Algéria, Csád, Irak és Nigéria az elsők között tapasztalja meg a politikai instabilitást, mivel érzik már az alacsony széndioxid-kibocsátású energiatermelésre való áttérés következményeit – derül ki egy kockázati tanácsadó cég most készült jelentéséből.
A cég csütörtökön közzétett 2021-es politikai kockázati kilátásaiban arra figyelmeztet, hogy azon országok, amelyeknek nem sikerült diverzifikálniuk – vagyis némiképp függetleníteniük – saját gazdaságukat a fosszilis anyagok exportjától, a „politikai instabilitás lassan megérkező hullámával” szembesültek.
Mivel a fosszilis tüzelőanyagoktól való elmozdulás a következő 3-20 évben tovább fog gyorsulni, illetve a Covid-19 járvány szép lassan felemészti az elmúlt években felhalmozott olajexportból származó bevételnövekedést, a kockázati tanácsadó arra figyelmeztetett, hogy az olajfüggő országok nem képesek alkalmazkodni a hitelkockázat, a politika és a szabályozás éles változásai okozta kockázatokhoz.
Noha néhány ország rövid távon növeli a fosszilis tüzelőanyagok beruházásait, a konszenzusos becslések azt mutatják, hogy 2030-ban, ha elérik a csúcsot, ezt követően lendületet kap az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé történő átmenet, s ez bizony bevételi forrásaik átrendezésére kényszeríti az olajtermelő országokat. (Példaként Irak és Nigeria az elmúlt időszakban is többet termelt az előírt csökkentett mennyiséghez képest.)
"Elemzők szerint a legsúlyosabban sújtott országok a csökkenő szénhidrogén-bevételek, a politikai zűrzavarok és a nem-olajalapú szektorok sikertelen talpraállításának negatív spiráljába kerülhetnek.
A 2014-es olajár-összeomlás óta a legtöbb exportőr stagnált, vagy visszafordította gazdasága diverzifikálásának erőfeszítéseit, és az azt követő években sokan inkább megduplázták a termelést, csak hogy betömjék a lyukakat – olvasható ki a Maplecroft adataiból.
"Mindezek ellenére a többségük elkezdte felélni deviza-tartalékaikat, beleértve Szaúd-Arábiát is, amely az elmúlt években felhalmozott dollárkészletének már majdnem felét elégette"
– említi meg a jelentés.
A három legfontosabb tényezőnek a megtérülési költségeket, a diverzifikációs képességet és a politikai ellenálló képességet határozták meg – ezek döntik el majd a stabilitásra gyakorolt hatás súlyosságát, ha berobban az energiaátmenet.
„Jelenleg az a helyzet, hogy ha az országok break-even pontjai – az olajárak, amelyet az importért kell fizetni- meghaladják azt, amit a piacok nyújtani tudnak, korlátozott választási lehetőségek állnak rendelkezésre: lehívják a devizatartalékokat, mint például Szaúd-Arábia tette 2014 óta, vagy leértékelik valutájukat, ahogy Nigéria vagy Irak 2020-ban, így hozva gyakorlatilag egyensúlyba az importot és exportot – mindezt az életszínvonal rovására”– magyarázta a jelentés.
Nigéria, Afrika legnagyobb gazdasága, devizabevételeinek mintegy 90 százaléka függ nyersolaj-értékesítéstől, tavaly március óta már kétszer is leértékelte pénznemét (naira). Az IMF a múlt hónapban az ország jegybankját még egyszer leértékelésre szólította fel, de ez már ellenállásba ütközött.
A Verisk Maplecroft kutatói szerint a közelmúltbeli deviza leértékelései a „sivár opciók előhírnöke” voltak az olajtermelő országok számára, amelyeknek vagy diverzifikálniuk kell végre, vagy kényszerű gazdasági kiigazításokkal kell szembenézniük.
"Számos nettó olajtermelő országnak, ha nem is többségnek, nehézségei vannak a diverzifikációval, főként azért, mert az országban hiányoznak a szükséges gazdasági és jogi intézmények, az infrastruktúra és az emberi erőforrások" – mondta James Lockhart Smith, a piaci kockázatért felelős vezető.
"Még az ilyen intézmények működése mellett is, a politikai környezet, a korrupció vagy a kormányzás kihívásai és a beágyazódott érdekek miatt jónéhányan egyszerűen nem tudják megoldani, hogy kilábaljanak a bajból, még akkor sem, ha tisztában vannak vele, hogy ez lenne az ésszerű.
A legkiszolgáltatottabb országoknak azon magasabb költséggel működő kitermelők számítanak, amelyek nagymértékben függnek az olajbevételektől, alacsonyabb diverzifikációs képességgel bírnak és politikailag kevésbé stabilak – áll a jelentésben, amelyben Nigériát, Algériát, Csádot és Irakot nevezték meg, mint akiket először „elérhet a vihar”, köszönhetően a fix vagy csúszó leértékelésű árfolyamaiknak. Angola, Gabon és Kazahsztán következik a sorban, mint szintén veszélyeztetett kategória – kérdés náluk is, hogy mennyire tudnak alkalmazkodni a szénhidrogénektől való elmozdulás időszakához.
Az alacsonyabb költséggel működő öbölbeli termelők, akik erősebb gazdasági intézményekkel és erőforrásokkal rendelkeznek -ami lehetővé teszi a könnyebb diverzifikációt – mint például az Egyesült Arab Emírségek és Katar, úgy ítélték meg a jelentésben, hogy ők a legkevésbé fogékonyak a politikai zűrzavarra. Lockhart Smith szerint azonban még ők sem fogják teljes mértékben sértetlenül átvészelni az elkövetkező időszakot.
Grafikon: maplecroft.com
Térkép: afrika.terkepek.net