Az olajpiacot sem hagyja érintetlenül a földgáz, a szén és a villamos energia piacain világszerte drasztikus áremelkedésekkel járó energiaválság. A piaci szereplők már reális eshetőségként számolnak azzal, hogy az olajárak sok év után ismét három számjegyűek lesznek, ez pedig újabb rekord magasságokba emelheti a hazai üzemanyagárakat is, ezzel együtt további drágulást előidézve a termékek és szolgáltatások széles körében is.

Az olajpiaci árak októberben már sokéves rekordnak számító szintekre emelkedtek, az egyaránt 80 dollár feletti árfolyamok az amerikai WTI nyersolaj esetében hét éve nem látott magasságokat jelölnek, míg az északi-tengeri Brent legutóbb három éve tartózkodott hasonló szinteken. A magyarázat, mint ilyen esetekben mindig, most is az, hogy a kínálat több ok miatt nem tud és egyelőre talán nem is akar lépést tartani az erősödő kereslettel. Az elmúlt egy évben, de különösen az idei évben végbement áremelkedés meglehetősen váratlannak nevezhető, az elemzők nagy többsége pedig korábban jóval alacsonyabb árakkal számolt az idei évre. A mai árszinteket nézve érdemes emlékeztetni arra, hogy szinte pontosan másfél évvel ezelőtt, a globális koronavírus-járvány első hullámának csúcsán a WTI árfolyama a történelem során először a negatív tartományba került a kereslet korlátozások és lezárások hatására bekövetkezett összeomlása miatt, ami a másik fő nyersolaj típust, a Brentet is az ezredforduló utáni évek óta nem látott 20 dollár körüli szintre szorította vissza.

90, 100, 200?

Ami a lehetséges folytatást illeti, az előrejelzések megoszlanak A Wall Street-i elemzők egy része szerint az olajár valahol tetőzés közelében lehet, arra tekintettel, hogy a felhasználás ugyan magasabb mint 2020-ban, de alacsonyabb mint 2019-ben, miközben az árak már jóval a 2019-es szint fölött járnak. A Goldman Sachsnál a következő néhány évre 85 dollár körüli átlagos Brent-árat prognosztizálnak, ami persze nem zár ki jelentősebb kilengéseket, így az árfolyam szerintük 2021 végéig elérheti a 90 dollárt. Nem kevés piaci szereplő viszont arra számít, hogy az energiahordozó ára még sokkal tovább is emelkedhet. Nem nevezhető ritkának az a vélekedés, hogy a "fekete arany" árfolyama akár már 2021 végére, 2022 első felében meghaladhatja a 100 dollárt. Ezt könnyen lehetségesnek tartja Vlagyimir Putyin, Oroszország, a világ top 3 olajtermelő állama egyikének elnöke, de hasonló véleményen van többek között például a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) második legnagyobb termelőjének számító Irak olajminisztere, a Bank of America és a Mercuria árupiaci kereskedő óriás elemzői is. Mások szerint ugyanakkor erre inkább csak sarkvidéki időjárás és az ellátás nem tervezett kiesései esetén mutatkozik nagyobb esély. Persze, a legrosszabbra készülve számolni kell azzal, hogy a tél nagyon hideg lesz, és a földgázárak alakulását tekintve megállapítható, hogy az emelkedés egy része minden bizonnyal az ezzel kapcsolatos spekulatív stratégiákkal függ össze.

Sőt, ismét felbukkantak a 200 dolláros olajat prognosztizáló várakozások. A 2022 év végén 200 dolláros Brentre vonatkozó call opciók mögött részben a földgáz-, szén- és villamosenergia-piacokat is érintő energiaválsággal kapcsolatos spekulációk állnak, és bár természetesen teljesen nem lehet elvetni ezt a forgatókönyvet, több tényező is ellene szól. A világ és az OPEC+ vezető olajtermelője, Szaúd-Arábia szerint 2022-ben már túlkínálat alakulhat ki a piacon és hatalmas készletek épülhetnek fel, miután az olajországok várhatóan fokozatosan a keresletet meghaladó szintre emelik termelésüket. Ha az energiaválságtól és a covid19 egyéb utóhatásaitól sem függetlenül a globális gazdasági növekedés motorja, Kína lassul – márpedig vannak erre utaló jelek -, és az Egyesült Államok fellendülése sem lesz meggyőző, az olajkereslet növekedése nem lesz olyan gyors, hogy a kínálat ne tudjon felzárkózni a kereslethez.

Rekord kereslet, visszafogott kínálat

A világgazdaság növekedésével párhuzamosan a globális olajkereslet akár már 2022-ben, majd '23-ban is új historikus csúcsra emelkedhet. Sőt, az Egyesült Államokban már az idei nyár folyamán is rekordközeli kereslet alakult ki (a kőolajtermékek iránt. A Goldman elemzőinek álláspontjával összhangban a legutóbbi

Reuters poll eredménye is arra utal, hogy miután idén megközelíti, jövőre akár az eddigi rekordot tartó 2019-es felhasználást is meghaladhatja a fogyasztás, a történelem során először elérve a napi 100 millió hordós szintet. 

A magas olajárakat hosszabb ideig bebetonozó fő okot a kutatás-termelési beruházások erősödő kereslethez mérten egyértelműen elégtelen szintje képezi, amely jelenleg már az évtizedek óta leghosszabb kínálati deficites állapotot eredményezi. Összességében a beruházások egyelőre a magasabb árak ellenére sem látszanak bővülni, részben kapacitáshiány, de olyan okok miatt sem, mint például az Ida hurrikán által a Mexikói-öbölben működő olajkitermelő infrastruktúrában véghez vitt pusztítás vagy éppen a tengerentúli termelés jó részét adó palaolaj-kitermelők osztalékfizetést preferáló stratégiája. Közben az OECD-országokban a kereskedelmi olajkészletek a koronavírus előtti ötéves átlag alá csökkentek.

A kínálat gyors növekedését az Oroszország és az olajkartell által alkotott szövetség (OPEC+) összehangolt kitermelési politikája sem látszik elősegíteni. Egyelőre az OPEC és szövetségesei nem látnak hiányt a piacon, és elutasítják a fogyasztó országok az áremelkedés megállítása érdekében a kínálat növelését sürgető felszólításait. Az OPEC+ legutóbbi, október elejei ülésén úgy határozott, hogy tartja magát a júliusban hozott döntéséhez, és továbbra is havonta 400 ezer hordó/nap kínálatot visz vissza a piacra A szervezetből származó információk szerint ugyanakkor a tagországok közül több elmarad (a számára meghatározott kitermelési kvótától, technikai okok, illetve a beruházások és kitermelés elégtelensége miatt. A kitermelés esetleges gyorsabb növelése leghamarabb decembertől lehetséges, amennyiben a szövetség képviselői november 4-i ülésükön e verzió mellett foglalnak állást, ami nyilván nagyrészt az árak alakulásának függvénye.

Üzemanyag- és egyéb árak: felfelé mutató kockázatok

Az olajárak emelkedésének elsődleges következménye az üzemanyagok világszerte tapasztalható drágulása. A magyarországi benzin- és gázolajárak is rekord magasságokban járnak, miután szűk egy hónap alatt előbbi több mint 40, utóbbi több mint 60 forinttal emelkedett. Az utóbbi drágulási hullám esetleges keresletcsökkentő hatását még nem tükröző első háromnegyedéves hazai üzemanyag-felhasználási statisztika szerint idén eddig összességében 4,3 százalékkal több benzin és gázolaj fogyott a magyarországi kutakon, mint 2020 hasonló időszakában.

A drágulás azonban nem kizárólag az olajpiaci fejlemények következménye, egyéb tényezők is ebbe az irányba hatnak. A hazai üzemanyagárak jelentős részét az adók teszik ki, a 110 (gázolaj), illetve 120 (benzin) forintos jövedéki adóval kiegészített árakra rakódó 27 százalékos áfa önmagában is fokozza az olajpiaci drágulás hatását. A jelenlegi árszintek mellett az olaj, illetve a saját piaccal rendelkező finomított termékek piaci ára tehát csak durván 55 százalékban alakítja a benzinkúti árakat, a fennmaradó részt nagyrészt a fenti elvonások alkotják. A hazai benzin- és gázolajárak emelkedésében mindemellett a forint dollárral szembeni gyengülésének hatásával is számolni kell, tekintettel arra, hogy az olajipar nagyrészt dollár alapú elszámolással dolgozik. Szeptember elejétől a dollár/forint-árfolyam körülbelül 20 forinttal emelkedett, vagyis a forint körülbelül 7 százalékkal gyengült a dollárral szemben.

Az olajárak további emelkedése még magasabbra tolhatja az üzemanyagárakat és a számos országban már amúgy is magas inflációt, ami visszafoghatja a gazdasági fellendülést (ezen keresztül pedig szintén negatívan befolyásolhatja az olajkeresletet). Az olaj-, illetve üzemanyagárak emelkedése így jelentős szerepet játszott abban is, hogy a magyarországi infláció közel kilenc éve nem látott magasságba, 5,5 százalékra ugrott szeptemberben, újabb kamatemelésre késztetve a Magyar Nemzeti Bankot. Az egyes fogyasztóiár-index komponensek közül a legnagyobb mértékben, 21,6 százalékkal a járműüzemanyagok ára emelkedett, és mivel ez szinte minden szektorban érezteti hatását, várhatóan további áremelkedéseket von maga után. Az infláció emelkedése gyakorlatilag egyetlen szolgáltatási és termékkört sem hagy érintetlenül, az élelmiszerektől a tartós fogyasztási cikkeken át a lakásfelújításig, ráadásul az MNB szerint továbbra is felfelé mutató kockázatok láthatók az áremelkedésben.

Rázós úton a klímasemlegesség felé

A további érdemi olajdrágulás ellen szól viszont, hogy a 80 dollár feletti szintet a szakértők már tipikusan olyan magas árnak tartják, amelyre a felhasználók már fogyasztásuk csökkentésével reagálhatnak, ami természetesen a termelőknek sem áll érdekében. A mostani, példátlannak mondható energiaválság korában azonban ez a törvényszerűség nem feltétlenül érvényesül majd a szakértők szerint. Rövidebb távon ugyanis egyebek mellett az is támogatást adhat az áraknak, hogy a földgázkínálati szűkösség, a szénhiány, illetve az olajénál is drasztikusabb áremelkedés miatt az ázsiai és európai villamosenergia-termelésben és a fűtésben is az olaj felé tolódhat el a kereslet. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint az energiaválság önmagában 500 ezer hordó/nap mértékben növeli a világ olajigényét, ami körülbelül 700 ezer hordó/nap kínálati hiányt eredményez az év végéig.

Míg a helyzet kialakulásában a pandémia nem jelentéktelen szerepet játszott azáltal is, hogy az általa létrehozott alacsony kínálati és árkörnyezet visszavetette a beruházásokat, a következő években az energiaátmenet állandósíthatja ezeket a körülményeket. A Nemzetközi Energiaügynökség jelentése szerint a 2050-es karbonsemlegesség eléréséhez az olajfelhasználásnak legkésőbb 2025-től csökkenő trendet kell felvennie. Nem kérdés, hogy a világ előbb-utóbb le fog szokni a fosszilis energiahordozókról, köztük az olajról is, a nagy kérdés, hogy mikor és milyen úton jut el ebbe az állapotba.

A fokozódó klímavédelmi elvárások hatására már napjainkra is számos pénzintézet függesztette fel a szénhidrogén-ellátásba való beruházásokat, ez a nyomás pedig a jövőben aligha enyhül majd. A probléma "csak" az, hogy a jelenlegi beruházások alapján a zöldenergia-termelés 2035-ig nem lesz elegendő nagyságú ahhoz, hogy elkezdhesse érdemben kiváltani az olaj szerepét. Az idei évben az egyéb fosszilis energiahordozóknál is tapasztalható drámai áremelkedés így egy olyan, a piac által adott figyelmeztetés lehet, amely már akár újabb jövőbeli energiaválságokat és árugrásokat jelezhet előre.