A McLaren válasza a szigorodó környezetvédő szabályokra, nem a két tonnás elektromos sportkocsi. Az angolok ennél kifinomultabb megoldással álltak elő.

Az új-zélandi Bruce Mclaren által 1963-ban alapított versenycsapatot, Teddy Mayer és Ron Dennis virágoztatta fel. Dennis érdeme, hogy a McLaren jó ideje nem csak F1-es istálló, hanem autógyár is (1993). Ezzel a lépéssel az angolok olyan egzotikus sportkocsi márkákhoz csatlakoztak, mint a Ferrari és a Lotus.

Sportkocsi gyártóként a McLarennek is igazodni kell a környezetvédelmi szabályokhoz és az általánossá váló zöldítéshez. Ezt legkönnyebb úgy meglépni, ha idővel átállnak az tisztán elektromos hajtásra.

Ennek a lépésnek a hátránya a nagy tömeg és a kicsi hatótáv párosa.

A műfaj legnagyobb nevei a Rimac és a Lotus, a nemsokára gyártásba kerülő elektromos szuper sportkocsijaik 1950 és 1680 kilósak. Ezt a legkorszerűbb technológiák és a legmodernebb akkuk bevetésével érték el…

A McLarennél természetesen ilyen ”sózsákok” utcára bocsájtása nem működik, mert a céges irányelvekbe nem fér bele a nehéz sportkocsi és a szabadidő-autók készítése sem.

Amíg az akku technológia nem jár a mainál jóval magasabb szinten a tömeg és az energia sűrűség témájában, addig a megoldást a könnyítés és a hibrid technika bevetése jelenti.

Mivel az első szénszálas vázú utcai autót a McLaren készítette (F1, 1993), ezért ezen a téren komoly a tapasztalatuk. Annak ellenére, hogy a korábbi sportkocsijaik alapjául szolgáló MonoCell névre hallgató szénszálas vázat Ausztriában, a CarboTech cégnél gyártatták.

A változást azt hozta, hogy 2018-ban adták át a Sheffield régióban lévő kompozit üzemüket (MCTC). Az 50 millió fontba kerülő létesítményben a gyártás mellett, kutatás-fejlesztés is folyik. Ennek köszönhető az új sportkocsinak az alapja, ami egy rendkívül könnyű szénszálas váz (MCLA).

A 3 literes, V6-os, 160 kilós motor teljesítményét növeli az extrém könnyű villanymotor (15,3 kg), az elektromos energiát pedig a 7,4 kWh-ás, 88 kilós akkumulátorban tárolják.

A felvonultatott technikának, a szénszálas műanyagoknak és az alumínium elemeknek köszönhető, hogy az új típusnak a száraz tömege 1395 kg. Menetkészen, hűtőfolyadékkal, olajokkal és üzemanyaggal feltöltve már 1495 kilót mutat a mérleg.

"Vicces egy 185500 fontos (78 millió forint) sportkocsi forgalmijában olvasni a PHEV, azaz a 'tölthető hibrid' feliratot.

Az új technika miatt, az Artura 30 kilométeres elektromos hatótávval rendelkezik. Az angol vállalat ezzel az új típussal emlékezik meg arról, hogy pont 40 éve, 1981-ben debütált a F1-ben az első szénszálas vázú versenyautó.

A McLaren MP4/1-et, anno még a Hercules repülőgépgyár segítségével készítették. Utána gyorsan elsajátították és tovább is fejlesztették a szénszállal és a kompozitokkal kapcsolatos szaktudásukat. Az angol vállalat, a friss fejlesztésű szuper könnyű vázzal és a hidrid rendszerrel teszi zöldebbé a jövendőbeli választékát.

A tisztán elektromos sportkocsijuk kb. 2025 után érkezhet, amikorra remélhetőleg széria éretté válik a gyorsan tölthető, nagyobb kapacitású és a jelenleginél jóval könnyebb szilárd test akkumulátor.

Az Artura összteljesítménye 680 lóerő, a végsebessége 328 km/óra, 100 km/órára 3 másodperc, 200 km/órára pedig 8 sec alatt gyorsul.

Fotó: McLaren