A helyzet igencsak érdekes a fekete arany piacán, mivel a várható folytatással kapcsolatban kis túlzással minden szakértő mást mond, de az biztosnak tűnik, hogy a koronavírus egy ideig még meghatározó tényező maradhat.

Miközben a földgáz- és villamosenergia-piacokon a drágulás újabb és újabb, korábban elképzelhetetlen rekordszinteket ostromol, a globális kőolajpiacokon közel sincsenek történelmi magasságokban az árak. Azt követően, hogy októberben mindkét meghatározó olajtípus, az északi-európai Brent és a tengerentúli WTI nyersolaj árfolyama is hétéves csúcsot ért el a 85 dollár körüli szintekkel, december elejére méretes, bő 20 százalékos zuhanással jóval 70 dollár alá süllyedtek a jegyzések. És bár azóta ismét 70 dollár fölé kerültek az árak, a további kilátások rendkívül bizonytalanok.

Ami a kilátásokat illeti, a prognózisok a tekintetben konszenzust mutatnak, hogy a koronavírus-járvány egy ideig még mind szerint meghatározó tényező marad, és a várakozásokra általánosságban jellemző az is, hogy viszonylag erőteljes keresletet valószínűsítenek, de jókora szórást mutatnak azzal kapcsolatban, hogy pontosan hogy is néz majd ki a piac és az árak 2022-ben.

Enyhe és átmeneti omikron-hatást vár az olajkartell

A globális termelés mintegy 35 százalékát adó, az utóbbi években a szervezeten kívüli Oroszországgal (mely további jó 10 százalékpontot ad a fenti arányhoz) szoros együttműködést kialakító Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) decemberi jelentésében úgy fogalmazott, csak enyhe és rövid távú hatásra számít az új koronavírus-variáns felbukkanásától. Az omikron várhatóan korlátozott keresletcsökkentő hatására tekintettel a szervezet a 2021-re és 2022-re vonatkozó prognózisát is változatlanul hagyta: e szerint idén 5,7 millió, jövőre pedig 4,2 millió hordó/nap mennyiséggel nőhet a globális olajkereslet, így 2022-ben a történelem során először lépheti át a 100 millió hordó/nap mértéket. Az OPEC arra alapozza várakozásait, hogy a világ járványkezelő képessége jelentősen javult, az átoltottsági arányok emelkednek, mindez pedig lehetővé teszi, hogy a gazdasági és mobilitási aktivitás visszatérjen a pandémia előtti időszak szintjére.

Ezt figyelembe véve az Oroszországgal kiegészült olajkartell (OPEC+) december elején úgy döntött, nem változtat korábban meghatározott kitermelési politikáján, és januártól újabb 400 ezer hordó/nap mennyiséggel növeli kitermelését. (Más kérdés, hogy a tagországok nem mindig tartjuk magukat szigorúan a közösen tett vállalásokhoz.) A szervezet ugyanakkor azt is kilátásba helyezte, hogy továbbra is szorosan figyelemmel kíséri a piacot, és szükség esetén azonnali kiigazításokat hajt végre a kitermelésben. (A szóban forgó mennyiségek mellett eltörpül az az összességében 71 millió hordó, amelynek stratégiai olajtartalékokból történő felszabadításáról és a következő hónapokban történő piacra viteléről az USA, India, Japán, Dél-Korea, Kína és az Egyesült Királyság együttesen döntött november végén.)

Az olajkartelltől némileg eltérően a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) saját decemberi jelentésében úgy vélekedett, az omikron-variáns átmenetileg képes lehet lassítani a keresletnövekedést. Az IEA ezzel egy időben a lehető legkisebb mértékben, napi 100-100 ezer hordó/nap mennyiséggel vágta vissza az idei és a jövő évi keresletnövekedésre vonatkozó prognózisát, 5,4, illetve 3,3 millió hordó/napra. Egy ilyen forgatókönyv azt jelentené, hogy 2022-ben 99,5 millió hordó/nap szintre emelkedne a globális olajigény, ami nagyjából megfelel a pandémia előttinek.

Pánikszerű zuhanás után irány a 150 dollár?

Az előző két szervezetnél jóval radikálisabban módosította le olajkeresleti prognózisát az Egyesült Államok kormányzati Energiainformációs Ügynöksége (EIA). Az EIA decemberi várakozásai a korábbihoz képest 620 ezer hordó/nap mennyiséggel kisebb 2021-es globális olajfogyasztást valószínűsítenek (96,9 millió hordó/nap), míg 2022-re a legutóbbinál 420 ezer hord/nap mennyiséggel szerényebb, 100,5 millió hordó/nap volumenű olajigényt várnak.

Az olajpiaci várakozások változékonysága láthatólag erősen összekapcsolódik azzal a bizonytalansággal, ami az omikron-variáns lehetséges kifutásával kapcsolatos. A Reuters legutóbbi, az omikron felbukkanásának korai időszakában készült, november végén ismertetett elemzői konszenzusa még elsősorban az OPEC és Oroszország várható kitermelési politikájára fókuszált. Az ebben megkérdezett elemzők arra számítottak, hogy az olajárak átlaga 2022-ben 70 és 80 dollár között alakul majd, mivel az OPEC+ szerintük úgy alakítja majd a kitermelést, hogy az ár se túl alacsony, se túl magas ne legyen (mivel ez az amerikai palaolaj-kitermelésnek olyan lendületet adhat, ami hamarosan árcsökkenéshez vezető túlkínálatot idézne elő).

A felmérés még az előtt született, hogy november végén egyetlen nap alatt több mint 10 százalékos, pánikszerű zuhanás következett be az olajárakban. Ekkor a világ még mindig viszonylag keveset tudott az új variánsról, de annyit már igen, hogy a korábbiakat meghaladó fertőzési potenciállal bír. Ez a hangulat határozhatta meg a Morgan Stanley elemzőinek előrejelzését is, melyben 95 dollárról 82,50 dollárra vágták vissza 2022 első negyedévére vonatkozó Brent-prognózisukat.

A JP Morgan nagyjából szintén ezekben a napokban megjelent 2022-es gazdasági prognózisa viszont már a világjárvány végét vetítette előre, miután a hírekben már megjelent, hogy az omikron talán kevésbé halálos, mint az ezt megelőző változatok. A nagybank elemzői szerint a Brent árfolyama 2022-ben elérheti a 125, 2023-ban pedig a 150 dollárt is, mivel a folytatódó gazdasági fellendülés támasztotta olajkereslet-növekedésre az OPEC+ nem lesz képes megfelelő mértékű kínálatnöveléssel reagálni a kitermelés (részben szintén járvány miatti) alulinvesztáltsága miatt. Nem ez az egyetlen 150 dolláros prognózis, például a Jefferies befektetési banknál sem zárják ki ezen árszint elérését.

Veszélyes lehet a beruházások túlságosan gyors visszafogása

Hosszabb távon az OPEC és az EIA várakozásaival összhangban a Goldman Sachs is arra számít, hogy 2022-ben, majd 2023-ban is új abszolút éves csúcsra emelkedik a globális olajkereslet, miután valójában már az omikron felbukkanása előtt rekord szintet ért el. E szerint jövőre 85 dollár körüli átlagár jöhet, de könnyen elképzelhető, hogy a jegyzések a 100-110 dolláros magasságig is eljutnak a kitermelés költségeinek emelkedése (infláció), valamint a termelő beruházások szűkössége miatt. (A 110 dolláros szint viszont már olyan magas, hogy a kereslet csökkenését és az árak csökkenését idézné elő.)

Az elmúlt napokban egyébként néhány egészen érdekes hosszú távú kitekintés is megjelent az olajpiac jövőjéről. A Lukoil szerint az olaj és a gáz "agresszív" kivezetése, valamint a megújulókra való gyors áttérés hatására az évszázad közepére az olajárak 380 dollár/hordó magasságba emelkedhetnek. Ezt az árszintet ma még nehéz értelmezni, talán könnyebb viszont Amin Nasszer, a Saudi Aramco olajtársaság vezérigazgatójának figyelmeztetését.

E szerint a fosszilis tüzelőanyagok kitermelésébe való beruházások túlságosan gyors csökkentése kontrollálhatatlan inflációhoz és a társadalmi béke megbomlásához vezethet. Miután például az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének jelentése szerint egyéb súlyosan negatív következmények mellett nagyjából akkor is ez várható, ha a tiszta energiára való áttérés túlságosan lassú lenne, ismét megállapítható, hogy az energiaátmenet optimális megtervezése és kivitelezése extrém nehézségű kihívás elé állítja a világot. (Emlékezetes, az IEA 2021. májusi jelentése szerint a 2050-es klímasemlegesség eléréséhez nem lenne szabad új fosszilis beruházásokat indítani.)

Van, aki túlkínálatra és árcsökkenésre számít

A vírussal kapcsolatos pozitívabb hírek érkezésével párhuzamosan az árak december elejétől ismét megtalálták a felfelé vezető utat. Ezzel együtt a szakemberek véleménye még most, karácsony előtt is megoszlik az új variáns veszélyességével kapcsolatban. Az olajárak oldalazásában vélhetően az omikronnal kapcsolatos vegyes jelzések okozta bizonytalanság is megmutatkozik.

Vannak azonban olyan jelek is, melyek szerint hamarosan akár túlkínálatossá is válhat az olajpiac, ami az árak csökkenéséhez vezetne. A magas olajárak természetes jelzésként szolgálnak az iparág számára, hogy emeljék termelésüket, és úgy tűnik, az Egyesült Államokban már meg is kezdődött ez a folyamat. A Commerzbank szerint 2022 első negyedévében már jelentős olajtúlkínálattal kell számolni, ami 70 dollárra szorítja a Brent árát.

Ami az üzemanyagárakat illeti, a benzin és a gázolaj magyarországi átlagára a novemberi olajáresés hatására ma már a kormány által november 15-étől három hónapra bevezetett 480 forintos árplafon alatt alakul. A 7-8 forintos különbség azonban egyáltalán nem sok, és ha az olajárak emelkedését előre vetítő forgatókönyvek valósulnak meg, hamarosan ismét csak a hatásági korlátozás fogja megakadályozni, hogy a kijelölt szint fölé dráguljon az üzemanyag. De látva, hogy a forint dollárral szembeni krónikus gyengélkedése sem akar múlni, az árplafon az olaj további drágulása nélkül is újra hasznossá válhat a fogyasztók számára, míg a kereskedőknek további fájdalmakat okozhat.