A Potsdami Klímahatáskutató Intézet arra a következtetésre jutott, hogy a villamosítás abszolút prioritás, azonban a hidrogént inkább a légi közlekedés és a magas széndioxid-kibocsátású iparágak dekarbonizálására kellene fordítani.
A hidrogénnek fókuszáltan a légi közlekedés és a világ nagy szén-dioxidkibocsátással járó iparágainak dekarbonizálásában érdemes szerepet szánni, ellenkező esetben pont fosszilis tüzelőanyag-függőségbe kergetjük a világot hosszú távon, és növeljük az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátását – állítja a tanulmány.
A Potsdami Klímahatáskutató Intézet (PIK) kutatói megállapították, hogy a hidrogént csak olyan ágazatokban érdemes használni, amelyek „nem villamosíthatók”, hiszen a hordozó gyártása „egyáltalán nem hatékony, ráadásul nagyon költséges és a rendelkezésre állása is túl bizonytalan, hogy széles körben helyettesítse a fosszilis üzemanyagokat” – mindez pedig kellene ahhoz, hogy autós közlekedésre vagy otthonok fűtésére megbízhatóan alkalmas legyen.
A legtöbb ágazatban az áram közvetlen felhasználásának több értelme van gazdaságilag, például elektromos autókban vagy a hőszivattyúkban. Azonban ha globálisan hidrogén-alapú üzemanyagokra fogunk támaszkodni és mellette ragaszkodunk a belsőégésű technológiák megtartásához, akkor ezzel csak tovább növeljük a fosszilis-függőséget.
A hidrogénalapú tüzelőanyagok kiváló tiszta energiahordozók lehetnek – ugyanakkor nagy költségekkel és kockázatokkal járnak, ezért univerzális éghajlati megoldás szempontjából kissé hamis ígéretnek tűnnek.
"A hidrogénalapú fűtőanyag „nagy valószínűséggel szűkös erőforrás és még legalább egy évtizedig nem lesz versenyképes. Bár csodálatosan sokoldalú, nem elvárható, hogy széles körben helyettesítse a fosszilis anyagokat"– mondta el Falko Euckerdt, a kutatás vezetője.
Ha arra tesszük le a voksunkat, hogy széleskörben fogjuk használni a hidrogént, mindemellett közben ragaszkodunk a belsőégésű technológiákhoz, és azokat hidrogén alapú anyagokkal akarjuk fűteni, akkor ezzel pont növeljük az esélyt, hogy továbbra is fosszilis anyagokat kell még használnunk.
Gunnar Luderer, a PIK Energy Systems Group vezetője elmondta, hogy bolygónk hatalmas szél- és napenergia-potenciáljának jobb kihasználásával, az elektromos tüzelőanyagok nemzetközi forgalmazása révén megoldhatók a megújuló energia szűk keresztmetszetei a sűrűn lakott országokban is, mint Japánban vagy Európában.
Mivel azonban a nemzetközi és országos éghajlati célok egyaránt azonnali kibocsátáscsökkentést igényelnek, az éghajlat szempontjából a közvetlen villamosításnak kell elsődlegesnek lennie mindenki számára egy biztonságosabb jövő biztosítása érdekében.
A hidrogént – hangsúlyozta Euckerdt – prioritásként kell kezelni a „nélkülözhetetlen alkalmazásoknál”, ideértve a hosszú távú repülést, a vegyi alapanyagokat, az acélgyártást és a magas hőmérsékletű ipari folyamatokat, olyan ágazatokat, amelyeket „közvetlenül nem tudunk villamosítani”.
A világ jelenleg messze nem használja ki 100% -ban a megújuló villamos energiát, és a túlzott hidrogénre való átállás a közvetlen villamosítási alternatívák helyett „a termelés mennyiségének akár tizennégyszeresét is” igényelheti.
Ha a jelenlegi villamos energia-keverékkel állítják elő, a hidrogén-alapú üzemanyagok épp hogy jobban növelik- és nem csökkentik – az üvegházhatású gázok kibocsátását.
A szén-dioxid-árak emelkedésével a hidrogén alapú üzemanyagok versenyképessé válhatnak 2040-re költséghatékonyság szempontból. Ez azonban már túl késő azon ágazatok számára, ahol közvetlen villamosítási alternatívák is léteznek, hiszen közben az üvegházhatású gázok kibocsátásának sürgős csökkentési programja sem szenvedhet csorbát.
A jövőbeni költségekkel kapcsolatos bizonytalanságok ellenére, a hidrogén-alapú anyagok 2040-50 körül az összes fennmaradó fosszilis üzemanyag helyettesítő technológiájává válhatnak. A megvalósítás azonban jelentős politikai támogatáson és mintegy két évtizedes anyagi támogatáson is múlik, mielőtt kizárólag a szén-dioxid-ár növelése biztosításával tudunk üzleti modelleket felállítani- tették hozzá a szakértők.