A latin-amerikai bányászat évszázadok óta rabul ejti a nemzetközi befektetőket, és az ágazat vonzereje továbbra is ugyanolyan erős. Valószínű, hogy a kontinens még több ásványkinccsel rendelkezik, mint amennyit a hivatalos statisztikák mutatnak.

500 évvel ezelőtt elég volt a Birúról szóló meséket csak hallani egy varázslatos, arannyal teli földről, amelyet ma Peru néven ismerünk, hogy meggyőzze Francisco Pizarro spanyol hódítót egy kockázatos expedíció indításáról az inkák ellen. Az akkor néhány ezer fontnyi arany és kétszer annyi ezüst mai árakon nagyjából 3 milliárd dollár értékű lenne.

Bár ezután is meglódultak újabb befektetők a régióba, hasonló módon aranyládák után kutatva, de már kevesebb sikerrel jártak. A misztikus El Dorado végül idő- és pénzpocsékolásnak bizonyult a keresésére indított expedíciókat támogató brit, spanyol és német befektetők számára.

Miután a latin-amerikai országok nagyjából 200 évvel ezelőtt elnyerték függetlenségüket, a nemzetközi bányászati befektetőknek változtatniuk kellett a megközelítésen. A latin-amerikai bányászati ágazat vonzereje továbbra is ugyanolyan erős.

A bolygó legnagyobb réz-, lítium- és ezüstkészletei mellett rengeteg arannyal is rendelkezik a kontinens, s a szerény helyi keresletből adódóan az országok természetes exportőrré váltak. A régió fémvagyona nem újdonság, viszont ami megváltozott, azok a föld feletti körülmények. Latin-Amerika bányabarát joghatósággá vált, a kanadai, amerikai, ausztrál és brit tőzsdén jegyzett nemzetközi bányavállalatok széles skálájával. Az 1980-as évek óta a régióban kialakult szilárd demokráciák lehetővé tették számos latin-amerikai ország számára, hogy végre tisztességes rendszereket alakítson ki a nemzetközi bányászati befektetések kezelésére. Természetesen a bányászott fémekből származó haszon kockázatos üzlet – Pizarro végül halálra lett vagdosva, és utolsó pillanatait azzal töltötte, hogy keresztet festett a saját vérével. De a stabil, londoni tőzsdén jegyzett, folyamatos nyereséget termelő nagyvállalatoktól kezdve a következő nagy leletet kereső feltárókig Latin-Amerika rengeteg érdekességet kínál.

Latin-Amerika fémvagyona

Latin-Amerikában a bányászati befektetők számára az a legjobb, hogy hihetetlenül gazdag nemes- és nemesfémekben. A régió bányászati erőközpontjai, Chile, Peru, Brazília és Mexikó különösen áldott helyzetben vannak.

Az amerikai földtani intézet szerint:

– Chile rendelkezik a világ legnagyobb réz- és lítiumkészletével, valamint a hetedik legnagyobb ezüstkészlettel

– Peru rendelkezik a világ legnagyobb ezüstkészleteivel, harmadik legnagyobb rézkészletével, harmadik legnagyobb cinkkészletével, negyedik legnagyobb nikkelkészletével és ötödik legnagyobb aranytartalékával

– Mexikó rendelkezik a világ negyedik legnagyobb cinkkészletével, ötödik legnagyobb ólomkészletével, hatodik legnagyobb rézkészletével, hatodik legnagyobb ezüstkészletével, és a tíz legnagyobb aranytermelő ország közé tartozik

– Brazília rendelkezik a világ második legnagyobb vasérctartalékával, harmadik legnagyobb nikkel-, negyedik legnagyobb ón- és hetedik legnagyobb aranytartalékával.

A már ismert erőműveken kívül is vannak világszínvonalú fémlelőhelyek a régióban szétszórva. Így például a Dominikai Köztársaságban található a világ harmadik legnagyobb aranybányája, míg Guatemalában a második legnagyobb ezüstbánya. Argentína és Bolívia Chilével együtt a "lítium-háromszög" részét képezi, amely együttesen a globális erőforrások – azaz a potenciális tartalékok – mintegy 54%-át birtokolja. Bolívia a tíz legnagyobb cink- és ólomkészlettel is rendelkezik.

Sőt, valószínű, hogy Latin-Amerika még több ásványkinccsel rendelkezik, mint amennyit a hivatalos statisztikák mutatnak, mivel politikai és gazdasági tényezők egyvelege megakadályozta a nemzetközi bányászokat abban, hogy Argentínában és Ecuadorban kiterjedt feltárásokat végezzenek. Tekintettel arra, hogy Peru és Chile legnagyobb bányái az Andokban találhatók, ésszerűnek tűnik a feltételezés, hogy a szomszédos hegyvonulatok is gazdagok ásványi anyagokban. Az argentin bányászati miniszter, Daniel Meilán szerint az ország ásványkincs-potenciálja Chile GDP-jének nagyjából 15%-át teszi ki, és valami hasonlót a helyzet Peru esetében is.

Érdekes, de Argentínában ez mindössze 1%, annak ellenére, hogy az Andok nagyobb részével rendelkezik, mint Chile, és ezért valószínűleg több ásványi anyaggal.

Mivel az elmúlt években mind Argentína, mind Ecuador megváltoztatta bányászati politikáját, és megnyitotta kapuit a befektetők előtt, hamar kiderülhet, hogy tényleg így van-e. Sőt, ezzel akár új, határ menti piacokat teremthet a régióban.

Réz, lítium és arany

Latin-Amerika nem csak hogy gazdag fémekben, hanem pont a megfelelő fémekben gazdag. A réz és a lítium izgalmas középtávú kilátásokkal rendelkezik, míg az aranybányászat is érdekes lehetőséget kínál. Ezt megerősíti az S&P Global hitelminősítő ügynökség piackutató részlegének nemrégiben készült tanulmánya, amely megállapítja, hogy "2014 óta először fordult elő, hogy a nemesfémek az aranyhoz hasonlóan a latin-amerikai feltárások első számú célpontjai közé tartoznak”

A nemesfémek feltárásának növekedését tekintve a réz egyértelműen bikapiacos.  Az emelkedést eleinte a hatalmas kínai kereslet hajtotta, illetve az elektromos járművek jelenlegi gyors növekedése meghatározta a vörös fém kilátásait. Egy akkumulátorral működő elektromos jármű körülbelül 83 kg rezet használ fel, míg egy belsőégésű motor csak 23 kg-ot. A hibrid járművek, mint például a Prius, általában valahol a kettő között helyezkednek el. A McKinnsey tanácsadó cég becslése szerint az elektromos járművek éves értékesítése 2020-ban eléri a 4,5 milliót, szemben a 2017-es 1,2 millióval. Ez még mindig csak az éves könnyű elektromos járműeladások 5%-át jelentené, így még bőven marad hely a további növekedésre. És az árak még mindig 40%-kal a 2011-es csúcsértékük alatt vannak.

Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiarendszerekre való áttérés másik egyértelmű nyertese a lítium. A lítium már most is az elektromos járművek akkumulátorának számít. A megújuló energiaforrások szent gráljának keresése – egy olyan olcsó, hatékony akkumulátor, amely képes tárolni az olyan időszakos forrásokból, mint a szélerőművek és a napelemek által termelt felesleges villamos energiát – újabb lendületet adhat a lítiumnak. Jelenleg Ausztráliának sikerült a világ legnagyobb termelőjévé válnia annak ellenére, hogy a lítiumot ércből bányásszák – ami drágább eljárás, mint a lítiumháromszögben található lítiumos sóoldatokból történő kitermelés. Ez azért van, mert Ausztrália történelmileg sokkal barátságosabb a lítiumbefektetőkkel szemben, mint Chile, amely másképp kezeli a fehér fémet, mint a rezet, Argentína vagy Bolívia. Most ez kezd megváltozni, és különösen Argentínába érkeznek vegyesen nemzetközi befektetések.

És végül az aranyról is ejtsünk szót. Alex Black, a bányaipar veteránja, aki milliárd dolláros bányavállalatot alapítva segített a befektetőknek meggazdagodni Peruban, elmondta, hogy még soha nem látott ilyen nehéz finanszírozási feltételeket. "Ha most 20 millió dollárt próbálsz összeszedni a bányafejlesztésre, az olyan, mintha 250 millió dollárt kérnél 2014-ben. Több mint 5 millió unciánk van, és a piaci kapitalizációnk kevesebb, mint 50 millió dollár, így a befektetők 10 dollár alatt juthatnak egy uncia aranyhoz".

Az egyik elmélet szerint a kannabisz részvények és a kriptovaluták elterjedése több spekulatív tőkét terelt el az aranyfeltáróktól. Mivel az arany fő felhasználási területe nem az ipar, így nem lehet tudni, hogy néhány év múlva magasabb vagy alacsonyabb lesz-e az ára. De a diverzifikáció érdekében mindig jó, ha van belőle a portfólióban, és a latin-amerikai projektek fejlesztésével próbálkozó kisvállalatok elmondása alapján a befektetők jelenleg valószínűleg többet kapnak a pénzükért.

Gyors kockázatelemzés: hol nagyobb a buktató, a föld alatt vagy inkább felette?

A bányászati befektetők a potenciális projekteket a "föld feletti" és a "föld alatti" kockázat alapján ítélik meg. Latin-Amerika geológiai adottságai miatt rengeteg izgalmas bányaprojektet rejt magában, de a föld feletti kockázatok gyakran megnehezítik a projektek megvalósítását. Latin-Amerikát a függetlenség óta politikai instabilitás sújtotta, gyakoriak voltak a katonai uralom időszakai, és a legtöbb ország csak az elmúlt 40 évben tért vissza a demokráciához.

A politikai instabilitás mindig is akadályozta a bányászati beruházásokat a régióban, mivel viszonylag stabil és hatékony államra van szükség ahhoz, hogy az ország polgárai – a fém tulajdonképpeni tulajdonosai – és a bányavállalat közötti folyamatos tranzakció tisztességes mechanizmusát megteremtse. A bányászat óriási környezeti hatást jelent a helyi lakosságra nézve, miközben politikai és gazdasági következményei is vannak annak, hogy egy nem megújuló erőforrást profitszerzés céljából exportálnak. Számos latin-amerikai országban az állam döntőbírói szerepét bonyolítja az a tény, hogy az erős őslakos népességnek alternatív elképzelései vannak a földtulajdonról, például az ősi közösségi területekről. Ezeket a közösségi jogokat számos latin-amerikai diktatúra utáni alkotmány elismeri, de nem határozza meg egyértelműen, ami jogi patthelyzethez vezet, mivel a bányászok és a helyiek a tervezett projektek nagyobb profitrészéért versengenek.

Ezek a politikai kérdések közvetlenül érinthetik a befektetők zsebét. Az Egyesült Államokban jegyzett nemesfém-bányászati vállalat, a Tahoe Resources befektetői ezt a saját bőrükön tapasztalhatták meg, amikor a guatemalai ellenállás miatt kénytelen voltak beszüntetni a világ második legnagyobb ezüstbányájának, Escobalnak a működését. A vállalat részvényei zuhantak, és az év elején egy riválisa leütési áron felvásárolta. Még az olyan jól bevált bányászati joghatóságoknak is lehetnek problémái, mint Peru. Az ország egyik legfontosabb bányászati beruházása, a 7 milliárd dolláros Las Bambas rézbánya például idén két hónapig blokád alatt állt a szomszédos dühös közösségek miatt.

Ezek a költséges leckék megtanították a bányavállalatoknak, hogy a közösségi kapcsolatokat jól kell alakítaniuk. Ez már a potenciális projektek felmérésekor elkezdődik, mivel a bányászathoz való helyi hozzáállásban nagy különbségek vannak. Például Peru középső részén, ahol a bányászat hosszabb hagyományokkal rendelkezik, jellemzően kevesebb tiltakozást tapasztalnak, mint az ország északi vagy déli részén. De végső soron a bányászoknak menniük kell az ásványkincsek után, ezért a befektetők számára is fontos, hogy olyan cégeket válasszanak, amelyek jól átgondolt közösségi stratégiával rendelkeznek. A helyi csoportoknak pedig érdemes felkészültnek lenni, és nem pénzért eladni a földeket, hanem hosszú távú kapcsolatokat kell kialakítani: szükség van a helyi munkások foglalkoztatására és bizonyos szociális infrastruktúra biztosítására is, mint például ivóvíz, energia, csatornázás.

Nemcsak a bányászok kezelik egyre ügyesebben ezeket a kérdéseket, hanem arra is vannak jelek, hogy a legtöbb latin-amerikai állam egyre jobban képes szabályozni ezt a befektetők és a polgárok közötti összetett tranzakciót. A legutóbbi jelentések szerint e tekintetben Latin-Amerika és a Karib-térség szerepelt a legjobban: a régió átlagos befektetési vonzereje 2018-ban 16%-kal ugrott meg, jobban, mint bármely más régióé. Nem meglepő módon Chile, Peru és Mexikó került az első három helyre. Ecuador és Kolumbia azonban szintén nagy javulást ért el, a regionális táblázat első felébe ugrottak, és megelőzték Brazíliát. A bányapolitika valósága azonban adott országon belül is nagyon eltérő lehet. Argentína nemzeti pontszáma rossz volt, amit egyes tartományok szélsőségesen bányaellenes politikája rontott, míg mások, például Catamarca kiválóan teljesítettek. A befektetőknek tehát meg kell érteniük a vállalat projektjeinek helyi sajátosságait is.

Ez a javuló politikai környezet nem a szerencsének köszönhető. Ez a latin-amerikai intézmények általános javulásának tendenciáját tükrözi, ahogy a fiatal demokráciák kezdenek megérni a régióban. Az olyan szomorú esetektől eltekintve, mint Venezuela, a régió legtöbb állama fokozatosan hatékonyabbá, kevésbé bürokratikussá és – a régóta húzódó, a régióra kiterjedő korrupciós botrány következményeinek köszönhetően – kissé kevésbé korruptá kezd válni.

Az a tény tehát, hogy az iparág bennfentesei Latin-Amerikát célozzák meg jövőbeli projektjeikkel, azt mutatja, hogy a régió termékeny talaj a profitra vadászó befektetők számára.