Hiába a koronavírus-járvány miatti lezárások okozta csökkenés, a károsanyag-kibocsátásunk még így is rekordokat döntöget.

Az ENSZ Meteorológiai Világszervezete (World Meteorological Organization, WMO) kiadta legfrissebb jelentését, amelyben kimutatták, hogy a szén-dioxid koncentrációja 2020-ban elérte a 413,2 ppm-et, ami 149 százalékkal haladja meg az iparosodás előtti korszakot. A metán koncentrációja 262 százalékkal haladja meg a 18. századi szintet, míg a dinitrogén-oxidé 123 százalékkal magasabb.

Bár a COVID-19-zárlatok miatt rövid távon jelentős visszaesés következett be az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásában, ez nem volt elegendő a hosszú távú tendencia megváltozásához. Sőt, éppen ellenkezőleg, az üvegházhatású gázok légköri 2020-ban tapasztalt emelkedése meghaladta a 2011 és 2020 között tapasztalt átlagos éves növekedési ütemet, ami azt jelenti, hogy a kibocsátások összességében ténylegesen megnövekedtek.

A legfrissebb közlemény szerint a hosszú élettartamú üvegházhatású gázok éghajlatra gyakorolt melegítő hatása 1990 és 2020 között 47 százalékkal nőtt, a szén-dioxid pedig ezen növekedés mintegy 80 százalékáért felelős. A fosszilis tüzelőanyagok elégetése jelenleg a legnagyobb széndioxid-forrás, amely a globális felmelegedés nagy részét okozza. A szén-dioxid a légkörben is viszonylag sokáig megmarad, ezzel szemben a metán gyorsan eltűnik, de sokkal nagyobb a melegítő hatása. Noha jelentős mennyiséget vesznek fel a szén-dioxidból az óceánok és a szárazföldi ökoszisztémák, a jelenleg a légkörben lévő szén-dioxid még évtizedekig megmarad, még akkor is, ha az üvegházhatású gázok kibocsátását akár azonnal is drasztikusan csökkentik. Erre pedig jelenleg még csak remény sincs – az ENSZ klímakonferenciáján, a COP26-on nem sikerült olyan egyezményt kötni, amely komoly és gyors kibocsátáscsökkenéssel járna.

A WMO jelentése még a COP26 előtt jelent meg, tudományos alapot adva arra, mennyire fontos lenne a fosszilis tüzelőanyagok használatának csökkentése. Ezzel szemben nem sikerült olyan döntéseket hozni, amelyek ezt elősegítik. A kibocsátáscsökkentéssel kapcsolatban a szénmegkötés nélküli technológiák használatának csökkentése szerepel az egyezményben, illetve az, hogy az országoknak egy év múlva erősebb nemzeti kibocsátáscsökkentési vállalásokkal kell visszatérniük a COP27-re. Ez azonban még mindig csak 2,4 Celsius-fokos melegedés elérését teszi lehetővé, messze vagyunk a 1,5 Celsius-foktól, amelyet a párizsi klímaegyezményben határoztak meg, és amelyet azóta az IPCC is meghatározott, mint még reális célt. Ehhez azonban a fent említett okokból szinte azonnal drasztikus kibocsátáscsökkentésbe kellene kezdenünk.

A légkörben lévő CO2 mennyisége 2015-ben átlépte a 400 ppm-es mérföldkövet. Csak öt évvel később pedig meghaladta a 413 ppm-et. Ez már több, mint egy távoli grafikon. Ennek jelentős negatív hatásai vannak mindennapi életünkre és jólétünkre, bolygónk állapotára, valamint gyermekeink és unokáink jövőjére – hívják fel a figyelmet a jelentés szerzői.