Fenntarthatóság

Az egész világ lebeszélné Európát klímafegyvere bevetéséről

Major András | 2021.03.31. 03:00

Az európai karbonvám kulcsfontosságú a 2050-es klímasemlegesség és a Párizsi Klímaegyezmény céljainak eléréshez, és biztosítja az egyre szigorodó fenntarthatósági kritériumok közepette működő uniós vállalatok túlélését – állítják a konstrukció támogatói. Közben a világ többi része Kínától, Japánon, Indián és az afrikai országokon át az Egyesült Államokig úgy vélik, bevezetése protekcionista és elfogadhatatlan lépés lenne. Sőt, az EU saját vállalatainak egy része is ellenzi az ezzel járó változást.

Az Európai Parlament március 10-én szavazta meg nagy többséggel a karbonvám létrehozását. Bevezetésének fő célja, hogy megvédje az uniós vállalatokat a gyengébb klímapolitikai célokkal rendelkező országokból érkező olcsóbb importtól és hogy megakadályozza a karbonszivárgást, vagyis az európai vállalatok külföldre települését a szigorodó klímavédelmi szabályok elől. Ez leginkább az olyan nehézipari ágazatokat fenyegeti, mint az acélgyártás, ahol az európai cégeknek kemény versenyt támaszt az olcsó kínai termékek importja, melyeknek otthon enyhébb környezetvédelmi elvásároknak kell megfelelniük. A karbonvámot első körben a nyersanyagiparban vezetnék be – így a későbbiekben az összetett feldolgozóipari termékekre vonatkozóan könnyebb tapasztalatokat szerezni -, de például a villamosenergia-szektorra is kiterjedne, vagyis akár az Ukrajna és Szerbia felől érkező magyar áramimportot is érintené.

Visszaforgatnák a fenntarthatóságba

Az Európai Bizottság a Zöld Megállapodása kulcsfontosságú eszközének tartott karbonvámmal, szén-dioxid-vámmal vagy karbonhatáradóval (hivatalos nevén: Carbon Border Adjustment Mechanism, szén-dioxid határ kiigazítási mechanizmus – EU CBAM) biztosítaná, hogy az Unió határain kívülről importált, nagyobb szén-dioxid-kibocsátással előállított termékek ne élvezzenek tisztességtelen előnyt európai versenytársaikkal szemben. Utóbbiak növekvő részének az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerben (EU ETS) is adható-vehető CO2-kibocsátási kvóták megvásárlásával kell ellentételeznie emisszióját, ezért érdekelt tevékenysége fokozott kizöldítésében. A terv szerint a karbonhatáradóból befolyó bevételek az uniós költségvetésbe kerülnének vissza, majd visszaforgatnák a fenntartható gazdaság kialakításába, a klímasemleges és versenyképes gazdaságra való áttéréshez szükséges beruházásokat támogatva.

Az 1 tonna CO2-kibocsátási árának is tekinthető kvóták (EUA) árfolyama 2021 eleje óta több mint 30 százalékkal 43 euró körüli szintre emelkedett márciusban, és 2013 április mélypontja óta közel 16-szorosára nőtt. A kvóta szinte 2020 egészében is folyamatosan drágult, a járvány ellenére is, ezzel együtt csak tavaly decemberben döntötte meg a 2008 júniusi, 30 euró körüli szintet. A drágulásnak több oka is van, de az utóbbi időben a Bloomberg értesülései szerint már nagyrészt spekulatív műveletek tolták még magasabbra a jegyzést. Ezért az Európai Bizottság jelenleg is felülvizsgálja a rendszert, a befektetői spekuláció piaci hatásait is elemezve. A kvóta ára várhatóan ettől függetlenül is tovább emelkedik majd, ahogy az EU fokozza klímavédelmi erőfeszítéseit. A francia ipari szövetség (AFEP) 2020-as jelentése szerint az árfolyam 2050-ben meghaladhatja a 230 eurót – igaz, az előrejelzés csak 2030 körül számolt az azóta elért 40 eurós kvótaárral.

Mindez azért érdekes, mert az elképzelés szerint a karbonvám gyakorlati megvalósítása úgy nézne ki, hogy az EU-n kívülről érkező termékek gyártóinak az Unió rendszeréből kellene kibocsátási kvótákat vásárolniuk, ezzel kiegyenlítve a CO2-emisszió árát. Bizonyos mennyiségű kvótát ugyanakkor jelenleg is ingyen osztanak szét az energiaintenzív európai szektorok, így például a cement- és az acélgyártók között azért, akik így kibocsátásuk egy részét ezekkel fedezhetik. Az ingyenes jutattást ki kellene vezetni annak érdekében, hogy a karbonvám megfeleljen a Kereskedelmi Világszervezet (World Trade Organization) szabályainak, de az érintett európai iparágak képviselői ezt egyelőre meg tudták akadályozni lobbitevékenységükkel, így az Európai Parlament ezzel együtt döntött a karbonvám megteremtéséről. Bevezetése után azonban értelemszerűen nem maradhat fenn az ingyenes juttatás rendszere. További nehézséget jelent, hogy a vám hogyan lesz alkalmazható azokra az államokra, amelyekben nem országos, hanem helyi szinten működnek szén-dioxid-kereskedelmi rendszerek, mint például Kaliforniában.

Az utolsó eszköz, az utolsó pillanatban

John Kerry, aki jelenleg Joe Biden, az Egyesült Államok elnökének klímaügyi megbízottja márciusi európai körútján figyelmeztette az EU-t, hogy a karbonvámnak az utolsó eszköznek kell lennie, a Financial Times beszámolója szerint arra sürgetve a közösséget, hogy a tavalyról idén novemberre halasztott glasgow-i ENSZ-klímacsúcs előtt kerülje el az új tarifa kivetését. A klímaszakértők szerint azonban a világ az utolsó pillanatban van ahhoz, hogy elejét vegye a katasztrofális mértékű klímaváltozásnak, és míg Európa a maga CO2-kibocsátás-kereskedelmi rendszerével a nagy régiók közül talán a legjelentősebb – de messze-messze nem elégséges – erőfeszítést tette a kibocsátás csökkentésére, a többi kontinensen még ennyire sem sietnek a gazdaságot érzékenyen érintő klímavédelmi intézkedések bevezetésével. Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá jelenleg több mint 11 ezer energia-nagyfogyasztó tartozik, például erőművek, gyárak és légitársaságok, ezáltal az Unió teljes üvegházgáz-kibocsátásának mintegy 40 százalékát fedi le.

E szempontból tehát az elvileg transzatlanti klímaszövetséget építő Kerry érvelése nem tűnik különösebben megalapozottnak. Az Egyesült Államok klímapolitikája Donald Trump elnöksége alatt lépéshátrányba került Európával szemben, és bár az EU arra ösztönzi az USA-t, hogy kövesse az általa állított olyan példákat, mint a kibocsátáskereskedelem és az új zöld taxonómia (amely fenntarthatósági standardokat és definíciókat határoz meg), Kerry szerint az Államok inkább a saját útját fogja járni ezeken a területeken. Joe Biden választási programjának központi részét képezte a klímaváltozás elleni fellépés, de a taxonómia és egyéb fenntarthatósági kérdésekben még várat magára a végső döntés.

A gazdaságaik sikereiket nagyban a versenyképes, de fenntarthatósági elvárásoktól kevésbé szorongatott exportra építő ázsiai országok döntéshozói szintén ellenzik a karbonvám bevezetésének tervét. Kína szerint fennáll a lehetősége, hogy kereskedelmi konfliktust vált ki a lépés, India diszkriminatívnak és a nemzetközi megállapodásokkal ellentétesnek tartja a karbonvámot, melyet Japánban elsősorban az acélipar ellenez, a pálmaolaj-export miatt pedig már amúgy is feszült kapcsolatokból kiindulva valószínűleg Indonézia is negatívan fogadná az illeték kivetését – összegez a Konrad Adenauer Alapítvány átfogó felmérése.

Nehéz szülés lesz

Az ellenállás mérséklése érdekében a szakértők alapos és hosszú kétoldalú egyeztetési tárgyalásokat tartanak szükségesnek a bevezetés előtt az EU és az érintett országok politikai és gazdasági döntéshozói között, melynek során az EU-nak várhatóan engedményeket kell tennie. A karbonvámból befolyó bevételek egy részét például érdemes lehet a fejlődő országok kibocsátáscsökkentési erőfeszítéseinek támogatására fordítania, a rendszer egyik távlati céljának pedig annak kellene lennie, hogy az európai és külső országok szén-dioxid-kibocsátási árazását egy szintre hozza, ezzel magát a vámot is szükségtelenné téve a továbbiakban. Az árazás következetes és átlátható összevethetőségére, illetve közelítésére vonatkozó terv kidolgozása szintén fontos lenne ahhoz, hogy más országok is méltányosnak tartsák az intézkedést.

Az afrikai országok egy része hasonló ellenérveket hangoztat a karbonvám ellen, amely különösen a kevésbé jó pénzügyi és humán kapacitással rendelkező, alacsony CO2-kibocsátású államok érdekeit sértené. Ráadásul Afrika számos országa olyan, meglehetősen energiaintenzív iparágakra van utalva, mint az alumíniumgyártás és -export, miközben a kontinens teljes energiafelhasználásában a megújulók aránya várhatóan még 2030-ban sem éri majd el a 10 százalékot – figyelmeztetett az Euractiv beszámolója szerint Youba Sokona, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testület mali alelnöke egy, a francia kormány által szervezett konferencián.

Az Európai Bizottság júniusig dolgozza ki a karbonvám 2023-ban tervezett bevezetésére vonatkozó konkrét javaslatát. Ennek során az EU végrehajtó szerveként figyelembe kell vennie a parlament döntését is, a tagállamok pedig valószínűleg ezt követően rögzítik saját álláspontjukat a kérdésben. A végleges törvény ezért várhatóan egy akár több hónapig elhúzódó, fájdalmas tárgyalási folyamat után születhet meg, amelyben az EU-nak nem csak a saját ipara, de a világ többi részéről az Unióba exportáló országok álláspontját is tükröző kompromisszumot kell elérnie.

 

Címlapkép forrása: Pixabay

  Major András
Bejegyzés megosztása
Ajánlott cikkek
Iratkozz fel hírlevelünkre!
©2024 NRGREPORT, Minden jog fenntartva.