igény nagyságára - ismét külföldi partnereket von be az orosz állami olajipar. Így a Trafigura nemzetközi árupiaci kereskedő társaság egy nem közölt összegért 10 százalékos részesedést szerzett a projektben novemberben, és a Rosznyefty más lehetséges nemzetközi partnerekkel, elsősorban kereskedőházakkal is tárgyalásokat kezdeményezett az esetleges belépésről. A társaság már 2019-ben felvette a kapcsolatot japán, kínai és indiai befektetőkkel is, de az olajár 2020-as összeomlásával ezek a megbeszélések is megfeneklettek egy időre.

A Rosznyefty projektjei mellett Oroszország egyéb beruházásoktól is a sarkvidéki olaj- és gázkitermelés felfuttatását várja. Ilyen például a Novatek nevű orosz (cseppfolyósított földgáz-) LNG-exportőr projektje, amely cég a Gazprom mögött a második legnagyobb gáztermelő az országban. A társaság jamal-félszigeti beruházása keretében 16,5 millió tonnás éves kapacitást épített ki, 2030-ig a terv szerint 70 millió, 2035-ig pedig 80-140 millió tonnára emelnék az éves LNG-export kapacitást, ami már a jelenlegi világelső Katar és Ausztrália vonatkozó adatait is meghaladja.

Az északi-sarki potenciál jelentőségét érzékelteti, hogy az asztalnál a Gazpromnyeftynek, a harmadik legnagyobb orosz olajtársaságnak is osztottak lapokat. A vállalat 2020-ban kézbesítette az első szállítmány, a sarki régióban termelt olajat Kínának, mégpedig az NSR útvonalon (46 nap alatt), de tevékenységét már 2013 óta folytatja a térségben, ahol 2019-ben termelése mintegy 30 százalékát realizálta. A Gidan-félszigeten történő kutatás-termelés fejlesztése érdekében a Gazpromnyefty tavaly a Royal Dutch Shellel is vegyesvállalatot alapított, és bár a munka nem halad túl gyorsan - nem utolsó sorban a szállítási, illetve olaj- és gázinfrastruktúra helyi hiánya miatt -, valószínűsíthető, hogy a pozitív kutatási eredmények nyomán hamarosan itt is beindul a tömeges termelés.

A fentiekre tekintettel Oroszország sarkvidéki olaj- és gázkutatás-termelési projektjeit nehéz túlértékelni. Azt is észre kell venni ugyanakkor, hogy miközben a nagy nemzetközi olajvállalatok jelentős része már inkább a megújuló energia szektorban fejleszt, Oroszország még mindig a fosszilis energiahordozókra helyezi a tétet. A 2035-ig terjedő orosz ásványkincs-stratégia a fosszilis energiahordozók fokozódó globális keresletével számol az időszak végéig, azzal együtt, hogy a várakozás szerint az olaj és szén helyébe részben a földgáz lép. Az ásványkincsek továbbra is versenyelőnyt biztosítanak az orosz gazdaságnak, meghatározva az ország helyét és szerepét a világban - fogalmaz a stratégia. Viszont a tiszta energiaforrásokat helyzetbe hozó energiaátmenet ellenére az is igaz, hogy az olaj és a gáz a következő egy-két évtizedben még nagy valószínűséggel meghatározó szerepet tölt be a világgazdaságban, amit az orosz olajipar a jelek szerint igyekszik a lehető legnagyobb mértékben ki is használni.

Major András