NRGreport
Menü

Már ott tartunk, hogy az amazonasi esőerdő hozzátesz a klímaváltozáshoz

Fenntarthatóság | Stuth-Nagy Niki | 2021-03-18 07:00

Elkészült az első széleskörű kutatás, ami azt vizsgálta, hogy mennyi üvegházhatású gáz kibocsátásáért felelős a bolygó tüdeje, az eredmények pedig ijesztőek: az emberi tevékenység miatt már ott tartunk, hogy az amazonasi esőerdő nem lassítja, hanem éppen hogy gyorsítja a klímaváltozást.

Azt már egy ideje tudjuk, hogy az Amazonas-medence esőerdejét elképesztő mértékű erdőirtás fenyegeti: 2019 augusztusa és 2020 júliusa között olyan nagymértékű volt az erdőirtás az Amazonas-medence brazíliai részén, hogy arra 2008 óta nem volt példa. Egy év alatt több mint 11 ezer négyzetkilométernyi – vagyis naponta 4340 futballpályányi – esőerdőt vágtak ki. A megelőző egy évhez viszonyítva ez 9,5 százalékos növekedés. Az amazóniai esőerdőt a térség más országaiban is pusztítják, például Kolumbiában, ahol fegyveres bandák elűzik a védett területekről az erdőőröket.

Az erdők, főleg az ilyen óriási kiterjedésűek, mint az amazonasi esőerdő, képesek a légkörből szén-dioxidot kinyerni, ezzel hozzájárulni ahhoz, hogy a károsanyag-kibocsátás következtében az atmoszférában maradó üvegházhatású gázok mennyisége csökkenjen. Kutatások már korábban is kimutatták, hogy az emberi tevékenység, a fakivágás, az ennek következtében egyre gyakoribb szárazság, valamint a globális felmelegedés okozta magasabb hőmérsékletek kompromittálják az erdő szénelnyelő képességét. A most készült friss, 30 szakértő által jegyzett kutatás azonban azt is kimutatta, hogy az esőerdő már most több káros anyag kiengedéséért lehet felelős, mint amennyit megköt a légkörből.

A Frontiers in Forests and Global Change tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint az esőerdőben megjelenő emberi és természetes változások következtében a terület már nem klímaváltozást lassító, hanem a globális felmelegedéshez hozzájáruló tényezővé vált.

Szerencsére a szakértők szerint a folyamat még mindig visszafordítható, de ehhez az is kell, hogy csökkenjen az emberi kibocsátás, és ezzel egyidőben szoruljon vissza az Amazonas-medence drámai erdőirtása. Ezen kívül a gátépítéseknek is le kell állniuk, a már meglévő kár orvoslására pedig új fákat kell ültetni, hogy idővel azok is növeljék az erdő szénbefogadó képességét.

Egyáltalán nem mindegy, hogy mennyire figyelünk oda a Föld tüdejének is nevezett erdőre: a terület még így megtépázva is öt évnyi kibocsátott káros anyagnak megfelelő szén-dioxidot képes tárolni a talajban és a növénytakaróban, ami nagyjából 200 gigatonnának felel meg.

A helyzet pedig elkeserítő: a környezetvédők és a kutatók szerint a fakitermelés mértéke várhatóan tovább fog emelkedni az évek folyamán, Brazíliában legalább is valószínűleg, mivel az erdőirtást felügyelő hatóságok valószínűleg lazítottak az ellenőrzéseken az új koronavírus-járvány miatt. Noha a kormányok elrendelték a társadalmi távolságtartást, az intézkedések nem biztos, hogy elérnek a távoli vidékekre is: mivel a fakitermelők és egyéb tevékenységeket végzők is folytatják a munkát, a koronavírus a természetvédelmi területeken élő őslakosokhoz is eljut.

Stuth-Nagy Niki | Forrás: National Geographic