Rezsi

Földgáz: kemény stresszteszt vár Európára télen, főszerepet kaphat az időjárás

Major András | 2021.10.04. 02:20

Ma már egyértelműen úgy tűnik, hogy globális energiaválság alakult ki: a földgáz- és villamosenergia-piaci árak Európától Ázsián át az Egyesült Államokig az egekbe szöktek, a kínálat szűkös, miközben a fűtési energia igények megugrását hozó tél még mindig messze van. Az elemzői várakozások alapján a neheze csak most jöhet, és az árak még tovább emelkednek, mielőtt fordulat állna be – különösen, ha zord tél vár ránk.

Bár a hazai lakossági fogyasztók (és kisvállalkozók) a hatósági árszabályozás miatt védettek a közvetlen negatív következményektől, a magas energiaárak gazdaság egészére kifejtett hatását közvetett módon mindannyian meg fogjuk érezni elsősorban az infláción keresztül. A jelenség több tényező, átmeneti és strukturális problémák együtthatásának eredménye, de a központi szerepet a gázpiac játssza, amelyeknek kiemelt jelentősége lehet a következő hónapok fejleményeiben.

Folytatódhat a példátlan áremelkedés

A földgázárak 2021-ben az év eleje óta a többszörösére nőttek: a legnagyobb európai gáztőzsdén, a holland TTF-en több mint ötszörös volt a drágulás az azonnali piacon, így október elején már 90 euró/MWh körül alakult az árfolyam. Nagyon hasonlóan alakul a helyzet a többi regionális gázpiacon, így a magyarországi CEEGEX Közép-Európai Gáz Tőzsdén, illetve a határidős termékek kereskedésére létrehozott magyar derivatív energiatőzsdén, a HUDEX-en is.

A határidős termékek aktuális árazása alapján némi, 10 százalék körüli árcsökkenés már novemberben jöhet, de érdemi áresésre csak valamikor 2022 március-áprilisában, vagyis a fűtési időszak végén számíthatunk. A jelenlegi árak azonban a tél közeledtével tovább emelkedhetnek, és a jelenlegi ideges piaci közegben az elemzők szerint ez várható is. Az időjárással kapcsolatos vagy a nem tervezett kapacitáskiesésekről szóló hírek így további áremelkedést és akár kiugró ártüskéket is eredményezhetnek.

Azt is érdemes megjegyezni, hogy a határidős piacon jelenleg látható, következő negyedéves és éves termék árazások alapján a tél elmúltával sem várható, hogy visszatér az olcsó gáz korszaka. Bár a jelenlegihez képest jelentős árcsökkenést jelez, a 2022-es jóval több, mint 50 eurós, valamint a 2023-as 30 euró feletti termékár a korábbiakhoz viszonyítva egyáltalán nem nevezhető alacsonynak.

Az ICIS elemzőinek várakozásai szerint különösen a tél első hónapjai állíthatják kihívás elé az európai gázellátást, a kilátásokkal kapcsolatos bizonytalanság pedig egyre idegesebbé teheti a piacot. Ugyanakkor több ok miatt is látnak rá esélyt, hogy novembertől az Európába irányuló orosz szállítások mennyisége nőhet, ami az árakat is mérsékelheti. A határidős gáztőzsdei termékek árainak alakulása mintha szintén ezt a várakozást tükrözné.

A gázárak alakulásának jellegzetes éven belüli ciklikussága is arra utal, hogy az év vége előtt nemigen lehet árcsökkenésre számítani – persze kérdés, hogy a mostani példátlan helyzetre mennyire vonatkoztathatók az átlagos évek tendenciái. Mindenesetre szeptemberben gyorsult a drágulás, és az elemzői várakozások egyelőre nem számítanak trendfordulóra. A Citi elemzői szerint a globális földgázárak a következő hetekben és hónapokban is parabolikus görbét követve emelkedhetnek, az S&P Global elemzői szerint szintén nem valószínű, hogy az év hátralevő részében kiegyensúlyozódna az európai gázpiac, és szeptemberben a Fitch is jelentősen emelte az idei és jövő évre vonatkozó árprognózisát. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalnál (MEKH) pedig ugyancsak úgy vélik, 2021 hátralevő részében már magasan maradnak a gázárak.

Mi vezetett eddig?

Ahhoz, hogy a gázárak várható alakulásáról megalapozottabb képet alkothassunk, érdemes a mostani helyzet kialakulásához vezető okokat is végigvenni. Ezek messze túlmutatnak Magyarországon, de még Európán is, a helyi sajátságok pedig egymást erősítve fejtették ki hatásukat az elsősorban az LNG-nek köszönhetően egyre inkább globalizálódó gázpiacon.

Időrendben először a globális koronavírus-járvány 2020 tavaszi berobbanását kell megemlíteni, amely a lezárások és korlátozások miatt világszerte alaposan visszavetette az energiaigényt. Az olaj-, gáz-, szén- és villamosenergia-kereslet visszaesése az árak zuhanását is maga után vonta. Ilyen körülmények között a termelők értelemszerűen visszafogták beruházásaikat, így az olajcégek is meredeken visszavágták a fúrásra tervezett költéseiket. Ennek óhatatlanul negatív hatása van a jövőbeli kínálatra, ahogyan az ma már érezhető is, miután pedig a földgázt napjainkban is többnyire az olaj kitermelésével együtt hozzák felszínre, ez a hatás a gázpiacot is érinti. Mindemellett a 2020-ban elhalasztott nagy karbantartások jelentős része is az idei évre csúszott át, ami az energiaszektorban nem (erre az évre) tervezett kieséseket okozott.

Az európai piaci szűkülethez és a rekord árakhoz az is hozzájárul, hogy míg az európai gáztárolók készletszintje alacsony, a globális LNG-piaci kínálat jó részét Ázsia szipkázza el Európa elől, közben pedig az Egyesült Államok jelenlegi LNG-exportkapacitása határán szállít, amit az elmúlt években az alacsony árak miatt nem igazán bővített. Az európai ellátás növelésére egyértelműen Oroszország rendelkezik a legnagyobb potenciállal, de az orosz szállítmányok érdemi bővítése nem várható az Északi Áramlat 2 engedélyezésének befejezése előtt, ami még hónapokig tarthat.

Licitháború az LNG-ért

A gáztárolók töltésének, vagyis a betárolásnak Európa-szerte hagyományosan október közepén ér véget az időszaka. Ez nem jelenti azt, hogy ez után már nem kerülhet be gáz a tárolókba, de a töltöttség rendszerint eddigre éri el maximumát, ami után a fűtési időszak felpörgésével megkezdődik a gyors kitárolás, és a készletszint viszonylag gyors ereszkedésnek indul. Az elmúlt öt év átlagában október elején már e maximum szint közelében, 90 milliárd köbméter körül alakult a készletszint, míg 2020-ban ez összességében nagyjából 100 milliárd köbméteres mennyiséget jelentett az európai gáztározókban a Gas Infrastructure Europe (GIE), vagyis az európai gázinfrastruktúra ipar által alkotott szervezet szerint. Ezzel szemben idén szeptember végén valahol 77 milliárd köbméter körül alakult a töltöttség, ami egyébként durván megegyezik azzal a szinttel, ahová 2020 végére süllyedt a készletszint.

A szokásosnál alacsonyabb készletszintet nagyrészt az magyarázza, hogy az előző télnek eleve valamivel alacsonyabb töltöttséggel vágott neki több európai ország, a fűtési időszak pedig a vártnál keményebb volt és májusig elhúzódott. Így május elejére a tavalyinak körülbelül csak a fele, nem sokkal több, mint 30 milliárd köbméter gáz volt a tárolókban. Ezután a betárolást nyáron több minden lassította: a járvány utáni gazdasági fellendülés mellett a hőhullámok is erőteljes áramkeresletet okoztak, miközben az északi-tengeri szélerőművek termelése jelentősen elmaradt a tavalyi hasonló időszakétól, az egyenetlenebbé váló csapadékviszonyok miatt pedig a vízenergia-termelés is csökkent, ami fokozta az azonnali gázigényt.

Közben Ázsiában is erősödött a gázkereslet, részben itt is a járvány utáni fellendülés és a hőhullámok okozta áramigény-növekedés, részben a szénellátásban mutatkozó hiány miatt. Ez pedig licitháborút indított az ázsiai és európai kereskedők részéről a korlátozottan elérhető globális LNG-kínálatra, amiben Ázsia egy lépéssel Európa előtt jár.

Fokozódó importfüggőség

Az európai saját gáztermelés egyre csökken, ezzel párhuzamosan értelemszerűen fokozódik a kontinens függősége a gázimporttól, azon belül is a vele meglehetősen feszült politikai viszonyban álló Oroszország gázexportjától. A fűtés és a főzés területén betöltött meghatározó szerepe mellett a földgáz a villamosenergia-termelésben is megkerülhetetlen, és az EU egészét tekintve több mint 20 százalékos súllyal bír. A gázfüggőséget a szén- és atomerőművek szerepének csökkenése és a villamosenergia-rendszer szabályozási igényének a megújulók terjedésével járó növekedése is fokozza.

Árcsökkenést a gázpiaci kereslet csökkenése és a kínálat növekedése hozhatna. Utóbbira az egyik lehetséges megoldást a már üzemkész Északi Áramlat 2 gázvezeték korai jóváhagyása és beindítása lenne. Ez 2021 vége előtt jelentős mennyiségű gázt hozhatna Európába, de mivel a német szabályozónak akár négy hónapot is igénybe vehet a határozattervezet közzététele, fennáll a valós kockázat, hogy a gázvezeték 2022 elejéig tétlen marad. De korai belépése sem jelentene teljes megoldást a rendkívüli helyzetre. Alekszej Miller, a Gazprom igazgatótanácsának elnöke szerint az európai tárolókból hiányzó 23 milliárd köbméter gázt már nem lehet maradéktalanul pótolni az őszi-téli idényre.

A vállalat úgy tervezi, hogy a létesítményt 2021 végéig fogják üzembe helyezni. A Bloomberg szerint a Gazprom tervei szerint az Északi Áramlat-2 első vezetékén október 1-jén, mindkettőn pedig december 1-jén indul meg a gáz szállítása. A Gazprom korábbi közlés szerint azzal számol, hogy az Északi Áramlat-2 még ebben az évben 5,6 milliárd köbméter gázt fog szállítani. Az Ukrajnát elkerülő, 11 milliárd dolláros beruházás a duplájára, évi 110 milliárd köbméterre növeli a már meglévő Északi Áramlat kapacitását.

Katasztrofális következményekkel járhatnak a nem tervezett kiesések

Nem teljesen egyértelmű, hogy Oroszország valóban nem lenne-e képes a jelenleginél is több gázt szállítani Európába, elsősorban az ukrán tranzitútvonalon keresztül. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) azt közölte nemrég, hogy Oroszország tehetne többet is az európai ellátás fokozása érdekében, és politikusok is erre sürgették Európa legnagyobb gázbeszállítóját. Oroszország, illetve a Gazprom tagadják, hogy visszafognák a szállításokat, és megnyilatkozásaik alapján úgy tűnik, többlet szállítmányokra csak az Északi Áramlat 2 beüzemelése után lehet számítani.

Az Európába irányuló vezetékes orosz gázszállítás idén így is történelmi csúcsot ért el. A Szergej Komlev, a Gazprom Ekszport szerződésszerkesztési és árképzési osztályának vezetője által a gázvállalat belső magazinjának legfrissebb számában ismertetett, az MTI által idézett adatok szerint Európa 2021 első félévében 31,5 milliárd köbméterrel, azaz 33 százalékkal növelte a vezetékes gázimportot.

A példátlan piaci szűkösség miatt a nem orosz termelők az Egyesült Királyságtól Norvégián és Algérián át Azerbajdzsánig a lehető legtöbb gázt szállították a piacra. Az ezen országok bármelyikében esetleg jelentkező termelési fennakadások elemzői vélemények szerint katasztrofálisak lehetnek az európai gázpiacra, főleg a többlet LNG-ellátás hiányában. A 4. negyedévben ugyan több LNG érkezik a nyugat-európai piacokra, mint a tavalyi hasonló időszakban, de ez csak csekély enyhülést hozhat a piacra – vélik az S&P Global Platts elemzői.

Gáz helyett szén, lignit és olaj

A gázigény csökkentésére – az enyhe időjárás mellett – a gázkereslet tüzelőanyag-helyettesítéssel történő csökkentése jelenthet még részmegoldást. Ezért a fűtési szezonban folytatódhat a trend, és újabb szenes, illetve lignites kapacitások térhetnek vissza a villamosenergia-termelésbe. A jelentős gázfogyasztó nehézipari és műtrágyagyártó üzemek jó részének termelését már visszafogták vagy leállították, emellett a finomítók gázról kőolajszármazékokra való átállítása is várható, ahogy példátlan módon a villamosenergia-termelésben is teret nyerhet a gázról olajra történő váltás. Hasonló egyébként a helyzet Ázsiában és a Közel-Keleten, ahol bizonyos energiaintenzív iparágak és áramcégek már olajra vagy szénre váltottak a gázról, ami persze klímavédelmi szempontból is aggasztó.

A fentiek miatt az előttünk álló fél év így a legkeményebb lehet a liberalizált európai gázpiac történetében. Az IEA szerint a nem tervezett infrastrukturális kiesések és az időjárás kedvezőtlen alakulása további stressztesztek elé állíthatja a szektort, különösen, ha a tél vége felé ismét extrém hidegbetörések érik el Európát, melyek várható gyakoriságát egyébként a klímaváltozás fokozza. Egy biztos, ilyen szűkös piaci körülmények közepette az időjáráson sok fog múlni. A lakossági fűtési gázigény a negyedik negyedben alapesetben várhatóan hasonlóan alakul az egy évvel ezelőttihez, de egy hideg tél itt is emelkedéshez vezethet, tovább szorítva felfelé az árakat.

Az idei tél fő kérdései az európai gázellátással kapcsolatban az S&P elemzői szerint:

  • az Északi Áramlat 2 elindítása és Oroszország képessége extra gázellátásra
  • az ukrán tranzitútvonalon keresztüli szállításra való szándék
  • téli hőmérséklet, szélenergia-termelés
  • ázsiai gáztrend
  • nem tervezett infrastrukturális kiesések
  • ipari kereslet alakulása
  • fűtési célú gáz helyettesítése olajjal és egyéb tüzelőkkel

 

Címlapkép forrása: Pixabay

  Major András
Bejegyzés megosztása
Ajánlott cikkek
Iratkozz fel hírlevelünkre!
©2024 NRGREPORT, Minden jog fenntartva.