A spanyol Iberdrola és a svéd H2 Green Steel együttműködése keretében tervezett 1 gigawattos elektrolízis-kapacitású létesítmény zöld hidrogént fog előállítani. A vállalatok közölték, hogy a 2,3 milliárd eurós projekt finanszírozása saját tőke, zöld projektfinanszírozás és állami finanszírozás kombójából származik majd.

A hidrogén számos iparágban, sokféleképpen alkalmazható, és többféle módon állítható elő. Az egyik ilyen módszer az elektrolízis, amelynek során a vizet elektromos áram oxigénre és hidrogénre bontja. Ha a folyamat során felhasznált villamos energia megújuló forrásból, például szél- vagy napenergiából származik, akkor azt előszeretettel nevezik zöld vagy megújuló hidrogénnek.

Az elképzelés szerint az Iberdrola és a H2 Green Steel fejlesztéséből származó zöld hidrogénből évente nagyjából 2 millió tonna vasszivacsot, azaz DRI-t állítanak elő, amelyből aztán acélt tudnak gyártani.

A projekt 1 GW-os nagyságrendje jelentős: a Nemzetközi Energiaügynökség szerint a globális telepített elektrolízis-kapacitás 2020-ban mindössze 0,3 GW volt. Emlékeztetőül, a világ legnagyobb hidrogénüzeme ma Szaúd-Arábiában épül, amely a 4 gigawattnyi szél- és napenergiájával jelenleg a világ eddigi legnagyobb ilyen típusú projektje.

Az Iberdrola és a H2 Green Steel fejlesztése az Ibériai-félszigeten lesz – konkrét helyszínt még nem jelentettek be -, és a tervek szerint 2025-ben vagy 2026-ban kezdi meg a termelést.

Magát az elektrolizálót a két vállalat közösen fogja tulajdonolni és üzemeltetni. Az Iberdrola biztosítja majd a megújuló energiát a telephely számára, a H2 Green Steel pedig a DRI-termelés tulajdonosa és üzemeltetője lesz, beleértve az acélgyártáshoz kapcsolódó folyamatokat is.

Az Iberdrola nyilatkozatában azt hangsúlyozta, hogy a zöld hidrogénnek meghatározó szerepe lesz a nehézipari folyamatok, leginkább az acélgyártás dekarbonizálásában.

Az intenzív ipari folyamatok környezeti lábnyomának csökkentése jelentős kihívást jelent. "A nehézipari ágazatok közül a vas- és acélipar az első helyen áll a CO2-kibocsátás tekintetében, és a második helyen az energiafogyasztás tekintetében" – írja a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA), hozzátéve, hogy a vas- és acélipar évente 2,6 gigatonna szén-dioxid-kibocsátásért felelős.

"Az acélipar jelenleg a legnagyobb ipari szénfogyasztó, amely az energiaszükséglet mintegy 75%-át biztosítja" – áll a jelentésben.

Nagy reményt fűzünk a hidrogénhez, de azért ez még kicsit odébb van

Az elmúlt néhány évben számos nagyvállalat kapcsolódott be a zöld hidrogénnel kapcsolatos projektekbe.

Novemberben például az ausztrál központú Fortescue Future Industries jelentette be, hogy az Egyesült Királyság legnagyobb zöldhidrogén-szállítójává válik, miután megállapodást írt alá a JCB építőipari berendezéseket gyártó céggel és a Ryze Hydrogennel.

Ugyanebben a hónapban jelentették be, hogy a Norsk Hydro és az olajipari óriás Shell megvizsgálja a zöld hidrogén előállítására összpontosító közös projektek lehetőségeit.

Bár a zöld hidrogénben rejlő lehetőségek izgalmasak, vannak leküzdendő akadályok is.

Októberben a Siemens Energy vezérigazgatója nyíltan beszélt az ágazat előtt álló problémákról, és a CNBC-nek azt nyilatkozta, hogy ebben a pillanatban "nincs kereskedelmi haszna".

Christian Bruch a CNBC Fenntartható Jövő Fórumán tartott beszélgetésen tett megjegyzéseiben több olyan területet is felvázolt, amelyekre figyelmet kellene fordítani ahhoz, hogy a zöld hidrogén lendületet kapjon.

A vezető szerint többek között meg kell még határozni azokat a peremfeltételeket, amelyek ezt a technológiát és ezeket az eseteket kereskedelmi szempontból életképessé teszik. Olyan környezetre van szükség, amelyben olcsó villamos energia és bőséges megújuló energia áll rendelkezésre – de szerinte ez egyelőre nincs meg.

Francesco Starace, az Enel vezérigazgatója néhány hónapja azt nyilatkozta, hogy a hidrogén ugyan egy valós piaci rés, de akár 10 évig is eltarthat, amíg kereskedelmi sztenderdről és versenyképes árazásról beszélhetünk.

fotók: Iberdola, H2 Green Steel