NRGreport
Menü

Történelmi fordulat játszódott le a magyar áramszektorban

Elemzés | Major András | 2021-08-19 05:00

2021 első fél évében először a hazai nap- és szélerőművek már több villamos energiát állítottak elő, mint a szenes (lignit) blokkok, miután a napenergia-termelés csaknem megkétszereződött két év alatt. Ha pedig csak a nyári hónapokat nézzük, a napenergia-termelés növekedése nálunk volt a legnagyobb az egész EU-ban. Az Unió egészében hasonló folyamatok játszódnak le, de az energiaátmenet még mindig nem elég gyors a klímacélok eléréséhez, globálisan pedig még lassabb.

Nagyot csökkent a magyarországi villamosenergia-termelés szén-dioxid-kibocsátása az idei első fél évben a járvány előttihez képest. Bár az áramfogyasztás 2021 első hat hónapjában nem csak a pandémia miatt nyomott 2020 első félévit, hanem már a 2019-es hasonló időszakét is meghaladta (1 százalékkal), a szektor kibocsátása 8 százalékkal mégis kisebb volt a járvány előttinél. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a termelési mixben tovább nőtt a megújuló energiaforrások súlya, míg a leszennyezőbb szén (lignit) részaránya csökkent - derül ki az EMBER nevű tanácsadó szervezet elemzéséből.

A 2021-es első fél év történelminek is nevezhető, hiszen Magyarországon először ebben az időszakban termeltek több áramot (1,6 TWh) a nap- és szélerőművek, mint a szenes blokkok (1,4 TWh). A naperőművek hazai lendületes terjedésének köszönhetően a napenergia-termelés csaknem megkétszereződött (+91 %) a két évvel ezelőtti hasonló időszakhoz képest, így a teljes itthoni termelésnek a 7 százalékát tette ki. A karbonmentes források között a nukleáris energia termelése is bővült (+0,4 TWh / körülbelül +5%).

Mindennek eredményeképpen a tiszta energiaforrások aránya a hazai áramtermelésen belül 61-ről 63 százalékra emelkedett. Ez ugyan elmarad a 66-67 százalékos uniós átlagtól, de Magyarország ezzel is olyan országokat utasít maga mögé, mint például Németország (56%).

A fosszilis alapú hazai áramtermelés 4 százalékkal haladta meg a két évvel korábbit, mivel a szén zuhanását (-28% / -0,6TWh) több mint ellensúlyozta a földgáz szerepének növekedése (+27% / +0,9 TWh). Azt, hogy közben az emisszió mégis csökkenhetett, az tette lehetővé, hogy a földgáz égetése során jóval kevesebb szén-dioxid szabadul fel, mint a szén esetében, ami Magyarországon gyakorlatilag a Mátrai Erőműben elégetett lignitet jelenti (a földgáz-kitermelés és szállítás során a légkörbe kerülő metán szerepét nem vizsgálta). A szén, illetve lignit visszaszorulását elősegítette az európai uniós szén-dioxid-kibocsátási engedélyek masszív drágulása is, ami csak idén mintegy 70 százalékos volt.

Az alábbi ábra a megújuló (zöld) és a fosszilis (sötétszürke vonal) termelés alakulását mutatja be az egyes európai országokban 2019 és 2021 első fél éve között (TWh).

Ha pedig csak a nyári hónapokat nézzük, még látványosabb a napenergia magyarországi előretörése. 2018 június-júliusához képest három év alatt háromszorosára nőtt a napenergia részesedése a hazai termelésben, amivel a think tank szerint vezetjük az európai ranglistát. Az idei nyár eddig eltelt hónapjaiban elért 12 százalékos napenergia-aránnyal Magyarország a 6. az Európai Unióban, és mindössze Hollandia, Németország (egyaránt 17%), Spanyolország, (16%), Görögország, illetve Olaszország (mindkettő 13%) előzi meg. Ezzel a napenergia most először megelőzte a szenet, pontosabban lignitet, melynek részesedése az adott időszakban 17-ről 10 százalékra esett.

Szén: tart a végjáték Európában

A magyarországihoz hasonló változások figyelhetők meg az egész Európai Unióban: miközben az áramfogyasztás már ismét a járvány előtti szint közelében járt (-0,6% vs. 2019 első fél év), a szektor CO2-kibocsátása 12 százalékkal volt alacsonyabb 2021 első felében, mint a pandémia előtti legutóbbi (2019-es) első fél évben. A fosszilis forrásokból termelt áram mennyisége 10 százalékkal volt alacsonyabb a két évvel korábbinál, ugyanakkor a megújuló alapú termelés 11 százalékkal bővült, elsősorban a nap- és szélenergia által hajtva. A magyarországi helyzethez képest eltérés, hogy az EU egészében a nukleáris termelés is csökkent mintegy 8 százalékkal.

Az uniós szénalapú áramtermelés 16 százalékkal (-36 TWh) zuhant a két évvel ezelőtti bázishoz képest, így az energiahordozó részaránya a teljes EU-s villamosenergia-előállításban 16-ról 14 százalékra mérséklődött. A folyamat különösen annak fényében figyelemre méltó, hogy a fogyasztás növekedése mellett a földgáz árának emelkedése is ezzel ellentétes irányba hat. A szén számára az EU-ban egyértelműen tart a végjáték a jelentés szerint, amely emlékeztet, hogy az elmúlt évtized közepén még az uniós áramtermelés negyedét szénerőművek adták.

A villamosenergia-igény (piros), illetve a megújuló alapú (zöld), a fosszilis (sötétszürke) és a nukleáris (lila) termelés alakulása 2019 és 2021 első féléve között az EU-ban:

Fokozni kell a tempót

A karbonmentes források már a kétharmadát (66%) biztosítják az EU villamosenergia-termelésének, vagyis két év alatt arányuk 3 százalékponttal (+24 TWh) nőtt. A változás így sem elég gyors a fenntarthatósági célok eléréséhez. A dekarbonizáció éves ütemét meg kell kétszerezni a 2030-as uniós klímacélok teljesítéséhez (mindenekelőtt: az üvegházhatású gázok teljes emissziójának 55 százalékos csökkentése 2030-ig 1990-hez képest), és még tovább kell gyorsítani ahhoz, hogy a szektor 2035-re elérhesse a 100 százalékos kibocsátásmentesség állapotát.

A termelés költségeit tekintve elmondható, hogy a ma működő gáz- és szénerőművekben a villamos energia előállításának költsége kétszerese az új szél- és naperőművekének. A helyzet kialakulásához nagymértékben hozzájárult a földgáz, a szén és a kibocsátási kvóták jelentős drágulása is, de ha utóbbiakat nem vesszük figyelembe, a fosszilis alapú áramtermelés már akkor is jóval költségesebb a megújulónál. (A piaci gázárak az első fél évben csaknem megduplázódtak, az import feketeszén ára 70 százalékkal emelkedett.)

Az árupiaci áremelkedés egyelőre nem eredményezte a nap- és szélenergia teljes élettartamra számított (LCOE) költségének emelkedését a Bloomberg New Energy Finance szerint. Azonban amennyiben ez be is következik, várhatóan átmeneti lesz, és miután évtizedek óta az első áremelkedés lenne a szektorban, a nap- és szélenergia költsége valószínűleg továbbra is versenyképes maradna. Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy a villamosenergia-ellátás teljes költségének elemzéséhez figyelembe kell venni a nap- és szélenergia alacsonyabb rendelkezésre állásából és viszonylagos kiszámíthatatlanságából eredő hatásokat, illetve egyéb (pl. szabályozási energia) költségeket is.

Az európai villamosenergia-termelés dekarbonizációja a jelenlegi trend folytatódása (fekete), az országok által a Nemzeti Energia- és Klíma Terveikben vállaltak megvalósítása (lila), a 2030-as uniós klímacél elérése (zöld), valamint a Nemzetközi Energiaügynökség által a 2050-es klímasemlegességhez vezető forgatókönyv teljesülése esetén (kék vonal):

Új csúcs felé tart a globális szénfelhasználás

Ha a kibocsátáscsökkentésben élenjáró Európa erőfeszítései is messze elégtelennek tűnnek a klímacélok eléréséhez, akkor ez a megállapítás még inkább igaz a globális összképet vizsgálva. Az áramtermelésből világszerte a légkörbe kerülő szén-dioxid mennyisége ugyan 2019 és 2020-ban is csökkent 1, illetve 3,5 százalékkal, azonban 2021-ben és 2022-ben már ismét emelkedik majd a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) előrejelzése szerint. Így a szektorból származó emisszió idén várhatóan 3,5, jövőre pedig 2,5 százalékkal új történelmi csúcsra nő majd, miközben a 2050-es klímasemlegesség eléréséhez 2020 és 2025 között évi 4,4 százalékkal kellene csökkennie.

A világ villamosenergia-fogyasztása ugyanis ismét erőteljesen emelkedik: a 2020-as 1 százalékos csökkentést követően 2021-ben közel 5, 2022-ben pedig 4 százalékkal. Ez ugyan önmagában nem vezetne automatikusan az emisszió növekedéséhez is, azonban a megújuló alapú áramtermelés erőteljes bővülése mellett sem képes lépést tartani a villamosenergia-igény fokozódásával. 2020-ban 7, 2021-ben 8, 2022-ben pedig több mint 6 százalékkal termelhetnek több áramot megújuló energiából, mint a megelőző években, azonban ez is csak arra lesz elég, hogy a várt fogyasztásnövekedés felét fedezze. (A nukleárisenergia-termelés idén 1, jövőre 2 százalékkal nőhet.)

Míg Európában a szén térvesztése visszavonhatatlannak tűnik, világszinten nem ez a helyzet, elsősorban az ázsiai fejlemények miatt. Miután 2020-ban 4,6 százalékkal esett vissza a globális szénerőmű állomány termelése, idén hasonló mértékben nőhet, 2022-ben pedig újabb 3 százalékkal már új historikus magasságokba emelkedhet. A földgázalapú áramtermelés tavaly 2 százalékkal esett vissza, idén azonban 1, jövőre pedig közel 2 százalékkal ismét nőhet. Ahhoz, hogy 2050-re elérhessük a klímasemlegességet, évente több mint 6 százalékkal kellene visszaszorítani a szénalapú termelést, amelyet rugalmassága és magas rendelkezésre állása miatt részben földgázzal kellene pótolni - véli az IEA.

A szervezet szerint a gázalapú termelést évente mintegy 5 százalékkal kellene fokozni 2020-25-ben, vagyis a fosszilis tüzelőanyagok között a földgáz esetében kivételes módon a jelenleginél nagyobb ütemű bővülést tart kívánatosnak a klímacélok eléréséhez. Ezt az is alátámasztja, hogy a megújulók növekvő részaránya jelentős hatással van a villamosenergia-rendszerek működésére és tervezési kritériumaira. Egyre fontosabbá válik a rendszerek flexibilitásának fokozása, és az időjárásfüggő megújuló energiaforrásokból, például a szélenergiából és a napelemből származó energia kiegészítéséhez, illetve a rendszer kiegyenlítéséhez egyre jelentősebb rugalmas termelő kapacitásokra van szükség - hangsúlyozza a jelentés.

A globális villamosenergia-termelés alakulása források szerint (világoskék - nukleáris, sötétkék - szén, zöld - földgáz, sötétzöld - más nem megújuló, sárga - megújuló):

Major András