Nem valószínű, hogy érdemben csökkenhet a szén-dioxid-kibocsátás jelenleg is rekord közeli ára az Európai Unióban a következő időszakban, és árplafon vagy egyéb korlátozó piaci intézkedés sem várható. Már csak azért sem, mert a kibocsátási engedélyek (EUA) kereskedését szolgáló rendszer (EU ETS) egyik lényege éppen az, hogy emelkedő árakkal motiválja a vállalatokat az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére.

Az év végéig kitarthat a 60 euró (/tonna) körüli, rekord CO2-kvótaár, korlátozott lefelé mutató kockázatok mellett. Hosszabb távon pedig bizonyosan tovább is emelkedhet az árfolyam, ha nem is az elmúlt időszakban látott tempóban, de a bizonytalanságot fokozó nagyobb volatilitás (áringadozás) mellett. Az évtized végére az árfolyam könnyen elérheti a 80- 90 eurót, de már korábban megjelentek a 100 euróról szóló prognózisok is. A Világbank szintén úgy becsüli, hogy az árfolyamnak ebben az évtizedben meg kell közelítenie a 100 eurót ahhoz, hogy a klímacélok elérhetőek maradjanak.

Az Európai Bizottság ugyan hivatalosan nem számít arra, hogy ez az állapot hosszú távon is fennmarad, azonban a rendkívüli gázhelyzet hatásaként 50-80 eurós árakkal számolt, vagyis ez alapján még rövidebb távon is van tér az áremelkedésre. Az elmúlt időszakban tapasztalt folyamatos drágulás és negatív hatása az európai ipar versenyképességére, valamint az áramárakra már így is idegessé teszi a gazdasági és politikai vezetők jó részét (noha a villamos energia drágulásának fő oka a gázárak szárnyalása).

A karbonkvóták árfolyama szinte pontosan egy éve meredeken emelkedik, folyamatosan újabb és újabb rekordokat döntve. Augusztus végén 60 euró fölé drágult a kibocsátási engedély, azóta pedig pár nap kivételével folyamatosan e szint felett tartózkodik. Szeptemberben tehát már stagnálni látszik az ár, de hasonló időszakok az elmúlt egy évben is előfordultak, amely időszak alatt 2,5-szeresére nőtt az árfolyam.

Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerben az erőműveknek, ipari létesítményeknek és az EU-n belüli forgalmat bonyolító légitársaságoknak engedélyeket kell vásárolniuk CO2-emissziójuk ellentételezéseként, de értékesíthetik is kvótáikat, ha kibocsátásuk csökken, például valamilyen zöld fejlesztésnek köszönhetően. A kibocsátók az engedélyek többségét (57%-át) aukciókon vásárolhatják meg, a fennmaradó részt viszont ingyen kapják meg az ipari szektor szereplői. A rendszerben forgó engedélyek számát fokozatosan csökkentik, ezzel támogatva a kvótaárak emelkedését, ezáltal a kibocsátás csökkentésére motiválva az érintetteket. Az ETS jelenleg az EU teljes üvegházgáz-kibocsátásának mintegy 40 százalékát fedi le.

Működik a rendszer

A Bizottság szerint a mostani magas CO2-árak azt jelzik, hogy a piac működik, és erőteljesen a dekarbonizációra sarkallja a társaságokat. Sokak szerint azonban a CO2-kibocsátás ára túlságosan gyorsan emelkedik, ami ismét felerősítette az Európai Bizottságnak az ETS kiterjesztését és további megreformálását célzó, júliusban ismertetett terveivel kapcsolatos vitát. A tervek szerint a hajózásra és a légi közlekedésre is kiterjesztenék a rendszert, míg az ingatlan- és a közúti szállítási szektor számára egy új, önálló kibocsátáskereskedelmi rendszert hoznának létre. Emellett egy új, szociális klímaalapot is létrehoznának, amellyel a legkisebb bevételű háztartásokat támogatnák az energiaköltségek várható emelkedésére tekintettel.

A kvótaárak emelkedése és a tervezett reformok a széntől leginkább függő országokat érinti a legérzékenyebben. Ilyen Lengyelország is, ahol a helyi aggályok szerint kvótahiánnyal és óriási plusz költségekkel járhat a reform, a tiszta energiára való áttérés forrásainak rovására. Az explicit érvek között nyilván nem szerepel, de a lengyel szénipar foglalkoztatóként is betöltött óriási súlyára és lobbierejére tekintettel szociálpolitikai, illetve általános gazdaságpolitikai megfontolások is állnak amögött, hogy a lengyel kormány mindössze 2049-ben tervezi kivezetni energiamixéből a szenet, ami mindössze egyetlen évvel előzi meg az 2050-es uniós klímasemlegességi céldátumot.

Az EU ETS egyébként jelenleg is tartalmaz kompenzációs mechanizmusokat; ilyen például a modernizációs alap, melynek forrásai a 10 legszegényebb EU-tagállam klímasemlegességét hivatottak támogatni. A rendszer tervezett reformjának keretében a Bizottság körülbelül duplájára emelné az e célra rendelkezésre álló forrást. Egy esetleges országos kvótahiány kialakulása pedig senkinek nem áll érdekében, és ebben, illetve a többi, reformmal kapcsolatos kérdésben várhatóan a legmagasabb szintű politikai egyeztetésekre kerül majd sor részben az uniós állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanácsban.

Mi okozza az emelkedést?

A mostani magas CO2-árak kialakulásához több tényező egyidejű hatása vezetett.

A gazdasági fellendülés miatt Európa villamosenergia-igénye jelentősen bővült, miközben erősen importfüggő gázpiacán kínálati szűkület alakult ki, részben az orosz gázszállítások visszafogása és az LNG globális keresletének fokozódása miatt. Ezért az európai gázerőművek termelésének fokozása önmagában nem képes fedezni az áramkeresleti többletet, hiszen közben a közeledő tél miatt a gáztárolókat is tölteni kell, melyek töltöttsége sokéves mélypontra süllyedt az előző tél végére. Ráadásul az idei nyáron az európai szélerőművek termelése is elmaradt a várttól – Németországban például több mint 10 százalékkal csökkent a megújuló áramtermelés 2021 első félévében 2020 hasonló időszakához képest, nagyrészt a szélenergia visszaesése miatt -, és hogy teljes legyen a kép, nyár végén a vízenergia-termelés is rekord alacsony szintre süllyedt, a működő atomerőműveket pedig eddig is magas kihasználtság mellett üzemeltették.

Így a növekvő áramigény fedezésére a szén- és lignitalapú termelés fokozása jelentette a megoldást, ahogyan az például a német árammix alakulásában is tükröződik, mely szerint az első félévben ismét a szén vált a legjelentősebb forrássá a szelet megelőzve. Vagyis éppen a két legkevésbé klímabarát forrás tudta növelni súlyát az európai árammixben, ami a kibocsátási kvóták keresletét és árait is felfelé hajtotta. A szénalapú áramtermelés árát így két erőteljesen ható tényező is emelte: az energiahordozó iránti kereslet és így az árupiaci ár 13 éves csúcsra történő növekedése, valamint a CO2-kvótaárak emelkedése. Ez pedig ismét a villamos energia drágulását eredményezte.

Ambíciók és spekulációk

A kvótaár emelkedését mindemellett nem kis részben az okozza, hogy az európai kibocsátáscsökkentési célok egyre ambiciózusabbá válnak. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére korábban 2030-ra kijelölt "legalább" 40 százalékos cél (1990-hez képest) előbb 50-55, majd most már "legalább" 55 százalékra emelkedett. Ennek hatására új szereplők is megjelentek a piacon, ami a spekuláció mellett az áringadozás növekedését is eredményezte. Az egyre nagyobb nyomást érzékelve az áramtermelő társaságok – különösen azok, amelyek portfóliójában a lignit és a szén még hosszú évekig jelentős súllyal lesz jelen – már 2018-ban készleteket kezdtek építeni a kibocsátási engedélyekből, hogy ezzel egyfajta pénzügyi fedezetet biztosítsanak a kvótaárak jövőbeli emelkedése és ingadozása ellen.

Az évek során maga a 2021-ben már negyedik fázisába lépő kibocsátáskereskedelmi rendszer is változott, a módosítások fő célja pedig éppen az volt, hogy az árfolyamot fölfelé mozdítsák ki a hosszú pangásból. A 2005 tavaszán indult rendszer eleinte nagy áringadozásokat produkált: az első egy év alatt például 16 euróról több mint 27 euróra nőtt az árfolyam, hogy aztán újabb év után 1 euró alá zuhanjon, majd alig több mint fél év alatt, 2008 júniusára 29 euró közelébe erősödjön. Innentől fogva ereszkedő trend uralta a piacot, az árfolyam hosszú éveken át mélyen 10 euró alatt tartózkodott, és csak 2020 őszén dőlt meg a több mint 12 évvel korábbi rekord.

A 2020 októberében kezdődött ralit több intézkedés is elősegítette. A 2019-ben bevezetett piaci stabilitási tartalékkal (Market Stability Reserve, MSR) a kibocsátási engedélyek jelentős részét gyakorlatilag kivonták a forgalomból (és tartalékba helyezték), ami egyértelműen és szinte azonnal élénkítőleg hatott az árfolyamra. Szintén a piacon 2009 óta felhalmozódott többletkvóták számának mérséklése céljából az Európai Bizottság rövid távú intézkedésként számos aukciót elhalasztott. Mindemellett a karbonkvóták számát évről évre is csökkentik, ennek ütemét pedig a korábbi 1,74 százalékról 2021-től 2,2 százalékra emelték, ami megintcsak az árfolyam emelkedésének irányába hat.

A CO2-kvóta meredek drágulása ellenére az Európai Bizottság megnyilatkozásai alapján nem valószínű, hogy piaci beavatkozásra kerül sor a kibocsátáskereskedelmi rendszerben, például árplafon bevezetésével. Az elmúlt években tett intézkedéseknek ugyanis ép ez volt a célja, és az értékelések szerint az áremelkedés érdemben elősegíti az üvegházhatású gázok csökkentését. Az áremelkedés korlátozását az elemzők sem tartják célszerűnek, mivel ez aláásná a rendszer hitelességét, ami végső soron a dekarbonizációs célok elérését is kockáztatná. Ehelyett esetleg valamilyen kompenzációs intézkedések jöhetnek szóba, amelyeket akár a kvótaárakkal növekvő aukciós bevételek is fedezhetnének.