Ukrajna gázszállító rendszerét „évtizedek óta” nem javították, és ott „bármelyik pillanatban felrobbanhat” valami – fogalmazott Vlagyimir Putyin azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy Oroszország növelhetné-e az Ukrajnán keresztül történő Európába irányuló földgázexportot. Az ukrán átvitelirendszer-irányító társaság vezérigazgatója cáfolta ezt, felhívva a figyelmet, hogy épp az orosz gázinfrastruktúra balesetei járultak hozzá a gázválság kialakulásához. Az EU és az Egyesült Államok is azt szeretné, ha Ukrajna 2024, a mostani szerződés lejárta után is részt venne az európai orosz gázszállításokban, és a jelek szerint erre az orosz fél is hajlik.

A robbanásveszélyes helyzet kialakulása ellenére az orosz elnök szerint lehetséges lenne emelni az ukrán tranzit mennyiségét, de ez a Gazprom orosz állami gázmonopólium számára veszteséges lépés lenne. Az új export-vezetékrendszer használatával a Gazprom éves szinten körülbelül 3 milliárd dollárt takarít meg – mondta Putyin, utalva a már üzembe állt Török, illetve Balkáni Áramlatra, valamint a szintén elkészült, de a németországi üzembe helyezési engedélyre váró Északi Áramlat 2-re. Tény, hogy egy elemzés szerint a régebbi orosz gáztranzit-vezetékek számos ponton jelentős metánszivárgás észlelhető, ami a gazdasági mellett klímaszempontból is aggályos, tekintettel a metán agresszív üvegházhatására.

Az orosz elnök szavai szerint az új vezetékek és az ezekhez kapcsolódó modernebb berendezések magasabb nyomást tesznek lehetővé, mint az ukrajnai csövek, egy esetleg műszaki hiba pedig mindenkire, így a fogyasztókra és a tranzitra nézve is kedvezőtlen következményekkel járna. Putyin egyébként szavai szerint támogatólag áll az európai ellátás növelésének ötletéhez, és azt "elképzelhetőnek" tartja, ezt azonban szerinte csak kellő körültekintéssel lehet megtenni, és egyértelműen inkább az új vezetékeken, mint az ukrán útvonalon keresztül. Szintén a piaci szűkület és a rendkívüli gázáremelkedés mérséklése érdekében az orosz gázszállítás fokozását sürgető felszólításokra reagálva ugyanakkor a Gazprom és az orosz vezetők, így Putyin sem győzik elégszer hangsúlyozni, hogy az orosz fél minden szerződéses kötelezettségét teljesíti, és ez az ukrán tranzitra is igaz.

Korszerűsítési programot indítottak

Az ukrán földgáz-átviteli rendszert irányító társaság (GTSOU) vezérigazgatója elutasította az ukrán tranzitvezeték rossz állapotára vonatkozó állítást, hangsúlyozva, hogy a cég megbízásából végzett független kutatás alapján a célzott beruházási program elegendő a megbízható tranzit biztosításához a következő tíz évben. E szerint az ország az európai iparági sztenderdekkel összhangban álló módon a 2021-re várható 1,3 milliárd dolláros tranzitbevétel nagy részét a gázszállító rendszer üzemeltetésére, karbantartására és korszerűsítésére fordítja. A jóváhagyott hálózatfejlesztési terv szerint a GTSOU a következő tíz évben összességében 1,5 milliárd dollárt különít el tőkebefektetésekre.

Szerhij Makogon arra is felhívta a figyelmet, hogy éppen az oroszországi gázinfrastruktúra balesetei járultak hozzá az európai gázválság kialakulásához, utalva egy, az oroszországi Jamal-Nyenyec régióban működő gázkondenzátum-feldolgozó létesítményben kitört tűzre, amely miatt augusztusban vissza kellett fogni a Jamal-Európa vezetéken keresztüli gázexportot. Emellett a GTSOU vezérigazgatója a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) adatbázisára hivatkozva azt is hangsúlyozta, hogy az orosz gázszállítási rendszerből sokkal több metán szivárog, mint az ukránból. Igaz, jóval nagyobb rendszerméret mellett.

Az egykor az Európába irányuló orosz gázexport egészét bonyolító, az 1990-es évek második felében 140 milliárd köbméter gázt továbbító ukrán tranzitútvonal jelentősége a 2000-es évek, a két fél emlékezetes gázvitái óta fokozatosan visszaesett, ahogy Oroszország Ukrajnát megkerülő új vezetékekkel (Jamal, Északi Áramlat 1, Török Áramlat) más útvonalakra terelte exportja zömét. 2019-ben az ukrán tranzit jövője teljesen bizonytalanná vált, az év végén lejáró orosz-ukrán tranzitszerződést pedig csak az utolsó pillanatban hosszabbította meg a két fél az Európai Bizottság közbenjárásával, de mindössze 2024-ig. E szerint 2020-ban legalább 65, majd 2020-tól 2024-ig évente 40-40 milliárd köbméter gázt szállít Oroszország Ukrajnán keresztül európai piacaira.

Készek folytatni az ukrán tranzitot

A fentieknek nem mond ellent, hogy Putyin kijelentései után pár nappal, október 18-án a Gazprom az európai gázpiaci helyzetet enyhítendő aukción felkínált többlet szállítási kapacitásból az ukrajnai útvonalon egyáltalán nem foglalt le semekkora mennyiséget, és a Lengyelországon át vezető Jamal-Európa gázvezetéken is mindössze az addicionális kapacitás mintegy harmadát foglalta le. Ahogyan az sem, hogy – amint az ukrán vezeték üzemeltetője nem sokkal korábban közölte – Oroszország jelenleg kevesebb gázt küld Európába Ukrajnán keresztül, mint amennyi a jelenlegi tranzitszerződésben szerepel. Az orosz fél teljesíteni szokta szerződéses kötelezettségeit, a mostani helyzetben pedig "mindössze" annyi történik, hogy a szerződés és az európai gázpiac adta keretek között igyekszik maximálisan érvényesíteni üzleti érdekeit, melyek mindenekelőtt a számára kedvező árak és az Északi Áramlat 2 mielőbbi beüzemelése.

Az ukrán vezetékrendszer rossz műszaki állapotára vonatkozó állításait megelőzően, még nyár végén az orosz elnök arról beszélt, Oroszország 2024 után is kész folytatni az ukrajnai gáztranzitot, azonban bármilyen újabb megállapodás csak a jövőbeli európai gázigény tisztázását követően jöhet létre. "Oroszországnak tudnia kell, mekkora lesz az Ukrajnán keresztül szállítandó gáz mennyisége és meddig. Választ kell kapnunk európai partnereinktől is, hogy mennyit hajlandók vásárolni tőlünk. Nem írhatunk alá új tranzitszerződést, ha nincsenek ellátási szerződéseink az európai fogyasztóinkkal" – mondta Putyin, az esetleges technikai akadályokról akkor nem ejtve szót.

Moszkva nem csinál titkot abból, hogy a maga részéről nem erőltetné az ukrajnai gáztranzit mennyiség- és időbeli kiterjesztését. Az európai gázszállítási útvonalak átrajzolása, az egyértelműen Ukrajna megkerülésének céljával épített Északi Áramlat 2 és Török Áramlat, valamint az orosz földgáztól való európai függés témái körül folyó kiterjedt politikai viták részeként azonban Oroszországra többen igyekeznek nyomást gyakorolni annak érdekében, hogy valamilyen mértékben a jövőben is tartsa fenn az ukrán tranzitot. Az Északi Áramlat 2 megépítéséhez az EU jó részével és az Egyesült Államokkal is szemben ragaszkodó Németország például szintén ebbe a táborba tartozik, Angela Merkel kancellár pedig a közelmúltban már a 2024-ben lejáró tranzitszerződés meghosszabbítását sürgette, megismételve azt a sokak által hangsúlyozott tételt, miszerint a gázt nem szabad geopolitikai fegyverként használni.

Geopolitikai fegyver egy gazdasági háborúban?

Az ukrán gázvezetékrendszer állapotára vonatkozó kritikák ebben, illetve a hosszú évek óta tartó orosz-ukrán gázvita kontextusában is értelmezendők. Ukrajna a maga részéről igyekszik mindent megtenni azért, hogy a területén áthaladó orosz gázszállítás fennmaradjon a jövőben is – nem csak a jelentős tranzitdíjak megtartásáért, hanem jövőbeli területi integritásának egyfajta biztosítékaként is. Az ukrán politikai és gázipari vezetők megnyilatkozásai alapján erre sokkal inkább Brüsszel és Washington közbenjárása, illetve szankciói nyomán látnak esélyt, mint Moszkva jóindulatában bízva, amely szerintük geopolitikai fegyverként veti be a gázt, manipulálva a régió energiakrízisét és gazdasági háborút folytatva az EU ellen.

És bár a Biden-adminisztráció gazdasági szankciókat szabott ki az Északi Áramlat 2 gázvezeték-projektben érintett több társaságra, ez aligha fogja megakadályozni a már csak az engedélyekre váró vezeték beüzemelését – különös tekintettel a jelenlegi gázpiaci helyzetre. Októberben Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke pedig ismét megígérte, hogy az Északi Áramlat 2 gázvezetékre monopóliumellenes törvények vonatkoznak majd, ami lehetővé teszi, hogy Ukrajna továbbra is megbízható tranzitország maradhasson. Így, bár az Északi Áramlat 2 következő hónapokban várható beüzemelésébe az USA és az EU is beletörődött, van rá esély, hogy továbbra is fennmarad egy bizonyos, a korábbiaknál bizonyára jóval kisebb mennyiségű ukrán gáztranzit.

A magyar gázellátást ez közvetlenül már kevésbé érinti, miután a szeptember végén aláírt új magyar-orosz hosszú távú gázvásárlási szerződés alapján a Gazprom évi 3,5 milliárd köbmétert déli irányból, az október 1-jétől üzembe álló szerb-magyar interkonnektoron keresztül, illetve 1 milliárd köbmétert Ausztria felől szállít Magyarországra. Az évi mintegy 10 milliárd köbméteres teljes magyarországi felhasználásból további 2 milliárd köbmétert a belföldi kitermelés, körülbelül 1 milliárd köbmétert pedig (a következő hét évben) a horvátországi LNG-terminálból érkező tengerentúli cseppfolyósított földgáz fedezi majd. A fennmaradó 2,5 milliárd köbméter beszerzését kell megoldani a piacról, amelyre az elmúlt években végrehajtott infrastruktúra-fejlesztéseknek is köszönhetően Ausztria, Szerbia, Szlovákia, de a kereskedői igények függvényében akár Ukrajna felől is lehetőség lesz. Bár a Gazprom az új hosszú távú megállapodás aláírását követően leállította a Magyarországnak szállított földgáz ukrajnai tranzitját, ha egy (kereskedelmi) vállalat Ukrajnán keresztül jut gázhoz, akkor továbbra is használhatja az Ukrajnából érkező vezetéket, az FGSZ honlapján látható aktuális adatok alapján pedig cikkünk megszületésekor is jelentős mennyiségű gáz érkezett Ukrajnából.

Fotó: Unsplash