NRGreport
Menü

Az egész világot megrázhatja a kínai energiakrízis

Elemzés | Major András | 2021-11-04 05:00

Enyhült a kínai energiakrízis október végére, ami az európai gázhelyzetre nézve is jó hír. A javulást a fosszilis energiahordozók szerepének növelésével sikerült elérni, ennek ellenére nem valószínű, hogy hosszabb távon Peking visszavenne a tiszta energiára való átállást célzó terveiből. A következő hónapokban kicentizett maradhat a kínai energiaellátás, ráadásul a problémák már átterjedtek az üzemanyagokra is, ami világszerte további gondokat okozhat.

Kína már fél éve szenved energiaellátási problémáktól, ám míg a villamosenergia-ellátás korlátozása a nyári csúcsterheléses órákban nem szokatlan, az ősszel folytatódó drasztikus hiány és áramszünetek már sokkal váratlanabbul érintettek sokakat. Ráadásul ezek már nem csak a feldolgozóipart, de például a fémipart és a lakosságot is sújtják. Ez pánikot okozott a lakók körében, a panaszhullámot követően pedig a párt az állami médián keresztül felszólította a helyi önkormányzatokat, hogy biztosítsák a lakosság áramfelhasználását, és kerüljék a „konfliktusok gerjesztését és a felelősség átruházását”.

A villamosenergia-felhasználás korlátozása miatt a gazdag déli gyáripari központban, Guangdong tartományban működő bizonyos gyárakat már májusban leállították a hét néhány napjára. A korlátozások így nem ritkán 30-40 százalékkal is csökkentették az érintett ipari és kereskedelmi vállalatok működésének időtartamát. Csak az említett tartományban közel 150 ezer társaságot sújthatott az energiahiány, mely a kevésbé hatékony cégeket különösen érzékenyen érinthették.

A világ hozzászokott ahhoz, hogy Kína olcsó energiával az áruk széles körét állítja elő, ez a helyzet azonban változik. A kínai energiaéhség nem jelentéktelen szerepet tölt be a világszerte magas energiaárak kialakulásában, de a kínai termelési és szállítási költségek elszállása, valamint az energiaellátás és a gazdasági termelés korlátozása szintén növeli a globális inflációt, ami a nemzetközi ellátási láncokat sem hagyja érintetlenül, legyen szó akár energia-, akár árupiacokról, élelmiszerről vagy tartós fogyasztási cikkekről. Az áremelkedések mellett az európai és az egyesült államokbeli vásárlók azzal is kénytelenek megbarátkozni, hogy tovább kell várniuk a megrendelt termékek leszállítására a kínai gyárak működési zavarai és a szállítási kapacitások szűkössége miatt.

Mi vezetett ehhez a helyzethez?

A kínai villamosenergia-ellátás nehézségeinek alapvetően három fő oka van:

1) A villamosenergia-igény emelkedik. A koronavírus okozta 2020-as visszaesést követően 2021-ben a világgazdasági fellendüléssel és a termékei iránti globális kereslet fokozódásával párhuzamosan a kínai gazdaság, illetve export is erőteljes élénkülésbe kezdett. A gyárak igyekeztek termelésüket növelve reagálni a helyzetre, ami természetesen az áramfogyasztást is megdobta, miközben az idei nyár hőhullámai a lakossági felhasználást növelték. Ezért a megnövekedett villamosenergia-igényt még úgy sem lehetne kielégíteni, ha a hagyományos (szenes és gázos) erőművek teljes kapacitáson üzemelnének.

2) Magas szénárak. Kína környezetvédelmi és biztonsági okokból korlátozta a szénbányászatot, de az időjárás (áradások) is zavarokat okozott a belföldi és importországok (például Indonézia) kitermelésében. Ráadásul tavaly októberben Kína politikai viták miatt is úgy döntött, hogy leállítja az ausztrál szénimportot, és nagyrészt ennek hatására az idei első nyolc hónapban összességében 10 százalékkal kevesebb szenet importált, mint egy évvel korábban. Bár a kiesést részben sikerült pótolnia például az Egyesült Államokból történő behozatallal, a nagyobb szállítási távolság miatt magasabb árat kell fizetnie érte. A kínálati szűkület az árak további emelkedését idézte elő, és ez, az alacsonyan tartott hatósági áramárakkal együtt számos erőmű működését nem jövedelmezővé vagy egyenesen veszteségessé tette.

3) Klímacélok. Bár ez a hatás jóval kisebb az előzőeknél, a központi célok helyi teljesítéséért felelős tisztviselőkre nehezedő, várhatóan fokozódó nyomás miatt sem elhanyagolható. Augusztusban az energiafogyasztási és gazdasági célokat kijelölő NDRC példátlan módon kilenc tartományt nyilvánosan megnevezve szégyenített meg, mert nem teljesítették az energiaintenzitás csökkentésére vonatkozó célokat. Ez érthető módon arra sarkallta a tartományokat, hogy buzgón korlátozzák az energiafelhasználást. Mindemellett az idei áramhiányhoz az alacsonyabb dél-kínai vízenergia-termelés is hozzájárult.

Vissza a szénhez

A kínai kormány rövid távú pragmatikus megközelítést alkalmazott az energiahiány kezelésére. A szén szerepének csökkentésére vonatkozó hosszabb távú ígéretei ellenére fokozta a fosszilis tüzelőanyagok ellátását, és az összes széntüzelésű áramtermelőt a piacra kényszerítetve, azzal együtt, hogy sokuk működése gazdaságtalanná vált az adott körülmények között. A kormány a kínai gyártókat és a multinacionális vállalatokat egyaránt arra ösztönözte, hogy fokozzák gyáraikban az energiahatékonyságot, és gyorsítsák fel a megújuló energiákba való befektetéseket.

Ennek köszönhetően november elejére nagyban javult Kína szénellátási helyzete, miközben az árak is stabilizálódtak a termelők, a logisztika és a felhasználók közös erőfeszítéseinek köszönhetően - közölte a kínai Nemzeti Fejlesztési és Reform Bizottság (NDRC). A legnagyobb forgalmú januári határidős kontraktus ára több mint 50 százalékkal zuhant az október 19-i csúcs óta. Ugyanekkor az európai gázárak is jelentősen mérséklődtek a hónap elején elért csúcsokhoz képest, a gázpiaci keresleti nyomás enyhülését jelezve.

Az ár esése nagyrészt a termelés - és az import - fokozásának következménye, amit mindössze néhány hónappal az után rendeltek el, hogy a bányákat ennek épp ellenkezőjére utasították a szén-dioxid-kibocsátás visszaszorítása céljából. Október 1. és 22. között a China Energy Investment Corporation (China Energy) állami bányászati ​​és energiaipari vállalat széntermelése éves szinten 2,515 millió tonnával, 6 százalékkal nőtt; a teljes villamosenergia-termelés elérte a 60,25 milliárd kilowattórát, ami 14 százalékkal több, mint egy évvel korábban, míg a hőerőművek termelése 6,75 milliárd kilowattórával, 17,3 százalékkal nőtt.

Csúcsra pörgetett termelés

Ha Kínának sikerül tartósan a jelenlegi, felpörgetett szinten tartania széntermelését, úgy 2021 termelési rekordot hozhat az országban a Reuters számításai szerint. Hogy ez valószínűleg így is lesz, arra utal a China Energy közleménye, mely szerint a széniparnak biztosítania kell a termelés szabályos növekedését a negyedik negyedévben, miközben a külföldi szén beszerzését is fokozni szükséges a hiány pótlása érdekében. Az ország villamosenergia-termelésének közel háromnegyedét szénerőművek állítják elő, míg a primer energiafogyasztáson belül körülbelül 60 százalék a szén aránya.

A kormány július óta több száz szénbányában hagyta jóvá a kapacitásbővítést, már leállított bányákat is újraindítva átmenetileg, és számos egyéb intézkedést vezetett be az egy év alatt több mint 200 százalékkal megugrott szénárak megfékezésére. Közben a kulcsfontosságú széntüzelésű erőművek napi szénellátása is történelmi rekord magasságba emelkedett, és az erőművek készletei folyamatosan bővülnek. Az ellátás biztosítása, illetve a szénárak stabilizálása érdekében az NDRC létrehozott egy online platformot is a szénbányák és a felhasználók közötti hosszú távú szerződések végrehajtásának nyomon követésére, miután többször felszólította a szénipari vállalatokat, hogy szigorúan teljesítsék szerződéses kötelezettségeiket.

Így október végére a kínai földgázárak is mérséklődtek, részben a szénellátás javulása, részben az európai gázárak csökkenése következtében. A kínai gázigény ugyanakkor várhatóan a tél folyamán tovább fog nőni, miután az év első hónapjában az ország közel 17 százalékkal több (240 milliárd köbméter) gázt fogyasztott, mint egy évvel korábban. A negyedéves eredmények szerint az ország vezető olajipari nagyvállalatai az év első kilenc hónapjában valamennyien növelték földgáztermelésüket, miközben az LNG-importterminálok kihasználtsága meghaladja a 90 százalékot.

Amerikai LNG és áramár-liberalizáció

Érdekes fordulat, hogy míg a kereskedelmi háború tetőpontján, 2019-ben Kína teljesen leállította az amerikai cseppfolyósított földgáz importját, ma több gázt vásárol az Egyesült Államoktól, mint valaha. Ez szintén az energiakrízis következménye, de Kína azon erőfeszítéseinek eredménye is, hogy csökkentse szén-dioxid-kibocsátását a szén földgázzal történő részleges kiváltásával. Kína és más meghatározó ázsiai gazdaságok gázéhsége az európai gázkrízis kialakulásához is hozzájárult, miután az általuk kínált árprémium a globális LNG-kínálat nagy részét elszívta az európai piac elől.

A hatóságilag mesterségesen alacsonyan tartott áramárak miatt a termelők mindeddig nem tudták továbbhárítani a fogyasztókra a szén és gáz drágulása miatt megnövekedett költségeiket. Peking azonban a liberalizált szén- és gázpiacokkal való nagyobb összhang megteremtése érdekében áramár-liberalizációval is igyekszik kezelni a krízist.

Ennek értelmében az NDRC lehetővé teszi a szénnel termelt villamos energia árának nagyobb emelkedését, így az árak a meghatározott referenciaszinthez képest legfeljebb 20 százalékkal emelkedhetnek. Sőt, az energiaigényes ágazatokban, mint az acél- és a cementgyártásban, az árakat már teljesen a piaci erők határozhatják meg, emelkedésüket nem korlátozzák 20 százalékra. Ez lehetővé teszi, hogy az erőművek költségterheiket megosszák a kereskedelmi és ipari végfelhasználókkal, ezáltal fokozva az energiaszektor pénzügyi fenntarthatóságát, ami persze egyúttal a termelési költségek növekedéséhez is vezet.

Az üzemanyagpiacot is elérte a dominóhatás

Az ellátás javulása és az árak csökkenése a tél előtt a legjobbkor jött nem csak Kínának, de az egész világgazdaságnak. Egyelőre azonban korai azt gondolni, hogy a krízis megoldódott, és időbe telhet, amíg az intézkedések megoldják az energiahiányt. Továbbra is érvényben vannak például a vészhelyzeti szabályok, amelyekkel a villamosenergia-felhasználást korlátozzák országszerte, így számos háztartásban és gyárban szakadhat meg az áramellátás előzetes értesítés nélkül órákra vagy akár napokra, miközben már a fűtési szezon is elkezdődött. Október végén Kína 31 tartománya közül 20-ra vonatkoztak korlátozások, melyek kulcsfontosságú feldolgozó-ipari területeket, és szektortól függetlenül sok vállalatot fájdalmasan érintenek.

Súlyosbíthatja a helyzetet, hogy az ünnepek közeledtével a fogyasztás világszerte erősödni szokott az év vége felé. A téli szezon Kínában is a villamosenergia-igény növekedését jelenti, a háztartások áramfogyasztása ekkor tetőzik, ami az ellátási problémákat is tartósíthatja. A kínai gazdaság energiakrízis következtében fellépő zavarainak mértékét ezért alapvetően fogja befolyásolni a téli időjárás keménysége, valamint a fűtési célú villamosenergia-igény alakulása.

A villamosenergia-ellátás korlátozása egyéb módon is kifejtette dominóhatását. A gyárak már májusban egyre gyakrabban elégítették ki áramigényüket dízelgenerátorokkal, akár illegálisan is, hogy így, ha költségesebben is, de biztosítsák működésüket. A generátorok iránti kereslet éles növekedése miatt volt olyan gyártó, melynek készletei szeptemberre teljesen elfogytak. Az állami tisztviselők is arra is ösztönözték a cégeket, hogy saját áramtermelést alkalmazzanak, ami a dízelfelhasználás növekedését eredményezte. Így már dízelhiány is sújtja az ázsiai óriást, ami szintén negatív következményekkel járhat a nemzetközi ellátási láncokra nézve is. A kínai benzinkutak korlátozni kezdték a gázolaj értékesítését, számos kútnál pedig napokra vagy akár egy hétre is kifogy a gázolaj. Ezért október végén az NDRC összehívta a finomítók képviselőit, akiket a nyers- és gázolajimport, illetve termelés fokozására sürgetett.

További problémák jelentkezhetnek

Amennyiben nem sikerül tartósan és érdemben mérsékelni az energiakrízist, további problémák jelentkezhetnek az ellátási láncokban, további inflációval, valamint lakossági elégedetlenséggel, melynek politikai következményei akár Hszi Csin-ping elnökig érhetnek.

Az októberi ipari aktivitási indexek alapján a kínai gazdaság továbbra is energiaellátási gondokkal küzd. A nagyobb feldolgozóipari termelőknek az októberi volt a legrosszabb hónapja a koronavírus-világjárvány kezdete óta, és noha a KKV-k aktivitása valamelyest emelkedett, összességében még mindig több cég számol be tevékenységének visszaeséséről, mint növekedéséről. Az elemzői várakozások szerint bár az elkövetkező hónapokban tapasztalhattunk némi enyhülést, az energiaellátás szűkössége nem múlik el gyorsan, így a következő negyedévekben kínai mércével mérve viszonylag gyenge gazdasági növekedési adatok érkezhetnek az országból.

Az energiakrízis ugyanolyan, ha nem nagyobb sokk a kínai gazdaságnak, mint a több mint 300 milliárd dollárnyi adósságállománnyal mély válságba került Evergrande ingatlanpiaci pénzügyi gondjai. Az idei kínai GDP-növekedésre vonatkozó előrejelzéseket számos elemző módosította le az energiafogyasztással és energiaintenzitással kapcsolatos környezetvédelmi célok elérésére vonatkozó nyomás fokozódására is hivatkozva. Csekély vigasz, hogy a rekord kereslet és árak miatt a szénbányászati ​​vállalatok, például a China Coal Energy és a Shanxi Coking Coal Energy részvényeinek értéke idén csaknem megduplázódott.

Ez a globális ellátási láncokban máris zavart és késéseket okoz, az előállt chiphiány például az okostelefon-gyártástól az autóiparon át a mosógépek és egyéb elektronikai berendezések előállításáig önmagában számos termék esetében súlyos problémát okoz. A nehézségek miatt nagy nyugati vállalatok - például az Apple és a Tesla - számos beszállítója is felfüggesztette termelését, és sok kínai székhelyű tőzsdén jegyzett társaság is korlátozta vagy leállította termelését az élelmiszeripartól a bútorgyártásig.

Mi lesz a klímaüggyel?

A világgazdaságra nézve is súlyos várható következményekre tekintettel vélemények szerint Pekingnek nem csak az energiatermelést és -importot kellene fokoznia, de átmenetileg újra kellene gondolnia az emissziós szabályozást is, akár felfüggesztve a megújuló energiaforrásokra vonatkozó célkitűzéseket is, az ellátásbiztonság biztosítása érdekében esetleg újratervezve az energiaátmenet ütemét is.

Ezzel együtt nem valószínű, hogy Kína tartósan visszatér a szénhez; a trendvonal egyértelmű, ha a volatilitás jelentős is a trendvonal körül - fogalmazott egy sanghaji tanácsadó cég energiaszakértője az FT-nek. Hosszabb távon a tiszta energiába való beruházások drámai mértékű emelése jelentené az ésszerű választ a krízisre, és pontosan ez is Peking terve, folytatva az elmúlt évek trendjét. Kína célja, hogy 2030-ra 25 százalékra növelje a nem fosszilis tüzelőanyagok, például a szél- és vízenergia részarányát a primerenergia-termelésben a 2020-as 16 százalékról.

Fotó: Unsplash

Major András