A Vattenfall svéd energiavállalat 2014-ben döntött úgy, hogy eladja németországi szénbányáit, mivel a cég egyre nagyobb nyomás alá került a környezetvédelemi problémák miatt. A lignitbányákban folyó külszíni fejtés évek óta tart és visszafordíthatatlan nyomot hagyott az érintett területeken. A Vattenfall által meghirdetett pályázatra azonban nemcsak szénbányákkal foglalkozó cégek jelentkeztek – olvasható a BBC oldalán.

A pályázatra legnagyobb meglepetésükre nem más jelentkezett, mint a Greenpeace. A kiírásra Martina Krueger és kollégái találtak rá, akik úgy döntöttek, hogy be is nyújtják szándéknyilatkozatukat. Krueger azonban nem energetikai vezető, és a munkahelye sem foglalkozik bányászattal – ő a Greenpeace északi részlegének megbízott igazgatója. Ám miért akarna egy olyan környezetvédelmi kampányszervezet, mint a Greenpeace, átvenni egy szénbányát? – kérdezték az emberek. Sokan azt hitték, hogy csak egy médiafogás ez a részükről, ám Krueger és kollégái komolyan gondolták az ajánlatukat és átfogó gazdasági számításokat  és terveket végeztek az átvétel menetéről.

„Az egyik kollégám azt mondta, hogy ezt médialehetőségként kellene használnunk” – emlékszik vissza Krueger. "Azt mondtam, "nem, nem, mi nem csinálunk e féle médiakampányt. Ha ebbe a projektbe belevágunk, akkor csináljuk igazán."

 

A Greenpeace célja nem az volt, hogy folytassa a bányászatot, hanem az, hogy az egészet leállítsa, és az összes szenet a földben hagyja. A környezetvédő szervezet elképzelése szerint a fosszilis tüzelőanyagok piacába való bekapcsolódás és annak leállítása hatékony módja lehetne a környezetvédelemnek. A szénbányák felvásárlása és fúrási jogok megszerzése talán még olcsóbb is lenne számításaik szerint, mint a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló egyéb erőfeszítések. A terv akkor működne, ha a különböző nemzetek nagy számban vásárolnának fel bányákat szerte a világon. Ez újabb eszköz lehetne a fosszilis tüzelőanyagokról való átállásra.

Azóta már számos elemző és közgazdászok is támogatták a bányák felvásárlásának ötletét az Egyesült Államokban és máshol a világban. 2015-ben a The Atlantic felvetette, hogy ez hatékony megoldás lehetne azon milliárdosok számára, akik szívükön viselik az éghajlatváltozás sorsát. Tavaly októberben a George Mason Egyetem közgazdásza, Alex Tabarrok észrevette, hogy egy virginiai szénbányát 7,8 millió dollárért adtak el, ezért úgy döntött, hogy elvégzi a háttérszámításokat, hogy megtudja, költséghatékony vásárlás lenne-e ez egy környezettudatos vásárló számára. A hozzávetőleges adatok alapján Tabarrok rámutatott, hogy ez a virginiai bánya várhatóan körülbelül 25 000 tonna szén-dioxidot (CO2) fog termelni havonta, aminek hosszú távú megkötése körülbelül 2,5 millió dollárba kerül majd. Ez azt jelenti, hogy ez a bánya alig több, mint három hónap alatt megtérülne.

"Itt az ideje, hogy újra átgondoljuk a szénbányák megvásárlásának és bezárásának gondolatát" – írta. "Hiszen szénbányát vásárolni és a szenet a földben hagyni, ezzel segítve a környezetet, úgy tűnik, a szén-dioxid megkötésének legköltséghatékonyabb módja."

 

Ezen elképzelésnek persze számos jogi és politikai akadálya van, azonban mindenképpen figyelemreméltó megoldás lehet ez a jövőre nézve. A Vattenfall végül elutasította a Greenpeace ajánlatát nem kommentálva a döntésüket. A környezetvédő szervezetnél azonban úgy gondolják, csak idő kérdése, hogy valaki más megmutassa a világnak, hogy igenis működik az ötletük.

Kép forrása: unsplash.com