Fenntarthatóság

Az öko-szigeteké a jövő?

NRGreport | 2022.02.06. 06:00

A kis szigetközösségek gyakran úttörő szerepet játszottak a fenntarthatóság és az éghajlatváltozás elleni fellépés terén. Vajon egy zöldebb jövő pillanatképét jelentik, vagy csak elterelik a figyelmet a máshol jelentkező nagyobb problémákról?

Észak-Írország északi partjainál, az Atlanti-óceán vizében található egy apró, L alakú sziget, Rathlin. Körülbelül 160 embernek ad otthont. Rathlin szigetére csak az 1990-es évek elején érkezett meg a hálózati áram, három szélturbina építésével. Ez a tiszta energia a szinte mind a folyamatos tengeri szélből származik, amely kitartóan fúj Rathlin felett. De ahogy Michael Cecil, a Rathlini Fejlesztési és Közösségi Egyesület elnöke elmagyarázza, a turbinák nem voltak olyan tartósak. Körülbelül 10 év után tönkrementek.

 “Nem tudtunk alkatrészeket szerezni, nem tudtunk karbantartást végezni rajtuk” – emlékszik vissza.

Ez azt jelentette, hogy vissza kellett térni a nagy károsanyag-kibocsátású dízelgenerátorokhoz. És bár Rathlin 2007-ben végre csatlakozott az észak-írországi fő áramhálózathoz, a szigetlakók álma a szélenergia újjáélesztéséről és az energiaellátás megtisztításáról ma erősebb, mint valaha.

 „Büszkék vagyunk a szigetre, büszkék vagyunk az itt lakók  ellenálló képességére, és arra, ahogyan megbirkózunk azzal, amit  a természet ránk zúdít” – Michael Cecil.

Rathlin 2030-ra szén-dioxid-semleges szigetté szeretne válni, követve a világ több tucatnyi kis szigetének példáját, amelyek a megújuló energiaforrások, az elektromos járművek és a fenntarthatóság bevezetésével saját kezükbe veszik a klímaváltozás elleni küzdelmet.

Hogy csak néhányat említsünk, ott van például a dán Samsø szigete, amely a szélenergiára és más megújuló energiaforrásokra támaszkodik az áram- és hőellátás terén. Vagy a görögországi Tilos, amely az ország első szigeteként vált energiafüggetlenné. Vagy Jeju, a dél-koreai üdülősziget, amely Rathlinhez hasonlóan az évtized végére szén-dioxid-semlegessé kíván válni.

Egyesek szerint ezek a zöld szigetek vagy “öko-szigetek” remek példát mutatnak. Ezek a kis közösségek önerőből válnak vagy váltak olyan energiafelhasználóvá, akik kevésbé függenek a fosszilis tüzelőanyagoktól.

Mások azonban azzal érvelnek, hogy a néhány száz vagy néhány ezer lakosú szigetek csupán cseppek a tengerben, nem igazi megoldás az, amit ők képviselnek, hiszen a nagy országoknak most gyors és globális változásra van szüksége. Ami még rosszabb, hogy ezek az úgynevezett „jó példák” a végén elvonhatják a szárazföldi nagyországok vezetőinek a figyelmét a saját felelősségükről az éghajlatváltozással kapcsolatban.

A világ legtöbb pontjához hasonlóan Rathlin lakossága is egyre inkább tudatában van az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség összeomlása jelentette veszélyeknek.

 “Látjuk a viharok erősödését, látjuk a halállomány csökkenését, a  madárvilág csökkenését a sziget körül” – mondta Cecil.

Rathlin közössége azonban mérete ellenére kész arra, hogy a saját kezébe vegye a dolgokat.

 Cecil hozzátette: “Büszkék vagyunk a szigetre, büszkék vagyunk az őslakosok ellenálló képességére, és arra, ahogyan megbirkózunk  azzal, amit a természet elénk vet.”

Jelenleg Cecil és társai az egy egyetlen, valószínűleg 300 kilowatt körüli teljesítményű szélturbina telepítésének tervét finomítják, ami elegendő lenne a sziget mintegy 100 otthonának áramellátásához. E mellett az alacsony károsanyag-kibocsátású járművek használatát is ösztönzik a közösségen belül.

A szigetlakók egy elektromos autót szereztek be közösségi használatra, és hamarosan 20 e-bicikli is használatba lesz véve. David Quinney Mee, a Rathlin Fejlesztési és Közösségi Egyesület közösségi munkása megjegyezte, hogy a szigeten már van egy napelemes rendszer, amely segíti feltölteni ezeket a járműveket.

Rathlin híres a tengeri madárkolóniáiról, és a helyiek nagyon szeretnének gondoskodni arról, hogy ezeket az állatokat megvédjék. A tavaly bejelentett 4,5 millió font (6,1 millió dollár) értékű program célja, hogy megszabadítsák Rathlint a madarakat zsákmányoló patkányoktól és görényektől.

Úgy tűnik azonban, hogy egy olyan szélturbina gondolata, amely az édesvízből hidrogént is előállít Rathlinon, különösen motiválja Cecilt, aki korábban az észak-írországi villamosenergia-hálózatnál dolgozott. A hidrogént, amelyet akkor lehetne előállítani, amikor több szélenergia van, mint amennyire a szigetlakóknak szükségük van, el lehetne adni a közeli szervezeteknek, amelyek szénmentes üzemanyagot keresnek. Cecil, aki egy, a szigetet kiszolgáló kompot is vezet, azt javasolja, hogy a hidrogént az ilyen hajók meghajtására lehetne használni.

 “Ezt a pénzt visszaforgatjuk az otthonok és a közlekedés szén-dioxid-mentesítésébe” – mondta Cecil.

Ez nem csak egy kis zöld technológia bekapcsolásáról szól. Ha úgy tetszik, egy olyan ökoszisztéma kialakításáról van szó, amely különböző technológiákból áll, hogy Rathlin különböző módokon haladjon a szén-dioxid-semlegesség felé – és ami döntő fontosságú, a szigetlakóknak mindebben pénzügyi érdekeltségük is lesz.

  NRGreport
Bejegyzés megosztása
Ajánlott cikkek
Iratkozz fel hírlevelünkre!
©2022 NRGREPORT, Minden jog fenntartva.